A címkéhez 117 idézet tartozik


Az igazi szerelem az, ha az ember nem érez kísértést a hűtlenségre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nappali álmok velünk maradnak, amíg megvalósulnak. Ha nem valósulnak meg, akkor életünk végéig kísérnek és kísértnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kísértéstől csak egy módon lehet megszabadulni: ha engedünk neki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mind irtózatosan magányosak vagyunk... az élet azzal csúfolt meg minket, hogy nem tudunk egymáshoz hozzáférni, se a gondolatainkat kicserélni, vagy a gyengédségünket kimutatni, szemünkben a halál erősebb az életnél, magával sodor, mint egy sötét szél, melyben panaszló szavunk is örömtelen nevetésnek hangzik... Bensőnkben úgy felgyülemlik magányunk piszka-szemete, hogy zsigereink véresen felfakadnak tőle, sikoltozva futkosnak a világban, míg meg nem döglünk, kísértetszállodákban, bérelt szobákban, a múló szívek örökkévaló menhelyén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Belém szálltál a széllel.
Belém láttál egy új lelket tiszta fénnyel.
Ugyanaz fáj, ugyanaz bánt,
ami eddig megkísértett.
Ugyanaz a szív, ugyanaz a test,
amit örökké követnék, ha nem tűnsz el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kiszakadtam testemből, satnyábbá lettem, mint a kósza árnyék, erőtlenebbé, mint a kóbor kísértet... elsorvadtam, de éltem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kísértéstől csak úgy szabadulhatunk meg, ha engedünk neki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ajkunk közti üresség életre kelt, kísértett, kínzott. Olyan közel volt, és a testem úgy válaszolt az érintésére, hogy az egyszerre volt csodálatos és ijesztő. Belehajoltam az ölelésébe, vártam, lélegezni is alig mertem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetnek-e kísértetei nemcsak egy-egy háznak, hanem egy egész városnak? Nem csupán valamelyik épületnek, utcasaroknak, egy kis játszótér kosárlabdapályájának, az üres kosárnak, amely alkonyatkor úgy mered ki a félhomályból, mint valami véres és titokzatos kínzószerszám - nem csupán egy adott környéknek, hanem mindennek? Az egésznek? Lehetséges ez?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kérdés, kísértés és titok.
Én azt várom: valaki majd
Hívni fog
S édes, meleg szájjal
Sugja meg majd, hogy ki vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megkísértette a gondolat, hogy elfecsérelte a fiatalságát, de tudta, hogy túloz. No jó, hát nem fecsérelte el; de úgy érezte, ifjúságát úgy töltötte el, mint az az ember, aki mindig tizenkettőnél nagyobb számokkal osztott, és mégsem jött rá a differenciálszámítás nyitjára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tulajdonképpen minden cselekedetünknek a hiúság a legerősebb mozgatórugója, és kivált a gyenge jellemek esnek áldozatul a kísértésnek, hogy olyat tegyenek, ami kifelé erőnek, bátorságnak, elszántságnak látszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyű hűségesnek lenni - impotensen. A helytállás csak a reális kísértések visszautasításával mérhető.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ifjúsága nagyon rövid ideig tart majd, nagyon rövid ideig. A közönséges mezei virág elhervad, de aztán újra kivirul. Az aranyeső júniusra éppúgy megsárgul, mint most. Egy hónap múlva piros csillagok gyúlnak az iszalagon, és leveleinek zöld éjszakája minden évben rengeti majd piros csillagait. De mi soha többé nem kapjuk vissza ifjúságunkat. Az öröm ütőere, mely bennünk lüktet húszéves korunkban, meglassul. Tagjaink elalszanak, érzékeink megpudvásodnak. Förtelmes babákká fajzunk, és a szenvedélyek emléke riaszt, melyektől túlságosan féltünk, azok az isteni kísértések gyötörnek, melyeknek nem mertünk engedni. Ifjúság! Ifjúság! Nincs is a világon más semmi, csak az ifjúság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felnőttkor ridegnek és üresnek tűnhet, ahol nincsenek tündérek, sem Télapó, sem Bergengócia, sem boldog vadászmezők, ahová a jobblétre szenderült és megsiratott kedvenc kis kutyusok, cicusok és aranyhörcsögök mennek és angyalok sincsenek. De nincsenek ördögök sem, és pokoltűz sem, sem gonosz boszorkányok, sem szellemek, sem kísértetjárta házak, sem démontól megszállottság, sem mumus, sem emberevő óriás. Igen, Brumi maciról és Dollyról kiderül, hogy igazából nem is élnek. De van meleg, élő, beszélő, gondolkodó, felnőtt hálótárs, akit a karunkban tarthatunk, és a többségünk kielégítőbb szeretetnek tartja ezt a fajtát, mint a gyermeki vonzalmat a kitömött játékok iránt, legyenek bármilyen puhák és aranyosak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Üldöz a hangja! Azt hisszük, hogy őt halljuk. Menekülni szeretnénk, bármerre, bárhová, kiszökni ennek a háznak kísértetei közül. De maradni kell, mert mások is vannak, akik maradnak, s ők is szenvednek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem fél a kísértetektől, annak számára nincsenek kísértetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha, ha belegondolok, hogy jelentéktelen dolgok milyen súlyos következményekkel tudnak járni, elfog a kísértés, hogy kijelentsem: jelentéktelen dolgok nincsenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elhanyagolt voltam, mint egy kísértethajó. Algás bordáimra csigák tapadtak, a vitorláim foszladoztak, és lepergett rólam a festék. De akkor is egy átkozottul jó hajó voltam, és neki szeretnie kellett volna annyira, hogy ezt lássa bennem. De a fájó igazság az, hogy nem volt erre tekintettel, és lehet, hogy soha nem is látott bennem semmi fantáziát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahányszor a nyugat országainak hegymászói az Istenek Trónusát támadták, vihettek magukkal megannyi bátorságot, hidegvért, tudást és fortélyt, ügyességet és erőt, mégsem kísérte volna útjukat siker, ha a Himalája hegylakóinak legjobbjai nem lettek volna útitársaik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig úgy találkozik össze két ember, azzal a mámorító lehetőséggel, hogy egymás múltjáról semmit sem tudnak. Nagy a kísértés ilyenkor, utólag kiszépíteni egy életsort, amely olyan volt, amilyen lehetett, nem olyan, amilyennek szerettük volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennap látjuk, hogy ha a fiatalok szeretik egymást, a vagyon pillanatnyi hiánya ritkán riasztja vissza őket a házasodástól; hogyan ígérjem hát meg, hogy kísértés esetén bölcsebb leszek, mint annyi embertársam, vagy honnan tudjam, hogy csakugyan bölcs dolog-e ellenállni a kísértésnek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kísértés még a legelszántabb lelket is megingathatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak, és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál élményének végső soron azonosnak kell lennie az élet élményével, másképp csak kísértetjáték.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hajdani szeretteink kísértete még a kísértetek közt is a legveszedelmesebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vidéken könnyű erényesnek lenni. Ott nincs kísértés. Ez az oka annak, hogy azok, akik nem laknak a fővárosban, annyira civilizálatlanok. A civilizációt egyáltalán nem oly könnyű megszerezni. Csak két módon juthatunk birtokába. Az egyik mód az, hogy műveltek vagyunk, a másik, hogy romlottak vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem életrajza nem tartalmazza
a kísértések és a sóvárgások erejét, ha
váratlanul lecsap rád annak az illata,
aki még ott kóvályog benned, betegen
a várakozástól, mert nem mész utána.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon erősebb, nemesebb-e az a lélek, amely a maga puhácska, védett kis otthonában, távol a kísértésektől, megőrzi ártatlanságát, mint az, aki magára hagyatottan, ezerszer megkísértve, meg tud tisztulni bűneitől?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Riasztó... egy hazugságokból font kötélbe kapaszkodni, miközben az igazság hegyét akarja megmászni az ember. De a legszörnyűbb, amikor egy ember, akinek mindene megvan, akinek élnek az emlékei, élnek az álmai, él a jövője, ezeket felrúgva inkább kísérteteket kerget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fölfedeztem, hogy amint lehetőségünk nyílik engedni a kísértésnek, nyomban engedünk. Minden emberi lény kész rosszat cselekedni, csak a körülményektől függ, hogy valóban meg is teszi-e.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezet számtalan odújában (...) szundikálnak a szomorú emlékek. Akár egy életen át vagy évekig ott vannak, aztán egy szép napon a felszínre törnek, s a fájdalom is, mely végigkísérte őket, újból jelen van. Erőteljes és szúrós ugyanúgy, mint azon a bizonyos napon egy jó pár évvel az előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tényleges boldogság mindig meglehetősen ocsmánynak tűnik, összehasonlítva a nyomorúságot túlkompenzáló előnyökkel. És persze a stabilitás közel sem olyan látványos, mint az instabilitás. És a megelégedettségnek nincs semmi olyan vonzereje, mint a balszerencse elleni kemény küzdelemnek; nincs benne a kísértéssel folytatott harc festőisége, sem a szenvedély és kétely végzetes győzelmével nem érhet fel. A boldogság sohasem nagyszerű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás