A címkéhez 4 666 idézet tartozik


Aki történelmet olvas, mindig a sorok közt olvasson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Most, hogy közeledik a búcsú, az elválás, a félelem a magánytól, a kilátástalan jövőtől, és jön a rémült gondolat, hogy: "Tapadjunk össze ebben a halálra ítélt, félelmetes, reménytelen világban, mert nem jó egyedül"... mindez azt kiáltotta bennetek: "Maradj velem!"... Ez nem szerelem.
- Hanem mi?
- Menekülés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmet csak akkor találjuk meg, amikor szeretünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden elmúlik, a kilátástalanság is,
Hidd el nekem, ott, ahol élsz, van egy másik világ is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lep meg, hogy egyre többen érdeklődnek a pogány hagyományok iránt. Miért? Mert az Atyaisten képéhez mindig a szigor és a kultusz fegyelme társul. Ezzel ellentétben az Anyaisten a szeretet elsőbbségét hangsúlyozza minden általunk ismert tiltás és tabu felett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet-e érzelmeket az értelem segítségével megsemmisíteni?... Erre kereken azt felelem, hogy nem. De megvigasztalhatom, hogy az érzéseket, néha, szerencsés esetekben, meg lehet szelídíteni és el lehet sorvasztani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az éjsark alatt igazán szeretnek. Ha két szív deleje ott egymást feltalálta, soha el nem szakad az többé egymástól, nem választja el őket más, csak a halál; s még akkor is, aki előbb meghal, nem költözik el újjászületni társa nélkül a más csillagzatba; ott marad körülötte, él tovább szíve emlékében, s a föld delejsugarában, s rá vár, míg az meghal, s együtt mehetnek a közös új hazába. Ez az éjsarki emberek szerelme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még amikor álmodozunk vagy töprengünk, akkor sem szakadunk el teljesen a külvilágtól, hisz a külvilág újra és újra eltereli a figyelmünket, illetve eszközül szolgál ahhoz, hogy fel tudjuk venni újra a fonalat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagy szerelmeknek két fontos napja van: amikor találkozol életed szerelmével, és amikor elveszed feleségül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem beszélhetek róla úgy, hogy magamról ne szóljak. Önzőn hangzik; valójában ez az összetartozás a szeretet. Sosem éreztem ehhez mérhetőt, s biztosan tudom, többé nem is fogok, egyszerűen azért, mert fokozhatatlan: máris olyan vakító, hogy már-már fáj. Érzelmeim rokonai az ölelés érzéseinek: az elviselhetőség határáig szépségesek, mígnem felrobbanva megsemmisülnek és újraélednek: még szebbként. Nem látványos varázslat, nem másoknak szól, bennünk tündököl.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eljön a pillanat, amikor az egész már nem játék, és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt-homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de az az igazság, hogy tetszik a csatamező.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell sírkamra vagy szellemjárta ház ahhoz, hogy az embert kísértse valami. Az elme útjai a valós helyeken túlra vezetnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy gyermek születésekor látjuk, hogy egy hús-vér emberke kiharcolja magát az anyaölből, de hogy honnan jött, nem tudjuk. Fogalmunk sincs. Ma már ezt nem is kérdezzük. Meggyőzött minket a tudomány, hogy két öntudatlan sejt addig osztódott, míg egy ember lett belőlük. Amikor pedig meghal, látjuk, hogy itt hagyja a szánalmasan elaggott testét - de hogy hová ment, nem tudjuk. A mai ember úgy néz a halottra, mint egy autóra, mely nem működik már; a nagypapa olyan, mint egy öreg Trabant: leállt, mert nem lehet már hozzá alkatrészt kapni. Csodálkozol, hogy ilyen szemlélettel az életünk értelmetlen, a lelkünk szorongó és a szívünk boldogtalan?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy egy ágacskát tömény sós oldatba bemártunk, rácsapódnak a kristályok, s ha kiemeljük, egy gyönyörű kristályszobrot kapunk. Hasonlóképpen a szerelmes is rákristályosít a szerelmére mindent önmagából, s egy idő után csalódik, mert rájön, hogy egy ágacska van ott tulajdonképpen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magam tapasztalataiból tudom, hogy a szerelemben a fölöttébb nagy állhatatosság csak a gyötrelmeket szaporítja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi értelme a tavasznak, ha hamarosan úgyis újra ősz lesz, és a most még üde virágok elhervadnak? Hogyan is tudtunk volna örülni a rügyező bükkfának, a hazatérő seregélyeknek vagy a napsütésnek? Minden hamarosan megváltozik, és visszájára fordul, és akkor újból sötét lesz, és hideg, és nem lesznek virágok, de még levelek se a fákon. A tavasz csupán azt idézte fel bennünk, hogy nekünk is hamarosan el kell mennünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbocsátás (...) nem más, mint új látásmód és az új érzelmek képessége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sose tudtam felfogni, hogy van az, hogy valaki félelemből nem meri kimutatni az érzelmeit. Nálunk olyan természetes volt az érintés és a simogatás, mint ahogy az ember levegőt vesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Előző nap még nélküle is volt értelme az életemnek. Most viszont szükségem volt arra, hogy mellettem legyen, hogy meglássam a dolgok valódi fényét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ideiglenesség tudata erőt ad a rossz elviselésére, viszont kilúgozza az örömöket: kibírom, mert úgysem tart sokáig; nem élem magam bele, mert úgyis hamar vége lesz. Az a tény viszont, hogy valaki mindig idegenektől függ, táplálja a türelmetlenséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azért ne tagadj, azért ne gyűlölj semmit, mert az őszinteség és a szeretet helyrepofozhatja a torzulásokat. Nem a korlátlanság a baj, hanem, hogy nem tudjuk megélni: az elme csak szilánkokat, mozaikokat ragad meg az élet egységéből. Ezért lesz a teljességből zavar, a csodás rózsából csak összetört jégvirág.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért vonzódunk a többi emberhez?! Hiszen tudjuk, hogy mit várhatunk tőlük! Itt körös-körül milyen sok ember siet valahová, ahol nem látják szívesen. Az egyik a szeretőjéhez siet, akit nem fog otthon találni. A másik a volt feleségéhez megy, hogy kibéküljön vele, a végén összevesznek. (...) Az élet félelmes, a halál ijesztő. Szegény kis szenvedő bolondok. Mennyi szív dobog itt körös-körül. Milyen fenséges, hiábavaló zene!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit csinál az ember, aki felhagy minden reménnyel? Megmondta Dante. Elmegy a pokolba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vágyak és a ragaszkodás előre húznak. A félelmek, ellenállás és elkerülés pedig visszahúznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (...) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S ne gurulj dühbe, majd csak megtalálod a kivezető utat. Ha már végleg nincs más, szépen veszíts. Ne légy olyan, mint a tört gerincű kígyó, mely önmagába harap. Még nem roppant meg a hátad. Várd meg, amíg baj ér, akkor is ráérsz zokogni. Várd meg a küzdelmet, mielőtt feldühödnél. Van még időd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az emberi élet ezen a földön? Mint a fa árnyéka a Dunának partján: délelőtt virágos gyepre fordítja a nap; délután a sárra. Este elmúlik...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A látogatók mindig elcsodálkoztak a Mester nyugodt, kényelmes tempóján.
- Nincs nekem arra időm, hogy siessek - mondogatta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenben vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A türelmetlenség mellett a félelem az ember legnagyobb ellensége, ez tud a leginkább lehúzni és félrevinni az útról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy boldog embert megkérdezel: Miért vagy boldog? - nem tud felelni rá. Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (...) Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud az értelmetlen kérdésre, azt mondja: "Csak!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyen bátorságod az élet nagy bánataihoz, és türelmed az élet kis bánataihoz. És ha befejezted a napi feladatodat, térj nyugovóra békével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki szeretni tud, annak mély meggyőződése, hogy van értelme az életnek. Aki nem tud szeretni, a jólét, a fogyasztás, a Mallorcán eltöltött szabadság, a zöldövezeti ház és a jacht ellenére boldogtalannak érzi magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet értelmetlen szenvedést, megalázást, félelmet okozni a másik embernek, vagy magára hagyni segítség nélkül, amikor erre lenne szüksége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás