A címkéhez 1 169 idézet tartozik


Olyanok is vagytok, akár az évszakok, és bár a télben megtagadjátok a tavaszt, a bennetek szunnyadó tavasz mosolyog szendergésében, és nem szenved sérelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő már csak azért sem lehet a "legjobb gyógyír", mert a szenvedésben megszűnik az idő - és a tér is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A reménység az élet szenvedéseinek égi balzsama.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétféle fájdalom létezik a világon (...). Testi és lelki fájdalom. A testit elszenvedjük, a lelkit mi magunk választjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha a legfurcsább ötlet, a legképtelenebbnek tetsző gondolat is oly erősen befészkeli magát az agyba, hogy az ember végül már megvalósíthatónak képzeli... Sőt: ha az ilyen ötlet erős, szenvedélyes kívánsággal párosul, akkor az ember végzetszerűnek, elkerülhetetlennek, a sors rendelésének tekinti, és lehetetlennek tartja, hogy meg ne valósuljon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legrégibb emberi kérdés: a miért. Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem tökéletes. (...) Ez távol van még. Mi még úton vagyunk. Amíg úton vagyunk, félünk. És szenvedünk. És "tökéletlenül" szeretünk. Nem baj. Ez a mi embersorunk. Szeretni tökéletlenül is gyönyörű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem és a szenvedély kéz a kézben jár a bánattal és a harccal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azért születünk, hogy szenvedjünk, és szenvedéseink által erősebbekké váljunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen fogadni az élet ajándékait, de nem lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltétel nélkül eleveneknek. Aki feltétel nélkül élőkhöz köti érzéseit, szenved és elpusztul. Nem hirdetek közönyt, sem pökhendi fölényt, sem ridegséget. Csak éppen ezt: szeress, de módjával. Ne higgyél azoknak, akik a lángot, a megsemmisülést, a teljes odaadást követelik. Uzsorások ezek, ha karmaik közé kerülsz, kiszívják véred és érzéseid, s aztán elpusztulsz. Örülj a fénynek, szeress, hálás is lehetsz, de valamit tartsál meg magadnak. Nem kell sokat beszélni erről. Mosolyogni kell, örülni az életnek, s pontosan annyit adni, amennyit kapsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ő halálát nem a teste szenvedte el, hanem a lelke. Látszólag viszonylag jó egészségi állapotban volt továbbra is, belül azonban meghalt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tévhit, hogy a szerelemmel célba értünk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szenvedélyes szerelemben megismertük a nagy Őt, megtaláltuk másik felünket, életünk legfőbb célját, így életünk beteljesedett. Az igazi, mély szeretetkapcsolat kialakítása viszont nem egy pillanat műve, az intimitás, (...) az ún. társszerelem kialakulásához hosszabb idő kell. Márpedig csak ez jelenti (jelentheti), hogy elértük célunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nemcsak a korosodó szomszédasszonyok szenvedélye beleártani magukat mások dolgaiba. Szeretünk mi magunk is beavatkozni embertársaink sorsába. Vannak aztán, akik valósággal hivatásnak érzik ezt a hajlamukat. Igyekeznek olyan formába önteni, hogy ezt a beavatkozást mások számára elviselhetővé, sőt élvezetessé tegyék. Óriási erőfeszítéssel szem-, fül- és elmegyönyörködtető, szívszorító műveket állítanak elő, hogy egy alkalmas pillanatban az elragadtatott figyelőt váratlanul vállon ragadják: "Du musst dein Leben ändern!" - Másképp kell élned!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált az égre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Első pillanattól együtt éltek, mint az egysejtű ikrek az anyaméhben. Ehhez nem kellett "barátságot kötni", mint az egykorú fiatalok szokták, nevetséges és ünnepélyes szertartások között, fontoskodó szenvedélyességgel, ahogyan a vágy jelentkezik az emberek között, öntudatlan és torz formában, mikor először akarja egy másik ember testét és lelkét elvenni a világtól, hogy az övé legyen, csak az övé. Ennyi a szerelem és a barátság értelme. Barátságuk oly komor és szótlan volt, mint minden nagy érzés, mely az életre szól. S mint minden nagy érzésben, ebben is volt szemérem és bűntudat. Az ember nem vehet el büntetlenül egy embert a többiektől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy kevéssé tetszetős arc egyre jobban elveszíti a tetszés képességét. Aki hordozza, közönyös lévén a többieknek, önmaga iránt is közönyössé válik, nemtörődömsége kiül az arcára, és egyre jobban taszítja mások tekintetét. A szépség viszont állandóan figyeli, díszíti, óvja, szemléli, és talán így is mondhatjuk, egy folyton előtte lebegő, képzeletbeli tükörbe vetíti magát. A rútság elfelejti és elhagyja magát. De kétféle rútság van: amelyik szenved, és a düh meg az irigység fegyverével tiltakozik a külvilág véleménye ellen: ez az egyedüli, az igazi rútság; a másik viszont jámbor és gondtalan, belenyugszik sorsába, nem kerüli és nem hívja ki az ítéletet, és így, ha a szemnek nem, legalább a szívnek tetszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a barátság lángra lobban, akkor szerelemmé alakul, de tartós barátság nélkül a mély szerelem nem virágozhat. A mély szerelem nagyon más, mint az elvakultság, ami csak a felszínen lobog, s közben folyamatosan kétségek gyötörnek minket arra vonatkozóan, hogy vajon van-e az adott kapcsolatnak valamilyen igazi jelentősége. Bizalom nélkül a bensőséges viszony kárt szenved, és a szerelem nem tud nőni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a szív, mely sokat szeret, sokat szenved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés az arra való képtelenség, hogy elfogadjuk az életet úgy, amint van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keze, szája, bőre elmossa az időhatárokat, hogy egyetlen órára éreztesse velünk a végtelent, még mélyebbre marja belénk a változó hangulatú szenvedélyt, még szorosabbra szője közöttünk az elválás lehetetlenségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd, ez ad szenvednünk erőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szenvedsz, adj hálát Istennek! Ez biztos jele annak, hogy élsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki örül, az még nem feltétlenül boldog, de aki boldog, az mindenképpen örül is. (...) A boldogság azonban nem az öröm kiteljesedése vagy a szenvedés tökéletes hiánya, hanem a szeretet beteljesedése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az óvatosság a középszerűséghez vezető út. Sok ember azt hiszi, hogy a sodrodó, szenvedélytelen középszerűség a legtöbb, amit elérhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok a szegény emberek, akiknek az életéből hiányzik a szerelem, s akik ifjúságuk legszebb óráit lélekölő munkában töltik el, ők tudják csak a titkát annak a gyors pusztításnak, amelyet letarolt, félreismert lelkükben véghezvisz egy nagy szenvedély. Annyira biztosak a választásuk helyességében, oly hirtelenséggel pazarolják lelkük minden erejét a nőre, akibe belészerettek, hogy a közelében gyönyörűséges izgalmakat élnek át, gyakran anélkül, hogy hasonlót ébresztenének benne. Ez hízeleg a legjobban az asszonyok önzésének, ha képesek felismerni a szenvedélynek ezt a látszólagos mozdulatlanságát és a lappangó indulatot, mely oly mélyről jön, hogy időbe telik, amíg fölszínre tud jutni. Ezek a szerencsétlen flótások remeték Párizs szívében, átélik a remeteélet minden gyönyörét és megesik, hogy nem bírnak ellentállani a kísértéseinek; de még gyakrabban csalódásnak, elárultatásnak, félreismertetésnek esnek áldozatul és ritkán jutnak hozzá, hogy leszakíthassák a gyümölcsét ennek a szerelemnek, mely számukra mindenkor égből hullott virágot jelent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizonyosak lehetünk abban, hogy halálos ágyunkon a végső mérleg részeként elkönyveljük (...), hogy sok, túl sok erőt és időt fordítottunk arra, hogy bosszankodjunk, és másoknak egyfajta tehetetlen árnyjátékban visszafizessük azt, amiről, mivel tehetetlenül elszenvedtük, tudtunk egyáltalán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindaz, amiért az emberek lelkesednek, minden, aminek a megszerzéséért izgulnak és fáradoznak, a legkisebb örömöt sem adják nekik. Mindaddig, amíg ezen fáradoznak, azt gondolják, hogy az ő boldogságuk abban van, amiért megszenvednek. De csak érjék el a vágyukat, rögtön elkezdenek újra vágyakozni, bánkódnak és irigykednek amiatt, amijük még nincs. Nem mihaszna vágyaink kielégítésével érhető el a nyugalom, hanem ellenkezőleg, az ilyen vágyaktól való megszabadulással. Ha meg akarsz győződni ennek igazáról, fektess feleannyi munkát az üres vágyaktól való megszabadulásra, mint amennyit eddig a megvalósulásukra fordítottál, és te magad is hamarosan meglátod, ha így teszel, sokkal több nyugalmat és boldogságot kapsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagyoknak és a kicsiknek egyformák a betegségeik, a bosszúságaik és a szenvedélyeik: de míg az egyik a kerék peremén, addig a másik a kerékagy közelében ül, ezért ugyanaz a mozgás kevésbé rázza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig a szerelemtől szenvedünk,
még akkor is, amikor azt hisszük,
hogy nem szenvedünk semmitől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Saját titkainkat tabuknak tartjuk, a mások titkait szenvedélyesen kutatjuk. Ilyenek vagyunk! Álszentek és kíváncsiak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás