„ "Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Nem, nem olyan könnyű, néha lehetetlen. Hogy az idő segít. Biztosan. De nem olyan egyszerű a dolog; a megbocsátás nem pusztán lelki diszpozíció, erősen függ a körülményektől. Könnyebbé válik, ha a károsodás következményei életünkben megszűntek. Könnyebbé válik akkor is, ha a rossz következmények nem szűntek meg ugyan, de sikerült másban, máshol kárpótolni magunkat. Boldog ember könnyen megbocsát. Ha pedig ehhez a két lehető körülményhez egy harmadik is járul - most már csakugyan lelki tényező -, az úgynevezett lelkiismeret, a jóvátétel szándéka és cselekvése a vétő részéről, akkor a megbocsátás természetessé válik. Megkönnyebbüléssé, majdnem örömmé, mintha valami fájdalmas betegségből, keserű fekélytől szabadultunk volna meg. ”

„ Az igazi, nagy fájdalomban, az igazi elesés után nem lehet sírni. Csak nézni lehet meredten az ütések zöld foltjait, a lélek véres sebeit és imádkozni lehet a megváltó könnyért. (...) Az igazi könnyek, a fájó, keserű könnyek a szív körül vannak. Ha ki lehet sírni őket, ha sokára is, ha lassan is, megkönnyebbül az ember. A könny elmossa a fájdalmat, lehűti a sebet, elzárja a vérzést... Ha azonban nem lehet, ha csak gyűlnek, keserednek, előbb vagy utóbb beléjük fullad a szív. ”

„ A kedvencek könnyen elvesznek. Vagy kellemetlen helyzetbe kerülnek. Ehhez, hogy úgy mondjam, velük született tehetségük van. ”

„ Párizsnak már a neve is mámoros örömmel töltött el, rendkívüli érzés volt ez, olyan megkönnyebbülés, amely egészen közel van a boldogsághoz, s én nem csak attól képedtem el, hogy képes vagyok ilyet érezni, hanem attól is, hogy már-már teljesen elfelejtettem. ”

„ Jaj, oda szegény, az aranyedény! a szellem a porba kiloccsan...
Kongj, gyász-zeném! egy drága lény forog alvilági habokban.
Ej, Guy de Vere, te se könnyezel? most ülj tombolva tort!
Nézd, kit fed el rút gyászlepel? A kedvesedet, Lenore-t!
Őt őrzi ma gyertyaláng, ima, komor ének érte zokog -
Ó mondd, ki lehet fenségesebb, mint egy ily ifju halott?
Kit nász helyett vár gyászmenet, az kétszeresen halott! ”

„ Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán. ”

„ - Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
- Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a munkát, meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.
- Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes. ”

„ Nagyon korán megtanulta elrejteni a fájdalmát. (...) Alacsony volt, vézna és nem valami erős, könnyű préda bárki számára, akinek csak kedve szottyant bántani. Egészen addig, amíg fel nem fedezte a nyelv erejét. Újonnan megtalált fegyverzetével aztán minden támadást elhárított, az évek során tökélyre fejlesztette érvelési technikáját. Persze továbbra is basáskodtak fölötte, hiszen azok az emberek, akik másképp nem tudják kifejezni magukat, hamar kezet emelnek bárkire, de sokkal könnyebb volt úgy elszenvedni az ütéseket, hogy tudta, már nyert. ”

„ Hej nem az vagyok már, ki voltam régen
Hamis a csókom, könnyem, ölelésem.
Szomjúság éget az örömpohárnál;
S ha rámborul a gyilkos, lomha este:
Babonás hittel valakire várok,
Valakire, ki engem is szeretne. ”

„ Ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
hajszás Harc és ezernyi Verseny,
gyötrött Dalom, sok véres Versem,
Féltés, Gond, ájult Szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem. ”

„ Az aranykulcs legkönnyebben nyitja meg a börtönöket. ”

„ Az esemény ha nem változik emlékké meg sem esett
mennél könnyebben változik viszont azzá annál értékesebb
Az eseményt emlékre-hajló jó képessége már akár a
következő pillanatban rávési életünk falára
és úgy hogy onnét többé halálig letörölhetetlen
s fölidézve száz arc (idő) jön vissza szépen s egyre szebben - ”

„ Ha saját magunknak is hazudunk, az könnyen a halálba visz. ”

„ Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek. ”

„ A lélek csupán a test énje, hanem a szellem jóval több; csak a szellem köthet össze minket a többiekkel és az egész Mindenséggel. És a szellem mintha védettebb, sebezhetetlenebb lenne, mint a lélek, mely oly könnyen szenved. ”

„ Áztatom magam az esőben -
senki se látja könnyeimet. ”

„ Az értelmetlen és érthetetlen szenvedést (...) nehezebb elviselni. Könnyebb elviselni és elfogadni a szenvedést, ha az ember tudja, vagy úgy véli, hogy tudja, mi az oka, forrása. Hogy mi az értelme. ”

„ Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek. ”

„ A nagy éjszakai tűz mindig ingerlő, és vidító hangulatot kelt: ezen alapulnak a tűzijátékok; csakhogy ott a tűznek szép, szabályos körvonalai vannak, és teljesen veszélytelen lévén, játékos és könnyed hatást kelt, mint egy pohár pezsgő. ”

„ Az erkölcsi sebeknek megvan az a különlegességük, hogy el lehet rejteni őket, de egészen sohasem gyógyulnak be. Amint hozzájuk érnek, újra meg újra fájdalmat okoznak, könnyen vérezni kezdenek, mindig elevenek és érzékenyek maradnak. ”

„ A legkönnyebben úgy lehet egy férfiból kigyógyulni, hogy az ember felszed egy másikat. ”

„ Milyen érdekes, hogy az ember oly könnyen kiönti a szívét egy darab papírnak, miközben szemtől szemben megszólalni sem mer. ”

„ Nyilvánvaló, hogy könnyebb és kellemesebb hátat fordítani egy adott gondolatmenetnek, mint ragaszkodni hozzá; könnyebb összekeverni dolgokat, mint megkülönböztetni őket, és különösen könnyű oly módon érvelni, hogy közben nem köt minket a logika. ”

„ Könnyebb száz világi vágyat meghódítani, mint egyről lemondani. ”

„ A pasik utálják a könnyeket. Túl sok nő használja a sírást zsarolásra. ”

„ Az emberek nem tudnak szeretni. Inkább harapnak, mintsem csókolnak. Pofoznak, ahelyett, hogy simogatnának... talán azért, mert tudják, hogy a szerelem könnyen elmúlik. Hirtelen lehetetlenné, működésképtelenné válik. Így inkább megelőzik ezt a félelmüket és a vele járó vigasztalást, a keserűséget, a kiábrándulást, amik mindig ott vannak a háttérben. ”

„ Titkot őrizni olyan, mint a tűzzel játszani. Ha megosztod valakivel, ő is könnyen megégetheti magát, de hogyha megtartod... végül téged is felemészt majd. ”

„ Felszárítom könnyeim,
Hisz mosolyt várnak tőlem szüntelen.
Tálcán kínált szerelem,
Azt hiszed, már tiéd a győzelem. ”

„ Az ember olyan sok vitás helyzettel találkozik az életben, és szereti az egyértelmű megoldásokat. Sokkal könnyebb, ha valakit szépen be lehet sorolni egy kategóriába, szent vagy szörnyeteg, ördög vagy angyal. De ez szinte sohasem működik. Legtöbbször nincsen fekete vagy fehér, csak a szürke különböző árnyalatai. ”

„ Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s
Hűtlen
A Cél! ”

„ Ha holnap minden véget érne, ugyanúgy kezdeném el elölről, a saját fejem után mennék. Tudom, hogy egy nap minden véget ér, de nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim. Nem emiatt vagyok itt. A kihívás hajt. Nem is szeretném, ha túl könnyen jönne minden, és szerencsére nem is nyújtanak át nekem ezüsttálcán semmit. Azt nagyon nem bírnám. És úgyis visszautasítanám. ”

„ A beszéd, bármilyen könnyed, bármilyen semmitmondó, elkerülhetetlenül elárulja, hogy milyen fajta ember az illető. ”

„ Felteszem, minden srác életében vannak sötét napok, olyan időszakok, amikre csak könnyes szemmel és csendes borzongással lehet emlékezni. Ha hihetünk a kortárs írók regényeinek, vannak ürgék, akiknél ez gyakorlatilag állandó. Velem, miután a sors meglehetős jövedelemmel és kitűnő emésztéssel ajándékozott meg, elég ritkán fordul elő ilyesmi, de ha ez az éra jut eszembe, igyekszem gyorsan másra gondolni. Merő egy izgalom, elhihetik. ”

„ Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül. ”

„ Fény nélkül nem bírnánk létezni. A fény felszárítja a könnyeinket, és ha fürödhetünk a fényben, boldogok vagyunk. Talán pusztán csak azt élvezzük, ahogy a részecskéi áradnak ránk. A fényrészecskék vigasztalóan hatnak ránk. ”