„ Ahhoz, hogy a lelked rendben legyen, mindenképp reflektálnod kell önmagadra. A nap végén át kell gondolnod, mit tettél, tettél-e elég jót, hibáztál-e. ”

„ A lélek önmaga útján jár, s ezért nincs olyan helyzet, amiért ne lenne felelős. Ha nem látod az okát, keresd a múltadban vagy a régmúltadban - de tudd, hogy olyan fa gyümölcsét is megeszed, melyet régen ültettél. Lelked nem tegnap született. ”

„ Zavart, beteg, megtört a lelkem,
Ezer fájó sebet kapott,
Lázas hittel úgy érzem néha,
Hogy tőled várhat balzsamot.
Várlak, követlek, szomjuhozlak,
Te vagy a célom életem...
...Pedig tudom, hogy már a multat
Nem adod vissza énnekem. ”

„ Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek
oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit;
s mint koldús éteti öntestén férgeit,
mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek. ”

„ Senki sem szenved igazságtalanul. Gyötrelmeink oka messzi múltunkban gyökeredzik. Küzdelmeink, vergődéseink, életünk keresztútja vezeklés, de egyszersmind megtisztulás is. Semmi sem fejleszti annyira a lelket, mint a lelki szenvedés, semmi sem tisztítja meg jobban az anyagiságtól, mint a testi gyötrelem. A szenvedés tehát a mi Mesterünk, épp ezért a legfőbb szerepet játssza életünkben mindaddig, míg lelkünk annyira meg nem világosodott, hogy nem szorul többé a kínok ostorára. ”

„ Nincs a világon szomorúbb látvány egy megcsonkított léleknél. A lélekre nem létezik protézis. ”

„ Az álmok olykor csalókák. Visszatükrözik a lelkünkben kavargó kérdéseket csakúgy, mint a vágyainkat és a félelmeinket. ”

„ Megveheted egy ember idejét, megveheted egy adott helyen való fizikai jelenlétét, órabérért szakszerű izommozdulatainak meghatározott részét. De lelkesedést nem tudsz vásárolni. Kezdeményezőkészséget sem. A szív, az ész, a lélek odaadását sem. Ezek nem megvásárolhatók, csak elnyerhetők. ”

„ Gyere, ülj ide mellém, hadd súgjak valamit!
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít.
Nem kell más, nem érdekel senki,
Tőlem téged senki nem tud elvenni.
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ...
Amíg csak élek, mindig nyújtom a támaszt.
Itt vagy mellettem, más nem számít,
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít.
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni, többé nem kelnék életre! ”

„ S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már! ”

„ Én szállok az idővel és a széllel szembe talán,
Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám.
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám,
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám.
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd,
Lelkemben bűntelenül,
Mert hiányzol. ”

„ Kezdetben volt az emberismeret és a tapasztalás (...), ezekből fejlődött ki a pszichológia, nem pedig fordítva. Mindenkinek joga van a fellengzős terminus technicusok nélküli, privát lélekismeretéhez. Na meg az érthetőséghez. ”

„ Úgy sajnálom azokat, akik olyan helyen kénytelenek leélni az életüket, ahol soha nem nő kankalin. (...) Tudja, szerintem mik a kankalinok? A múlt nyáron meghalt virágok lelkei, s ez a mennyországuk. ”

„ Gyilkos az, aki megöli az emberi testet; gúnyosan mosolygó az, aki megöli mások LELKÉT és szívét. A lélek és a szív sokkal drágább, mint a test, ezért a gúnyos mosolygás a legrosszabb bűn. ”

„ Odalépett hozzám, és felemelte a fátylát. Átölelt, és erősen magához szorított. Virágillata volt. Egy röpke pillanatra magamba szívtam az átható, édes rózsaillatot, aztán elengedett.
- Fogd! Legyen ez a talizmánod!
Egyik ujjáról lehúzta a gyűrűjét. Sima metszésű, bíborszínű kő volt benne, a közepére egy nagy E betűt véstek. A markomba zártam. A kezemben éreztem az arany súlyát. A szemébe néztem, és mintha csak a magamét láttam volna: ugyanazok a különös, sárgával pettyezett halványszürke szemek. Akár az enyémek. Most már tudtam, miféle adósság az övé - tizennégy éve nyomja a lelkét. Anyám szemébe néztem, és tudtam, hogy soha többé nem láthatom. ”

„ A könny a lélek vére. ”

„ A halál nem az, amikor a tested megszűnik funkcionálni. Hanem az, amikor a lelked nem él. ”

„ Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is. ”

„ A szerelem egyetemes, itt csak lélek áll lélek előtt. ”

„ Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy mindent átalakíts azzá, ami boldoggá tesz. Találd meg az erőt ahhoz, hogy meg merd tenni az első lépést. (...) Lehet pislogni, meg lehet figyelni. Lehet pihenni, de tudni kell, hogy mikor kell felállni, és menni tovább. Lehet élni csukott szemekkel, elzárva egy jobb élet lehetőségét magadtól, egy életre becsapva, átverve a lelked, de egy dolgot jó szem előtt tartani: az erő benned van. A kérdés, hogy mersz-e találkozni vele, és rábízni magad. ”

„ Az égen szálló felhőket nézem, s te jársz eszembe,
Visszaszáll minden megtépett emlék bús képzetembe,
Megrezdűl a lomb... s a bánat árja felzajdúl bennem,
S ez únt világon egymagán búsong rombadőlt lelkem... ”

„ Nem igaz, hogy a háborúnak lelke van... Nem igaz, hogy jobbak leszünk általa... Nem igaz, hogy a ma született, ártatlan csecsemőnek is szenvednie kell... Én nem tudom visszaadni a halott apákat, sem a halott férjeket, drága gyermekeket. Nem tudom, nem tudom! (...) De tudom, hogy nem azok fognak győzni, akik egymást öldösik. De tudom, hogy kifosztott, meleg fészek romjaiból új otthon épül. De tudom, hogy a csók erősebb, mint a fegyverek, s egy ölelő karban több élet van, mint amit eddig az összes találmányok és bölcsességek nyújtottak. ”

„ A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek. ”

„ Ha lelked derűs és tiszták a céljaid, jókora utat tehetsz meg előre. ”

„ A sebek újbóli felszaggatása akadályozza a várva várt gyógyulást. A rémálmok, az ébren látott szörnyűségek újra és újra sót szórtak a meghasadt lelkének sebére. ”

„ Minden bölcsesség meg van írva abban a hatalmas könyvben, amely állandóan nyitva áll szemünk előtt - a Világegyetemre gondolok. De csak akkor érthetjük meg, ha megértjük a nyelvet, amelyen gondolatai eljutnak hozzánk, s ha betűit - amelyek vérrel íródtak - mélyen bevéssük a szívünkbe. Ez a könyv a lélek és a szellem könyve. ”

„ A testnek mindig idő kell a gyógyuláshoz, de a léleknek néha elég egyetlen perc is. ”

„ Nem tudom miért van; de nincs az ágyhoz fogható hely bizalmas közlésekre, barátok között. Férj és feleség, úgy mondják, itt mutatják ki egymás előtt a lelkük legmélyét; s némely öreg házaspár gyakran csaknem reggelig cseveg fekve, régmúlt időkről. ”

„ Amit láttunk, örökre őrzi a szemünk, amit elkövettünk, örökre őrzi a kezünk, amit éreztünk, örökre őrzi a lelkünk. ”

„ Ott kezdhetnek változtatni életükön, ahol önöknek tetszik. Mindegy, hogy már most is eléggé kiegyensúlyozott életet élnek, vagy távol vannak még tőle. Amikor a lelkükbe végbemenő folyamatokat át tudják ültetni a gyakorlatba is, akkor varázslatossá válik az életük. ”

„ Talán ez az egyik legizgalmasabb dolog. Amikor egy ember levetkőzik előtted, nem durván a bőrét mutatva meg, hanem a lelkét: finoman kibújik a valamelyik rárakódott szerepéből. Ez az igazi meztelenség, az őszinteség. ”

„ Egy régi, elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány. (...) Mintha mindig csak a múlton merengene, és gyászolná a soha vissza nem térő napokat. (...) Üresen kong, és senki nem jár benne, csak a szél. (...) Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak... a múltbeli kisgyermekek, a rózsák és a dalok lelkei... és egy pillanatra az öreg ház is újra fiatalnak és boldognak álmodhatja magát. ”

„ Megértettem végre azt, hogy miért is kell az a bizonyos valaki - a pár. Az a valaki, akinek a lelkébe MINDENT lepakolhatsz anélkül, hogy bármit hozzáfűzne ahhoz, amit lát. Elfogad úgy, ahogy vagy, és támogat. Inspirál és motivál, felnéz rád, de férfi marad melletted. A tenyerén hordoz, és ragyog a szeme, amikor rád néz. Rá kell jönnöm, hogy erre van szükségem, és nem fogadok el mást. Nem akarok. ”

„ Látja ezt az ánizslikőrt? (...) Nos, maga csak egy ánizslikőrt lát. Én viszont, mivel nekem az egész lelkemet bele kell adnom a munkámba, látom a növényt, amiből készült, látom a viharokat, amelyek megtépázták ezt a növényt, a kezeket, amelyek összegyűjtötték a magokat, látom, hogyan utazott egy másik földrészről idáig egy hajón, és látom, ahogy - mielőtt belekerült az alkoholba - otthagyta színes és illatos nyomát mindazokon, akik megérintették. ”

„ Átölel, és magához szorít, a testéből annyi szerelem, rajongás árad, hogy behunyom a szememet, és elmerülök benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre. ”