„ De miért ugatnak éjjel a kutyák? Miért ugatnak olyankor is, amikor nincs, amit megugassanak? Órák hosszat bámulnak bele a sötétbe, és ugatnak, ugatnak szüntelenül. Konok állhatatossággal igyekeznek az ember figyelmét felhívni valami titokzatos dologra, valami fantomra, amit csak ők látnak. Vajon mit látnak? Vajon érzékük valóban annyival finomabb-e a mienknél? Közülünk csak szentek és kisgyermekek látják néha a láthatatlant. ”

„ Ha most elmennél,
utánad kószálnék én is,
mert magaddal vinnéd
a keskeny ösvényeket is,
amelyeken elbotorkálok
naponként hozzád. ”

„ Van az úgy az emberi érzelmek közepette, hogy valami, hitvány tövis módjára, szúrni, gyötörni kezdi a szívet, s ez a fájdalom idővel vagy elmúlik, vagy egyre jobban sajog, annyira, hogy végül még a legforróbb szerelmet is fájdalommal, keserűséggel mérgezi meg. ”

„ A régi és új szenvedély, mely téged áthatott,
szívedben szétárad, s mint ég és föld, oly végtelen,
szerelmes ifjú, sóvárgó lány, késő bánatod,
a szél- s holdfényadósságot fizetni gyötrelem. ”

„ Boldognak lenni szerfölött veszélyes állapot. A boldogok nem látnak, könnyen megszédülnek, hajlamosak az önáltatásra. A rosszat nem veszik észre, ám a világ minden gyönyörűségét a magukénak érzik. (...) Az élettől elrendelt dolgoknak csak kis hányadát képesek érzékelni, és ez nem a szerencsétlenséget tűrők elmélyültsége, hanem az őrültek vaksága. Az igazi boldogság mulandó, ők ellenben lassanként elhitetik magukkal, hogy mostantól fogvást örökké tart. ”

„ Minden ember egy másik csillag. Sőt, egy másik naprendszer. Nincs olyan csillagközi utazás, amellyel fölfedezhetnéd a másik embert. Érezni a bőrével, hallani a fülével, nézni a szemével lehetetlen, mert ő egészen mást érez és hall és lát, mint te. Minden más benne. Hiába a barátod. Hiába a szerelmed. ”

„ Van olyan kötelék, ami több embert, országokat, akár földrészeket fűz egybe. És van olyan, ami csak két embert. Oly sok minden lehet kötelék. Nyelv, szokás, történet, egy tárgy, egy helyszín... vagy csupán egyetlen szó. Igen, egyetlen pici szó. Egy szó, amelynek jelentését mindenki ismeri, de igazi jelentését csak két ember. Az a kettő, amelyik tudja, hogy számára mit jelent. Az ő történetükben, az ő szívükben, lelkükben mit jelent. Ez a szó számukra nem csupán egy szó. Több annál. Kötelék. Ennek a szónak a titkos, csak számukra értelmezhető jelentése köti őket össze. A benne lévő érzés. ”

„ Ó, tudom, hogy ostobaság! Tudom, hogy csak egy kisfiú, ráadásul buta kisfiú, de ha velem van, én is csak kislánynak érzem magam. Mintha két szerelmes kamasz lennénk, akik nem félnek semmitől. Úgy érzem, miénk a világ. El vagyok varázsolva. Szerelmes vagyok. ”

„ Azt hittem, megtanultam értelmezni a pasi- jelzéseket, de igazából csak azt tanultam meg, hogy (...) nem lenne szabad normál srácokkal flörtölni. Nem azért, mert nem fogjuk szeretni őket. Hanem mert talán túlságosan is megkedveljük őket. ”

„ Tudta, hogy bizonyos társadalmi osztályok évszázadokon át mindig egyformák. De azt is tudta, hogy mik a lázas korhadás és a dekadencia jelei. Langyos érzékiség; kitenyésztett és megóvott gyengeség; tehetetlen gúny; okosság cél nélkül; önmagáért való elmésség; kifáradt vér, mely kis kalandokban, kicsinyes kapzsiságban, csiszolt durvaságban, felületes kultúrában és lomha unalomban tesped tovább. Az uralkodó osztály. Annyi bizonyos, hogy ezek nem mentik meg, nem váltják meg a világot. ”

„ Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben. ”

„ Nézlek a vágyaktól kimerülten,
cinkosan bólint felém a pálma.
Éjfél is elmúlt. Csak ábrándozom.
Már lassan somfordál be a hajnal.
A kávé keserű illata körbejár,
s én még egy csókot adok a szádra.
Köszönöm Neked ezt az éjszakát,
Te szép, Te jó, Te minden, Te drága. ”

„ A szeretet boldogságában nem érzünk félelmet vagy rettegést, nem csak létezünk, elkezdünk élni. ”

„ A gyenge is lehet félelmetes,
mikor őrjöngve próbál erősnek látszani. ”

„ Hogy szeretett-e valakit, nem lehetett tudni. Nem mondta, nem mutatta. Talán nem is élte... Sohasem láttam a szívét. Szeretett egyedül lenni. Senki se hiányzott neki. Ha meglátogattam, örült nekem - ha elmentem, nem bánta. - "Szervusz!" - mondta, amikor beléptem hozzá, és amikor elmentem tőle, ugyanígy köszönt el tőlem: - "Szervuuuusz!" Ez a kissé éneklős, hosszú "ú" teljesen formálissá, személytelenné tette a köszönését, mintha egy idegentől búcsúzna el, merő szokásból. Nem hiányoztam neki. Hogy tegnap látott-e, vagy hónapokkal ezelőtt, teljesen mindegy volt neki. ”

„ Valami kinzó bánat ül rajtam,
Mintha egész föld ülne szívemen -
S szinte tudatlan suttogja ajkam:
Elment - s nem látom tán sohasem. ”

„ Azt gondoltam, ha felnövök majd, még több dolgot elérhetek. A legmagasabb ágon integető, finomnak tűnő gyümölcsöt. A gyönyörű kagylót, mely a homokban rejtőzik. Ha csak egy kicsit jobban kinyújtanám a kezem... azonban... ahogy az emberek elkezdik élni az életüket, nem nyújtják kezüket többet az ég felé, nem tárják ki az értékes szívüket, zavartan figyelmen kívül hagyják a legmélyebb vágyaikat. ”

„ Eljön-e újra, mi elmúlt rég,
Álom volt-e a szép remény,
Lobban-e még az a gyertyafény,
Az elesett Hősökért?
Mert az a nép még mindig él. ”

„ Vajon hogyan tolják ki magukat a ragacsos burokból a vidám apró levelek? Honnan veszi az üzenetet a sötét verem mélyén a krumpli csírája, hogy áttörve héjat, műanyag hálót - induljon? A kotlós forró testtel üli fészkét, kotyogva igazgatja titka rejtegetőit, a meleg tojásokat... Ki küldte rá a lázat, a lázadó kedvet, hogy feledve szemet, gondtalan kapirgáló reggeleket, tüzes testtel életet adjon... És ki küldi a kába méheket a korai hunyor fürtös virágához? Beleájulni, belealudni, beleszerelmesedni az első édes, illatos pillanatba... Ki súg rigónak, cinegének, hogy füttyükre vár a fák között langyosodó levegőben minden, ami él. Tudják-e vajon a könnyű röptű szabadok, az eget a földdel összekötő pacsirta, a léha múltú kakukk, hogy hangjukat fájdalmasan nélkülözte, mint megbüntetett kisgyerek, a világ... ”

„ Örüljünk az érzelmek változékonyságának, és társunkat illesse meg ugyanez. Éljük át szabadon a kapcsolatokban rejlő titokzatosságot! ”

„ A szerelem elmúlik, a bűntudat soha. ”

„ Amint megszűnik a mosttól való kényszeres menekülés, minden tettedbe a Lét öröme áramlik be. Abban a pillanatban, ahogy figyelmed a mostra irányul, egyfajta jelenlétérzet, nyugalom és békeérzés tölt el. ”

„ A valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs semmi, amíg mi művészek értelmet nem adunk neki, ihlettel, látomással, lelkünk teremtő erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé. ”

„ Szükség van a rombolásra ahhoz, hogy a valódi, a helyes és a jó és az igaz felépülhessen. (...) Mesteri módon emelünk színfalakat, hogy aztán saját magunk rontsuk le őket. Független lényekként nagyon rombolóak vagyunk, először kártyavárakat hozunk létre, aztán saját kezünkkel dúljuk szét. Az összes elképzelhető megrögzöttség, a hatalomvágy, a hazugságok biztonsága, az ismertség igénye, a hírnév utáni kapkodás, az emberi lelkekkel történő kereskedés... mind-mind kártyavárak, amiket lélegzet-visszafojtva igyekszünk egyben tartani. De, hála Isten kegyelmének, egyszer levegőt kell vennünk, és amikor megtesszük, Isten lehelete csatlakozik a miénkhez, és minden romba dől. ”

„ Csak a szeretet egyesítheti úgy az érző lényeket, hogy teljesebbé teszi őket, mert egyedül a szeretet ragadja meg és ötvözi egységgé legmélyebb érzelmeinket. ”

„ Ha akarnám, talán meg tudnám számolni az összes csillagot, hogy eltereljem a figyelmemet, de ahhoz egy egész világegyetem sem lenne elég, hogy megfeledkezzem a lányról, aki mellettem fekszik. ”

„ Ne bocsáss meg soha. A megbocsátás azt feltételezi, hogy van egy bűn, amit elkövettek ellened, és te, mint egy nagylelkű felsőbb hatalom, megkegyelmezel neki, mintha ő alacsonyabb rendű lenne. (...) Azt célszerű tenni, hogy elengeded magadtól azt, hogy ő megsértett téged, tehát hogy te lelki sebeket szereztél tőle - ez nem megbocsátás. Azokra a tapasztalásokra mind szükséged volt, máskülönben nem gyűjtötted volna be magadnak. Ha pedig szükséged volt rájuk, akkor minek is dajkálgatni a sértettséget? ”

„ Van a kód... A kód, ami lehet egyszerű, néhány betű, vagy számjegy, de lehet ezek bonyolult, kombinált sorozata is. A lényeg, hogy valamihez utat nyit, valamit véd, ami a tiéd. (...) Van egy kód, ami nem tárgyhoz, nem tulajdonhoz kötődik. (...) Ez a kód két helyet képes megnyitni. Két lelket. Egy érzés. Érzed? Mintha belém lennél kódolva, mintha beléd lennék kódolva. Jöhet bárki, bármi, senki nem tudja ezt a kódot feltörni, megsemmisíteni. Vagy megfejteni. Senki. Ez a kód senki más számára nem érthető, nem értelmezhető. Ez a kód csak a miénk. A tiéd és az enyém. Csak mi ismerjük. A világ legbiztosabb kódja. Te és én. ”

„ Szerelem, mi is az a szerelem? Szerintem a szerelmet nem lehet szavakkal kifejezni. Szerelem az, hogy megérted a másikat, szereted őt, és jóban-rosszban együtt vagy vele. Ebbe beletartozik a testi szerelem is, megosztozol valakivel, adsz neki és kapsz tőle, akár házasok vagytok, akár nem, akár lesz gyereketek, akár nem. Hogy a tisztességed megőrzöd-e vagy sem, egyáltalán nem számít, ha tudod, hogy valaki a halálodig melletted áll, valaki, aki téged megért, és akin senkivel sem kell megosztoznod! ”

„ A múlt egy tátongó lyuk. Megpróbálhatsz elfutni előle, de minél inkább futsz, annál mélyebbé lesz mögötted, a sarkadban lohol. Az egyetlen esélyed, ha megfordulsz és szembenézel vele. De ez olyan, mint ha a szerelmed sírjába bámulnál vagy egy pisztoly száját csókolnád, amíg a golyó sötét fészkében húzódik, készen, hogy végezzen veled. ”

„ Az ellenjárat törvénye: Ha nem szeretek valakit, s mégis következetesen jót teszek vele, ehhez később érzelmek is kapcsolódnak. ”

„ Csók és édes szavak...
S szerelmi jelenet...
S o bűn, o förtelem...
Szerelmet.. pénz vehet! ”

„ Érdekes dolog a lelki sebeknél, hogy sokkal lassabban gyógyulnak, mint a testiek. (...) Néha úgy tűnik, hogy a fájdalmunk (vagy a félelmünk) időtlen. A lélek emlékezete mélyebb és valóságosabb, mint a testé. ”

„ Szerintem a kíváncsiság jobb a szerelemnél. Mert ha egyszer már voltál szerelmes, tudod mit tehet veled ez az érzés. A kíváncsiság viszont nem ilyen. Amíg csak kíváncsi vagy valakire, addig akármit érezhetsz. ”

„ Magában akart ábrándozni, mint sokszor. A vizet nézte. Eszem ágában sem volt, hogy elmenjek.
- Mi az, imádkozol? - kérdeztem, mert a két kezét összekulcsolta, ahogy rákönyökölt a korlátra.
- Igen - mondta dühösen. S mindjárt kezdte is: - Úristen, ments meg a barátaimtól, az ellenségeimmel majd csak elbánok magam is. ”