„ Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért. ”

„ Amikor a másik hiányáért magunkat is siratva és szégyellve időnként akaratlanul is felzokogunk, és álmunkban lucskosra sírjuk a párnánk, mert úgy hozza a sors, hogy imádott társunk elhagyott, fájdalmunktól felriadva ölni is tudnánk. Talán ezt az érzést nevezzük szerelemnek. ”

„ A sírbolt a hermetika foglalata, összessége, csakúgy, mint az edény, a jól záródó kristálylombik, amelyben az anyagot végső átváltozásra, megtisztulásra kényszerítik. ”

„ A sírás józanít, a józanság nyugtat. Mert az is nyugalmat ad, ha az ember átjut a bizonytalanságon, és megismeri a keserű igazságot, tudja, érzi, hogy nincs tovább. ”

„ Valaki mintha rám borulna
Kétségb`esésem kínos éjjelén
S ezer könyörgő könny ragyogna
Bús orcáján, síró szemén...
Valaki mintha mellém állna,
Szép szeliden megfogná a karom:
Nem tudom szétzúzni a szívemet.
Hiába akarom! ”

„ Aki a szerelmen nevet, a végén sírni fog. ”

„ Valaki sír itt
a sűrű, hideg ködben.
Talán én vagyok? ”

„ Az éber észlelés az érzékelés és figyelés közvetlen módja. Elvileg pillanatról pillanatra észleled, mit érzel. Észleled, hogy szomorú vagy, vagy vidám, nyomott vagy izgatott stb. Az esetek többségében azonban észlelési képességed álomba merült. Egész életedben jól kellett viselkedned, nem volt szabad kimutatnod, hogy milyen a hangulatod, nem volt szabad nyafognod, mindig az utolsó morzsáig meg kellett enned az ebédet, engedelmeskedned kellett, nem volt szabad sírnod, szorgalmasan kellett tanulnod, és így tovább. A saját érdekedben többé-kevésbé kikapcsoltad magadban annak tudatos észlelését, hogy milyen érzés is például jól viselkedni, engedelmesnek lenni, szorgalmasan tanulni. Ezek ugyanis többnyire inkább rossz érzések voltak: korlátozóak, untatóak, szomorúak vagy egyszerűen fájdalmasak. Nem jó dolog a szomorúságot és fájdalmat folytonosan érezni. A megoldás tehát kézenfekvő volt: kikapcsolod az észlelést. Hogy ne érezz, ne tudatosítsd magadban az érzéseidet. Az észlelés és tudatos megélés helyét a racionális mérlegelés foglalta el. Persze hogy ésszerű dolog kijárni az iskolákat, ellenkező esetben soha nem sikerül megfelelő helyet betöltened a társadalomban, stb. Ez ad erőt neked, és ha elég keményen mondogatod magadnak, a saját észlelésed hangját már nem fogod hallani. ”

„ Magamnak ásom a sírom, talán még bele is fekszem,
De nem tudok úgy örülni, hogy más közben szenved. ”

„ Becsülj meg mindent, ami ezen a világon van, becsüld meg tehát a küzdelmet is, mert ki tudja, hogy ha haló porodból mint sírbeli féreg, vagy mint szomorú ciprusfa lombja, vagy mint televényföld fogsz feltámadni, lesz-e akkor is annyi öntudatod, mint most, embernek van, és meg tudod-e majd akkor is úgy becsülni az életedet? ”

„ Az Emlékezet, e papnő,
megöli a jelent,
és felajánlja a halott múlt
síremlékére szívét. ”

„ Egyes csalódások megráznak bennünket, egyesek pedig olyan sebet ejtenek rajtunk, hogy annak hegét egészen a sírig viseljük. ”

„ De nincs még késő! Állj fel, hogyha estél!
S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek
a lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg
a csábító, - te megcsalt, árva testvér! ”

„ Ezt sírja: élni, élni még!
Mert élni, jaj, sohsem elég!
Az élet örök táruló:
Aki nem éli, áruló! ”

„ Akkor vénkisasszonyként szállok a sírba… Merem állítani, hogy ennél rosszabb halálnemek is léteznek. ”

„ A halál mindenütt ugyanolyan, és végül minden filozófia a sírgödörbe vezet. ”

„ Ha pedig felhúztunk egy órát, van valami félelmetes abban, ahogy szakadatlanul jár a maga könyörtelen ritmusában. A mutatók olyan egyenletesen mozognak a számlapokon, mintha saját akaratuk lenne. Tik-tak, tik-tak... Mozdulataikkal apránként egyre közelebb lökdösnek minket a sírhoz. ”

„ A szerelmes szöveg kissé olyan, mint a szent jelírás a pogány sírok falán - közvetlenül az Örökkévalóságot jelképezi. ”

„ A feleség, aki eltemeti férjét; a férj, aki eltemeti feleségét: özvegy. A gyermek, aki elveszíti szüleit: árva. - Ám nincs szó, amely megnevezné a szülőt, aki sírba fekteti gyermekét. ”

„ A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír. ”

„ Nem néztem utána addig, amíg el nem tűnt, részben azért, mert túlságosan sírtam, és összefolyt szemem előtt a világ, de azért sem, mert Eva mindig azt mondogatta, hogy balszerencsét jelent addig figyelni másokat, míg el nem tűnnek. ”

„ Minden egyes alkalommal, ha hallom, hogy valaki visszasírja az iskolás éveit, teljesen megdöbbenek. Számomra az egyik legrosszabb periódusa volt az életemnek. Az általános iskola teljes időszaka alatt embertelen harcban álltam az akaratomhoz való hűség - és mindahhoz, amit magamban éreztem; a megvalósítás óhajához, még akkor is, ha úgy képzeltem, hogy nem helyes. ”

„ Hányan kérdezték már tőlem, miért ásom el magam itt, vidéken, a Balaton partján... Néha megpróbáltam megmagyarázni a fantáziátlan agyuknak, hogy én itt, ennek a csodálatos víznek a partján érzem itthon magam. Itt igazibb a napfény, itt igazán tiszta a levegő, itt én minden reggel úgy ébredek, mint aki újjászületik. Akár ilyen gyönyörűen süt a nap, mint most, akár borús vagy sírós az idő, mindegy nekem, csak itt lehessek, és láthassam az ablakból vagy innen a tetőről ezt az én tengeremet. ”

„ Nálad a víz, nálam a szél.
Elpusztulhat minden, ha mindez összeér,
Mégis vízért sír a szél. ”

„ Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz. ”

„ Valahol egyszer, álomban talán,
El nem sírt könnyeink taván,
Véget ér majd bús emlékezet,
Elfeledve a hosszú éveket.
Közös világunknak halk dalán,
Újra együtt, énekink szaván,
Sorolván sorsot, életet,
Mindent, mit mondanék neked. ”

„ Legszebb napjaimnak egyike te vagy nekem talán. Te, aki velem örültél, velem sírtál, velem szerettél, aki a szívemnek éltél. ”

„ Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy "elég az, ami vagyok". ”

„ Nem tud sírni. Ez a legrettenetesebb. Nem tudom, hogy bírják a férfiak az életet sírás nélkül. Lehet, hogy erősebbek és bátrabbak, mint mi. ”

„ Úgy el-aléltattál, most sebzetten élek,
Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek. ”

„ Sírom szélérűl mondom, hogy örömest szenvedtem... Azzal a gondolattal szállok le csendességem boltjába, hogy hív voltál... és ha az nem voltál - én megbocsátok... Ott, ahová én megyek, nincs haragtartás! Ott majd öszvetalálkozunk, és ott majd - bátran szerethetünk. ”

„ Talán akkor eszmélt rá először, amikor egymás karjában sírtak, hogy bizonytalanságban élni, a kudarc és az újrakezdés között ingadozni ugyanannyi örömet szerezhet, mint amennyi fájdalmat okozhat. ”

„ Ez az igazi tragédia: sírunk, ha nem kapjuk meg, amit akarunk, és még jobban sírunk, ha végül mégis a miénk lesz. ”

„ A jótét lélek szerepe annak való, aki nem mer kiállni igazáért. Sokkal könnyebb ugyanis hinni a saját jóságunkban, mint szembeszállni a többiekkel és érvényesíteni jogainkat. Sokkal könnyebb szó nélkül lenyelni a sértést, mint harcba szállni az erősebbel. Mindig mondhatjuk, hogy nem talált el a kő, amellyel megdobtak. Csak éjszaka - amikor feleségünk vagy a férjünk már alszik, és senki nem hallhat -, csak ekkor merünk sírni a gyávaságunkon. ”

„ Szemerke szíve áradt a szeretettől. Minél inkább áradt, annál kiapadhatatlanabb lett. Azonfelül úgy érezte, hogy őt is nagyon szeretik és nem lehetnének meg nélküle. Úgy is volt. Szemerke életében kivirult az asszonyok legtartósabb boldogsága, amit ifjú évek múltán ajándékba ad a sors, cserébe talán a fehér hajszálakért: a családért, a gyermekért, az unokáért érzett gondoskodás sírig tartó boldogsága. ”