A címkéhez 646 idézet tartozik


A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éppen olyan ember, mint a többi, némán szenved a magánytól, próbálja igazolni a tetteit, erősnek tetteti magát, amikor gyenge, és gyengének tetteti magát, amikor erős, lemond bármilyen szenvedélyről egy veszélyes munkáért, de ennek nemsokára vége, a jövője tele van tervekkel, a múltja pedig sok-sok csalódással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írás magányos foglalkozás. Nagyon fontos, ha van valaki, aki hisz az emberben. Nem kell szónokolnia róla: rendszerint az is elég, ha hisz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van-e annál veszélyesebb, mint hogy az embert megértik? Annál is inkább, mivelhogy ez nem létezik. Az embert mindig félreértik. Az ember úgy gondolja, hogy nem magányos. Valójában pedig nagyon is az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Társaság kell, hogy tudd, mi a magány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Így van ez, valahányszor elmúlik egy rég várt esemény; s belejátszik talán a fáradtság is, a szorongás, az izgalom. (...) Ellentmondásos érzelmek hatják át: magány, hiányérzet, hitetlenség és valamilyen homályos meggyőződés, hogy ez így van jól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legközelebb azok állnak hozzánk, akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csendben pihentem, és éreztem, ahogy a nyugalom magához ölel. Egyedül voltam, de nem magányosan. Akkor jöttem rá, hogy ez két különböző dolog. Az egyedüllét érzése valami hiányából fakad az életemben; azt jelentette, szükségem van valamire vagy valakire ahhoz, hogy teljes legyek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudom pontosan megfogalmazni, voltaképpen mit is értek azon, hogy két ember összeillik. Talán azt, hogy ha együtt vannak, megszűnik a magány. Minden emberi szenvedések legnagyobbika, a magányosság akkor a leggyötrelmesebb, ha emberek között, még inkább, ha társunk mellett érezzük. De ha ráakadunk arra az emberre, aki mellett szünetel a magányosság érzete, annál álljunk meg! Mert az az igazi!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem tesz minket annyira magányossá, mint a saját titkaink.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány nem csak akkor érződik, ha elszakadunk a másiktól, sokkal jobban fáj, ha nem búcsúzhatunk el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazából azt látom, hogy az emberek zöme keveri az egyedüllét fogalmát a magányéval. Az egyedüllét egy olyan állapot, amikor jól vagyok egyedül is. A magány ezzel szemben az az állapot, amikor nem vagyok jól egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne várd a végét, de tudd, hogy elkezdődött, úgysem tehetsz mást, mint elfogadod a magány kezdetét, mígnem a válasz, amit a legnagyobb mélységből hívsz elő, egyszer csak a felszínre kerül, és a világ önként, szabadon a kezedre adja magát, mert neki sincs más választása, ha meg akar szabadulni a magánytól, őszintén ott kell hevernie a lábad előtt!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halálraítélt egy órával a kivégzése előtt mindig azt mondja vagy gondolja, hogy ha valahol egy magas sziklatetőn kellene élnie, olyan kicsi helyen, hogy éppen csak meg tud állni, és körös-körül szakadék van, tenger, örök sötétség, magányosság, örökös vihar; ha ott, azon az arasznyi helyen kellene állva töltenie egy életet, ezer évet, egész örökkévalóságot, még az is jobb, mint meghalni most mindjárt. Csak élni... élni... élni... Akárhogyan is, de élni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Vajon mi történik azzal a dologgal, amit a fejembe veszek?
- Belehal a magányosságba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a szeretet választás kérdése, akkor szerethetjük a házastársunkat annak ellenére, amit tett vagy éppen elmulasztott megtenni. Szerethetjük őt saját érzéseink ellenére is. Csalódottságunk, megbántottságunk, megvetettségünk, magányosságunk, haragunk, sőt ellenérzéseink ellenére is dönthetünk úgy, hogy szeretni akarjuk a házastársunkat. Nem vagyunk az érzéseink rabszolgái.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hatalom, még ha feltételes is, még ha hajszálon függ is, félelmet kelt és ürességet teremt, megfoszt az emberi kapcsolatoktól és magányra kárhoztat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt ne mondd, hogy "soha", és ne mondd, hogy "örökké". A magány közel hozza egymáshoz az embereket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most kicsit meghalok
Magányomban elsüllyedve
Megvadulva érted ordítok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magánynak is megvannak a maga előnyei. Csak éppen a tény elviselhetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha a megcsalások által okozott sérülések elérnek egy olyan mélységet, hogy a bizalmat és a kapcsolatot már sehogy sem lehet helyrehozni - és akkor kár benne maradni. Ez az igazi párkapcsolati magányosság, amikor a viszonyt már csak azért tartják fenn, hogy a másikat akár a szó átvitt értelmében, akár konkrétan is ütlegelhessék. (...) Ha valaki egy ilyen helyzetben mégis mindenáron kitart a partnere mellett, akkor érdemes megvizsgálni, hogy ennek igazából mi a célja: valóban a kapcsolat megmentésének elkeseredett kísérlete, vagy az, hogy visszakapjon valamit abból a sok mindenből, amit beletett ebbe a kapcsolatba, vagy bosszút álljon, és elverje a port a másikon?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miként a szeretet isteni állapot, a magány emberi állapot. És aki érti az élet csodáját, abban e kettő gond nélkül megfér egymás mellett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki egyedül van, vállalja magában a dolgát, ne akarjon mással közösködni, hiszen két magányos élet se lehet egyforma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány (...) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mi az a vasárnap? (...)
- Egy vörös szegfű a magány kihajtott gallérján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami hibás, az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek,
Így a magány - könnyek hadán - talán rád talál végleg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány rendre tanítja a lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóság elillan, minden emlékké válik. Lassan-lassan te is megszűntél vágy lenni - emlék lettél. (...) Nem unalmamban szerettelek, vagy szeszélyből, vagy a magány vett rá. Azért szerettelek, mert minden boldogságnál erősebben vágytam rád. És tudtam, hogy az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy együtt tartsa mindazt, amit a vágy képes kitalálni önmagának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs magányosabb érzés, mint amikor a gondosan begyakorolt felajánlkozást kapásból visszautasítják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány nagyszerű dolog, mégpedig két okból. Az egyik, hogy az ember egyedül lehet általa, a másik pedig, hogy nem kell másokkal lennie... A szociábilisság kockázatos dolog. Akár végzetes is lehet, mert azt jelenti, hogy kapcsolatban kell maradni az emberekkel, akik közül a legtöbben unalmasak, perverzek és ostobák, és csak azért akarnak velünk lenni, mert nem bírják elviselni a saját társaságukat. A legtöbb ember untatja önmagát, és nem igaz barátként üdvözölnek minket, hanem szórakoztatásként, mint egy táncoló kutyát, vagy valami féleszű színészt, aki tele van érdekes anekdotákkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért erőszakolja magára, hogy magányos legyen? Milyen jogon meri csinálni, hogy közel enged magához másokat, hogy aztán amikor már közel van a másik, lehúzzon eléje egy vasfüggönyt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az éjszaka falun sokkal komorabb, mint az ismerős zajokkal teli, közönyös városban, ahol biztonságban érzi magát az ismerős, megszokott tömegben. Nincs magányosság... de itt...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás