A címkéhez 4 666 idézet tartozik


Talán túl sokat töprengek olyan témákon, amelyeken nem gondolkodni kell, hanem cselekedni. Ám az embernek minden tette szent és következményekkel jár, ez pedig arra késztet, hogy tovább elmélkedjem azon, mit csinálok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fejemet szinte akaratom ellenére a lövészárok sarkába szorítottam, testem pedig mintha együtt remegett, együtt zúgott volna az egész földdel. Ez az a pillanat, amikor az emberen olyan, eddig még sohasem tapasztalt fizikai dermedtség lesz úrrá, hogy nem annyira érzi szívével a félelmet, mint inkább csodálkozva tanulmányozza, akár valami idegen tárgyat, amely behatolt lényébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok baj ellen a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon díjazom a nyugodt életet. Egyáltalán nem hasonlítok azokra a fickókra, akik teljesen magukba zuhannak, ha nem történik velük egyfolytában valami; olyan, hogy túl békés, nálam nem létezik. Az ember pár cimbora társaságában elmászkálgat, magához veszi a napi betévőt, néha meglátogat egy rendes mulatót, hogy ismerkedjen a legfrissebb művészeti irányzatokkal: nekem ennyi izgalom bőségesen elegendő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs értelme megengedni, hogy az emberek beleüssék az orrukat bizonyos dolgokba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vidulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézz csak ránk! Mindenünket felhasználtuk! És mégsem fekszünk holtan! Képesek vagyunk felülkerekedni a gyengeségünkön és félelmünkön! Ezt jelenti az élet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem veszélyes kis állat. Csak egy cél vezeti: robbanni, röviden és intenzíven. Kiélni valós énjét, fenyegető, szerelmes örömben. Váratlanul életre kel, és hatalmas erővel uralkodni akar környezetén, és akit elkap, azt tüzes, kegyetlen figyelemben részesíti. Minden mást félretaszít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember a földkerekség valami kiemelkedését látja, (...) ez arra ösztönzi, hogy felmásszon rá. Legfőképpen ez az érzés késztet bennünket arra, hogy szembenézzünk ezzel a kiemelkedő ponttal. Bebizonyítjuk magunk és embertársaink előtt, hogy feljutunk rá! Nem restelljük a fáradságot, sőt, örömet okoz nekünk. Véghezviszünk valamit, ami bensőleg kielégít bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van két-három bevált módja annak, hogy fölkeltsd az emberek figyelmét. Például, ha beszélsz róluk. Ha valami rendes, jó vagy szép dolgot látsz tőlük, mondd meg nekik. De persze ne csak hízelgésből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rosszra mindig még rosszabb következik. Az ember azt hiszi, hogy már megtörtént a legrosszabb, hogy minden rémálma eggyé olvadt egy képtelen és mégis létező, valóságos borzadályban, és egyetlen vigasza, hogy rosszabb már nem érheti - ha netán volna is ilyen, az értelme megpattanna a láttán, és már nem fogná fel. De a rosszabb igenis bekövetkezik, az ember értelme nem pattan meg, és az élet megy tovább. Úgy lehet, tisztában vagyunk vele, hogy a világ nem tartogat számunkra több örömöt, hogy amit tettünk, mindörökre megfoszt a remélt haszontól, kívánhatjuk, hogy vajha mi haltunk volna meg a másik helyett - és az élet mégis megy tovább. Felismerjük, hogy a magunk felidézte pokol mélyére süllyedtünk, és mégis élünk tovább, egyik napról a másikra - mert mást nem tehetünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hallottam, a bánat olyan, mint egy állat: saját élete van, és mi az ő kegyelmében vagyunk. Nem tudom, így van-e. A bánat a világ csendje. Olyan, mint a csendes eső, ami soha nem áll el. Azt mondják, a bánat megváltoztat. Tudom, hogy megváltoztat. De mivé?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha vonatra ülök, az nekem olyan ünnep, mintha színházba mennék. Ácsorogni vagy üldögélni sok ember között, oda se figyelni, mit beszélnek, de valahogy mégis hallgatni őket... ez nekem szórakozás a szó szoros értelmében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy értelmetlen indulatot fennhangon is nevén nevezünk, egyszerre világítás éri a szóban forgó elnevezés által takart hülyeséget is, és ezúton észre lehet téríteni minden néma dühöngőt, feltéve, hogy az egyed a normálisok típusába tartozik bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet különös, hogy ne mondjam, furcsa. Az ember sohasem tudhatja, mi vár rá a következő pillanatban. Nagyszerű kilátásokkal indul a nap, és még mielőtt leszállna az éj, minden olyan zavaros lesz, mint az értelmetlen irkafirka a falon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hidegben az ember meggondolatlanabb. Gyorsabban jár a szája, mint a keze, a gondolatairól ne is beszéljünk. Azok végképpen összekuszálódnak. Mire kimond egy mondatot, már meg is bánja. Kapkod, hogy a mozgás egy kicsit felmelegítse.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
(...)
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak, ugyanaz a fáradtság gyötör, ugyanazok a félelmeink, az önzésünk és a nagylelkűségünk. Nem vagyok idegen, mert amikor szükséget szenvedtem, kaptam. Amikor kopogtattam, kinyílt az ajtó. Amikor kerestem, találtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem abban az értelemben hiszek a csodában, a varázslatban, hogy karba tett kézzel várom a sült galambot, hanem úgy, hogy észreveszem a felkínálkozó lehetőséget, nem hátrálok meg a próbatételek előtt, és nem adom fel egykönnyen. Életfilozófiám része, amit a mesékből kora gyerekkoromtól tanulságként őrzök. Hiszem, hogy a végén a jó elnyeri méltó jutalmát, hogy az adott szót meg kell tartani és az ígéretet be kell váltani, a rászorulóknak segíteni kell, és hogy szemtől szemben kell küzdeni, mert aki aljasul támad, az pórul jár, a gyengét, a kicsit pedig védelmezni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Megtanultam, ha egy nő szerelmes lesz, akkor elveszett. Az életben maradás záloga, hogy az ember nem bízhat senkiben, csak és kizárólag saját magában.
- Akkor azt is meg kellett tanulnod, hogy időnként a szerelem egészen váratlanul toppan az ember életébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugyanis nincs olyan, aki azért fejlesztené a személyiségét, mert valaki azt mondta neki, hogy hasznos vagy tanácsos így tennie. A természetre még sohasem tettek mély benyomást a jó szándékú javaslatok. Csak kauzálisan ható kényszer mozdítja meg a természetet, az emberit is. (...) Így a személyiség fejlődése sem engedelmeskedik holmi óhajnak, parancsnak, avagy belátásnak, hanem csakis a vésznek; nem nélkülözheti a belső és külső sorsok motiváló kényszerét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van valami, ami sokkal becsesebb és fontosabb számunkra, mint a pénz, s ami nélkül nem tudunk élni. Hogy mi az? A lélegzés. Életünk legértékesebb szubsztanciája a belélegzett levegő. Mégis, amikor kifújjuk a levegőt, teljesen biztosra vesszük, hogy lesz következő lélegzetünk. Ha nem vennénk megint levegőt, három percig sem bírnánk ki. Márpedig ha az Erő, amely megteremtett bennünket, elegendő lélegzetet adott életünk végéig, akkor hogy is ne bízhatnánk az életben, hogy a rendelkezésünkre bocsájt minden mást, amire szükségünk van. Ha rábízzuk az életre, hogy gondoskodjon rólunk, és minden apró-cseprő problémánkról, akkor a stressz elpárolog. Ne pazarold az idődet negatív gondolatokra vagy érzelmekre, mert azzal csak még több részed lesz abban, amit nem akarsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy párkapcsolat sokféle háborúságot, válságot, gyötrelmet rejthet magában. Hűtlenséget is. Hirtelen felszikrázó vad indulatokat. Mégis azt mondom, mindaddig érdemes csinálni, amíg a "szív szeme" átlát a viharok felhőin.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a szép, amit akkor ragad meg az ember, miközben elmúlik. A dolgok tiszavirág-életű formája abban a percben, amikor egyszerre látjuk életüket és a pusztulásukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyensúly kozmikus, biológiai és személyes szinten egyaránt érvényes ránk - testünkre, elménkre és érzelmeinkre -, emlékeztetve minket arra, hogy minden cselekedetünket képesek vagyunk túlzásba vinni és elhanyagolni is; és arra, hogy ha személyes ingánk kilendül az egyik irányba, végül elkerülhetetlenül vissza fog térni a másik oldalra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a fecske levert fészkét ismét újra és újra tudja rakni, s legföljebb az üldözésen okulva más eresz alatt keres védelmet, rommá dőlt életterve vagy vesztett vagyona mellett miért csüggedne el éppen az ember, ki egyedül bír értelemmel, s egyedül hisz a gondviselésben?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha két ember házasságot köt egymással, akkor ennek a két embernek ettől fogva egész életére konzerválnia kell magát. Úgy fogtok egymás mellett menetelni, mint egy sínpár, szigorúan betartva a megszabott távolságot. Akkor is, ha egyikőtök szeretne néha távolabb vagy közelebb húzódni - hiszen ez a szabály megsértése volna. A szabály pedig kimondja: legyetek józanok, gondoljatok a jövőre, a gyermekeitekre. Többé nem változhattok meg, olyannak kell lennetek, mint a sínpárnak: mindvégig meg kell őríznetek azt a távolságot, ami induláskor volt közöttetek, egészen a célállomásig. Ne hagyjátok, hogy megváltozzon a szerelmetek, sem az út elején, amikor növekedni akarna, sem pedig a későbbiekben, amikor csökkenni akarna, mert ez rendkívül kockázatos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valódi együttérzés nemcsak érzelmi viszonyt jelez. Szilárd, az értelmen alapuló meggyőződésből ered. Ezért az igazán együttérző viselkedés még akkor sem változik, ha éppen negatívan fogadják. Az egyetemes önzetlenségből kifejlődik bennünk a másokért érzett felelősség, és ez akként jelenik meg, hogy segíteni akarunk társainknak gondjaik leküzdésében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmet nem lehet megmagyarázni. (...) Nem tudom, hogy az első pillanattól szeretlek-e, vagy csak azóta, hogy másodszor, harmadszor vagy negyedszer láttalak. Csak annyi biztos, hogy amikor először pillantottalak meg közeledni felém, mintha megszűnt volna létezni a világ. Te lettél mindennek a közepe, körülötted forogtak a gondolataim.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember kívülről is szemlélheti a saját életét, és csodálkozhat azon, hogyan alakultak a dolgok, és milyen hibákat követett el. Igen, ez lehetséges. Kicsit eltávolodni jó, ajánlatos. Végleg, teljesen elmenni viszont veszélyes, és nem tanácsos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amennyire képesek vagyunk felismerni, az emberi létnek az az egyetlen értelme, hogy világosságot gyújtson a puszta létezés sötétségében. Sőt feltételezhető, hogy amiképpen a tudattalan hat ránk, ugyanúgy hat tudatunk gyarapodása is a tudattalanra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni. Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emberi dolgokban - különösen, ha kényes és veszélyes dolgokról van szó - a sietés erősen csökkenti a sikeres elintézés esélyeit. Az emberek gyakran megbotlanak csak azért, mert rohannak, kapkodnak. Aki kellőképpen lát neki egy nehéz és bonyolult feladatnak, előbb alaposan vegye szemügyre az elérendő célt - azután, ha egyszer már meggyőződött arról, hogy ez a cél kívánatos, legokosabb, ha teljesen megfeledkezik róla, és minden figyelmét pusztán az eszközökre összpontosítja. Ha ezt a módszert követi, az aggodalmaskodás vagy a félelem vagy a sietség nem ösztökélheti hibás lépésekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szerelmünk kissé sokáig plátói, tönkretesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás