A címkéhez 1 072 idézet tartozik


A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint ahogy a börtönben a rabok, akiket közös balsors fűz össze, könnyebbnek érzik sorsukat, ha együtt vannak, ugyanígy az életben is kevésbé érezzük a kelepcét, amikor analízisre és szintézisre hajló emberek társaságába kerülünk, és együtt töltjük az időt büszke és szabad eszmék kicserélésében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kisebb-nagyobb mértékben minden tükör varázserővel bír. Aki túlságosan sokat ül előtte, azt könnyen megbűvöli. (...) Szebbnek, jobbnak, okosabbnak tartja magát, mint amilyen valóságban. Hazug dolog a tükör, de csak félig, ezért olyan veszélyes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki fullánkját könnyen bocsátja, nyilakat várhat helyébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Attól, hogy tudja az ember a Mount Everestről, hogy magas, még nem lesz könnyebb megmászni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mennyivel könnyebb volna az élet, ha valami meséhez hasonlítana... Ha mindenkit be lehetne skatulyázni, mindenki valamilyen típushoz tartozna. (...)
- Az ember is puszta klisé, aki szentül állítja, hogy ilyesmi nem létezik. (...) Mindannyian egyediek vagyunk, csak nem úgy, ahogyan képzeljük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne hagyd, hogy mások véleménye vezessen, amikor olyanokat hallasz, hogy "ez szebb" vagy "az könnyebb". Sok energiádba és lelkesedésedbe fog kerülni, hogy elérd a célod, úgyhogy egyedül te vagy a felelős érte, és biztosnak kell lenned a dolgodban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képtelen volt sírni - "ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valójában nem az egyént szereted, hanem azt, amit tesz érted. Ha megérted és elfogadod ezt az egyszerű tényt, akkor sokkal könnyebb lesz elérned azt is, hogy megszerettesd magad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feljutok a csúcsra, sosem adom fel.
Megpróbálom újra, nem számít, ha százszor kell.
Lehet, nem megy könnyen, meginog a szív,
De felszárítom könnyem, hiszen új cél, új út hív.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Barátok és szerelmesek között minden beszélgetés létrehozza a maga könnyed vagy suta ritmusait, a titkos beszédet, amely ott folyik föld alatti folyóként a legbanálisabb párbeszéd alatt is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Utat tör magának minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Való igaz, hogy a végső számvetéskor minden ember egyedül van. Nem számít, hányan veszik körül, lehet bármilyen híres, életének legjelentősebb pillanataiban nagy valószínűséggel magára marad. A születés perce egyszemélyes világ, a halálé szintén. E két legjelentősebb esemény között ott van a könnyek magánya, a változásért vívott harcok, a döntés pillanatai. Ezek azok a helyzetek, amikor az ember pusztán önmagára hagyatkozhat, hiszen senki más nem értheti igazán a könnyeit, a küszködéseit, a döntései mögötti bonyolult okokat. Legtöbbünk élete során lényegében idegen marad még azok számára is, akik őt a legjobban szeretik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az éj titkokkal teljes árnyéka beteríti a földet, midőn a természet elszenderedett és innepel - akkor támadnak fel leghatalmasabban érzései... Oly édes, bájoló érzés - és mégis fájdalmas. Az örömtűl dobog szívem - és mégis könnyel telik szemem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a helyzet a vakmerő húzásokkal, hogy félelmetesek. Lehet, hogy könnyekkel és törött csontokkal fognak végződni, de pont ez teszi őket olyan rohadt izgalmassá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kimerült emberek könnyen halnak meg, mintha alig várnák az örökkévalóságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ennyire összekovácsolódik egy barátság, többé nem egykönnyen bomlik fel; ellenkezőleg, az történt, hogy az idő és a körülmények csak megszilárdították és nem lazítottak rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sincs annyira az ízlésem ellen, mint a könnyelműség az életben. A nők és a gyermekek megengedhetik maguknak a gondatlanságot, a férfiak nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hívtál, vártál,
Széllel szemben állva, megváltásra várva
Sírtál, vártál,
S én könnyedet letörlöm a romok közt a földön!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Üzenek mosolyt és könnyeket,
szánalmat, haragot, döbbenetet.
Ami nem az enyém, de továbbadom,
sekély lelkem ily módon ápolom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fura, milyen könnyen megszakad a szív. Az enyém meg mindig is hajlamos volt rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nőnek jobb, ha szép, mint ha okos, mert egy férfinak még mindig könnyebb nézelődni, mint gondolkodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem a legkönnyebben tetten érhető emberi érzelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudok hinni Magába úgy, mint hinni nem tud senki sem álomban, sem valóságban, sem rögeszmében. De arra a csodára képtelen vagyok, hogy Magát a legfájdalmasabban ne érezzem a lelkemben még akkor is, mikor vággyal, gyönyörűséggel gondolok Magára. Valahogy jobban kellene Magát ösmernem, az agyába, az idegeibe látnom, hogy nyugodtabb legyek. Így borzasztó hajsza az, a mi lelkemben újra és újra megindul. Folytonos kérdés, folytonos nyugtalanító sejtés. A leggyakoribb, hogy vajjon milyen helyet foglalok én el a Maga lelkében? Könnyen letaszíthat, ledobhat e helyről?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden kapcsolat rászorul egy kis karbantartásra. Legyen az a legapróbb gesztus..., vagy ott folytatjátok, ahol abbahagytátok. A lényeg, ha igazán szeretsz valakit, akkor könnyen meghozod az áldozatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a szerelemnek nem lehet parancsolni. Ez az emberiség egyik nagy tévedése! A szerelmi fellángolásunkat ugyanúgy lehet nevelni, irányítani, mint bármi mást: szülőt, testvért, kutyát vagy matektanárt. Azt kérdezitek: hogyan? Egyszerű. Önmeggyőzéssel. (...) Csupán őszintén kell válaszolni néhány kérdésre. Vajon a sok millió ellenkező nemű közül miért pont ő tetszik? Mert szebb és csinosabb mint a többi? Na, bumm! És akkor mi van? Vagy talán mert látszik a szemén, hogy okosabb is? Hát igen. Véletlen adottság. Nem az ő érdeme. Így született. Vagy talán nem két lába, két keze és egy feje van neki is, mint a többieknek? Nevetséges! Pont olyan, mint más. Ilyeneket kell mondogatni magunknak szépen, lassan, nyugodtan, miközben közeledünk a kiválasztott személyhez, hogy bebizonyítsuk: minket nem vakít el a szerelem. Vagy talán az számít, hogy ha látjuk a kedves személyt, kiszárad a szánk, kiguvad a szemünk, remegünk, mint a kocsonya és a szívünk ki akar ugrani? Röhej! Ez csak biokémia! Az a helyzet, hogy az adrenalin-szintünk, vagy mi az izé emelkedik. Meg a vérnyomásunk. Meg a cukrunk. Ez kérem tananyag! No, most aki mindezt bölcsen és pontosan átgondolja, az a szerelmi fellángolást könnyedén kézben tudja tartani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért szeretjük a szomorú történeteket? Miért sírunk néha színházban, moziban? Mert élvezzük, hogy ami szép: elmúlik. Az élet nagy pillanataiban van valami megható, a legnagyobbakban pedig megrendítő. Ne fojtsd el magadban a szomorúságot, és ne szégyelld a könnyeidet, mert azok a legemberibbek bennünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobban szerettem, ha irányítanak, jobban szerettem azzal áltatni magam, hogy csak szenvedő alanya vagyok az eseményeknek. Inkább nosztalgiáztam vagy álmodoztam. Azt sokkal könnyebb volt...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Áldott, ki a könnyet letörli
S megért egy szerető szivet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tanulj meg hallgatni, (...) könnyebb lesz az életed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Próbálta elfojtani feltörő könnyeit, próbálta lenyelni a gombócot, amely a torkát szorította, próbálta elfojtani a gondolatait, amelyek elönteni készültek mindent. Úgy érezte, az egész világgal meg kell küzdenie, hogy a számításait keresztül ne húzzák. Küzdött azokkal, akik engedély nélkül a világába léptek. (...) Úgy érezte, egész élete csak küzdelem és küzdelem és küzdelem. És most itt ül, és még a saját érzelmeivel is meg kell küzdenie. Úgy érezte magát, mintha száz meneten lenne túl, mintha ellenfelei minden ütése, rúgása célba ért volna. Elfáradt. Az izmai fájtak, a védekezése szétesett, a sebei pedig nem gyógyulnak már olyan gyorsan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás