A címkéhez 58 idézet tartozik


Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet azért jó, mert újra lehet kezdeni. Tetszés szerint többször is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a hernyónak a világvége, az a pillangónak az élet kezdete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha nem felejteni a legnehezebb, hanem megtanulni újrakezdeni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kudarc remek alkalom egy okos újrakezdésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy tűnik, pár évente összekaparom a széthullott életemet, azután újrakezdek mindent a semmiből. Mindegy, mibe fogok, mindegy, milyen elszántan próbálkozom; úgy tűnik, nem tudok felkapaszkodni a boldogság, a siker és a biztonság szédítően magas csúcsaira, mint mások. (...) Szeretnék elérni egy pontot, amikor egy pillanatra abbahagyok minden munkát, körbenézek, megkönnyebbülten felsóhajtok, és azt gondolom: végre ott vagyok, ahol lenni akartam! Valami hiányzik, tudod? Az életnek az a különleges varázsa, amit éreznem kéne... de a varázslatnak nyoma sincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van valami, amit jó, ha nem felejtünk el, mikor a feje tetejére fordul a világ. Eljő a reggel és az élet megy tovább. Összeszedjük magunkat és elmegyünk vásárolni, újrakezdjük szerelmi életünket, vagy visszamegyünk dolgozni. Ne felejtsük el, hogy mindig minden jóra fordul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő minden sebet begyógyít. De minél nagyobb veszteség ért minket, annál mélyebb a seb. És annál nehezebb újra teljesen éppé válni. A fájdalom enyhülhet, de a sebeink emlékeztetnek minket a szenvedésünkre, és a hordozójukat még inkább eltökéltté teszik, hogy ne sérüljenek meg újra. Tehát az idő múltával elveszünk a félrevezetésekben, kiéljük a frusztrációnkat, agresszíven reagálunk, engedünk a dühünknek. Eközben pedig tervezünk, szervezünk, amíg arra várunk, hogy megerősödjünk. És mielőtt feleszmélnénk, az idő tovaszáll. Meggyógyultunk, készen állva az újrakezdésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De ha szorosan vesszük, minden gépies a földön. A csókolódzás is gépies. Mióta a világ világ, úgy csókolódzunk, hogy a férfi a száját rátapasztja a nő szájára, egy darabig szívja, aztán eltávolodik tőle, újrakezdi a műveletet. Aki észreveszi, hogy ez egyhangú, s azon töri a fejét, hogy a csókolódzás terén valami "újítás" kellene, például, hogy a férfi piros papírsipkát tegyen a fejére, a nő pedig kis ezüstcsengettyűt a fülére, s a félhomályos szobában a Tűzvarázs-t játssza egy jeles művész és láthatatlan inasok perzsaliliom-illatot fújjanak rájuk, azt én nem "vakmerő, forradalmi lélek"-nek nevezem, hanem valami egészen másnak, az nem a csókolódzás új művészetét teremti meg, az egyszerűen unja a csókolódzást, az egyszerűen nem tud csókolódzni, az egyszerűen nem szerelmes többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet legnagyobb tudománya az el nem csüggedés, a remény megőrzése, az állandó újrakezdés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyvalamit tökéletesen megtanultam az évek során, mégpedig azt, hogy bármikor újrakezdheted, ugyanis csak egy pillanaton múlik, hogy nem fogadod el többé azt, ami van, és megveszekedettül hiszel abban, ami a fejedben él arról, hogy minek kell lennie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármikor újrakezdhetem azt, amit most csinálok, de az álmom, az nem várhat. Vagy engedelmeskedem neki, vagy kitörlöm az agyamból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon mihez kezdünk, ha - mint Jób történetében is olvashatjuk - egyik pillanatról a másikra darabokra hullik az életünk? (...) Több választásunk is lehet. Megpróbálhatjuk ugyanazt az életet élni, mint korábban, de ez lehetetlen. Újraélni semmit sem lehet, mert az a legjobb esetben is csak gyenge utánzata lesz az eredetinek. Megőrülhetünk, vagy eldobhatjuk magunktól az életet. Megkeseredhetünk, és életünk végéig bizalom, remény és törődés nélkül élhetünk. De fennáll az a lehetőség is, hogy tapasztalatainkból okulva továbbfejlődjünk, és újrakezdjünk mindent, tiszta lappal, új ismeretekkel, friss reményekkel és lehetőségekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oly sokszor testet öltöttünk és levetettük, és megannyiszor újrakezdjük, örökkévaló lelkünk akarja így: ismétli a bámulatos életet, mindig egyetlenként, sosem ugyanúgy; ezerképpen megláttatja velünk, miként a kaleidoszkóp: aki gyönyörködni tud, édes örömét lelheti benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Ha lehetne, szeretnéd
újrakezdeni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember véges számú esélyt kap arra, hogy újrakezdhessen valamit ebben az életben, véges számú esélyt, hogy ha a múltján nem is, de a jövőjén változtasson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úttalan utakon...
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy "mindent felejtés".
Talán egy "mindent újrakezdés"
a végső sziklaszálon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira… Van, hogy csak a cél lebeg a szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy nem jól végződik a dolog. Lehet, hogy egyedül maradsz… Nehéz lesz, de lassan rájössz, hol szúrtad el, és újrakezded. Megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ez a történet is jól végződik, hiszen továbbléptél. Van még egy eset: ha a sorozatos visszautasítások, a hiába várt telefonok, a rosszul értelmezett jelek, a kínos helyzetek, a hatalmas káosz ellenére… soha, egyetlen percre sem adod fel a reményt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem egy lehetséges paraszti és egy sikeres kereskedelmi életforma között választunk. Ami között választunk, az a paraszti életforma, amely esetleg megvalósulhat, és a kereskedelmi, amely már megbukott. Nem egy viruló üzletből szándékozunk elcsábítani az embereket valamiféle idilli nyaralásra vagy egy paraszti típusú utópiába. Mi az újrakezdésre próbálunk javaslatot tenni, miután egy eleve csődre ítélt kísérlet csődbe fulladt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én mindig hittem abban, hogy az ember akár százszor is újrakezdheti, azzá válhat, aki lenni akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megváltozhat egy ember? Kibújhat-e a bőréből? Vagy személyisége és sorsa menthetetlenül kijelölt számára egy utat? Vagy épp ellenkezőleg? Életünk folytonos tanulás és újrakezdés, mikor is szabad akarattal választhatunk jó és rossz között? De ad-e mindig az élet új esélyt, s csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e élnünk vele? S ha van bűn, és ha van bűnhődés, jár-e mindenkinek a bűnök bocsánata is?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán akkor eszmélt rá először, amikor egymás karjában sírtak, hogy bizonytalanságban élni, a kudarc és az újrakezdés között ingadozni ugyanannyi örömet szerezhet, mint amennyi fájdalmat okozhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kívánok neked mindent, ami csak jó - kiváltképp az újrakezdés képességét. Tanulj a szomorúságból és a hibákból! Aztán indulj tovább! És mindenekelőtt kívánok neked bátorságot! Ez a bölcsője minden másnak!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A folytonos újrakezdés volt benne a legszebb. Mi ugyanis, mind a ketten, szenvedélyesen szerettünk újrakezdeni és ezt bizonyos időközönként meg is tettük. Mi egymásnak "életünk legnagyobb szerelme" voltunk, de soha nem akkor, amikor éppen együtt éltünk, mindig csak akkor, ha újra megpróbáltunk egymásra találni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szakítás után már ne újíts fel régi kapcsolatokat, ne szervezz még egy búcsúlefekvést, újrakezdést, és ne alakíts ki "se veled-se nélküled" jellegű kapcsolatokat. Az élet teremt olyan helyzeteket, amikor választani kell. Ne menekülj el a döntés, a választás felelőssége elől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörűségbe. (...) Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy (...) ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan úgy élik le az életüket, hogy várják, hátha történik valami, valami, ami mindent megváltoztat. Keresik a hatalmat, a szerelmet, vagy a választ a legnagyobb kérdéseikre. Szerintem valójában egy új lehetőséget keresnek. Az utat egy olyan élethez, ahol minden addigi hibájuk semmissé válik, és mindent újrakezdhetnek. Ahol még nem történt semmi rossz, és minden lehetőségük előttük áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi létet három félreértés keseríti meg. A "bárcsak újrakezdhetném", a "nem tehetek róla" és az "úgyis mind meghalunk". Mindhárom kétségekből fakad: az elsővel a saját teremtő erőnkben kételkedünk, a másodikkal megkérdőjelezzük a bizalmat, és minden felelősségvállalást elhárítunk, míg a harmadikkal egyenesen lemondunk önmagunkról: megássuk a saját sírunkat és élve eltemetkezünk. Már most, jó előre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ismét elölről kell kezdnie mindent. Nem érzett örömteli várakozást az új kezdet miatt, nem voltak csillogó reményei. Minden egyes alkalommal egyre nehezebb volt az újrakezdés, mert tovább kellett hurcolnia magával még egy kudarc ólomnehéz terhét, újabb és újabb bizonyítékát annak, hogy őt képtelenség szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az újrakezdett barátság több figyelmet igényel, mint az olyan, mely nem szakadt meg soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Időnként úgy érezhetjük magunkat, mint egy pörgő falevél, melyet a szél piszkos utcán sodor; úgy érezhetjük magunkat, mint egy homokszem, mely megrekedt valahol. De senki nem mondta, hogy az élet nyugodt és rendezett dolog - nem az. Az ember nem tépett falevél, és nem is homokszem: kisebb-nagyobb mértékben megtervezheti az útirányát, és követheti is. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint már túl késő bármit is tenni; hogy a mögöttünk lévő út már annyira tönkre van téve, hogy nincs esély egy olyan jövőbeli út megrajzolására, amely akár egy kicsit is más lesz. Mindig van az úton egy olyan pont, amikor új utat jelölhetünk ki. És megpróbálhatjuk követni. Nincs élő ember, aki ne tudna újrakezdeni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki gyűlöl, gyilkos. Aki nem bocsát meg, gyilkos, mert egyedül a gyűlölet az, amely nem képes megbocsátani. A gyűlölet az, amely nem látja be a saját felelősségét és kötelességét: csak a másik elmulasztott felelősségét és kötelességét látja. A gyűlölet az önzés kiteljesedése, a másik érdekeinek és értékeinek teljes szem elől tévesztése. A szeretet meglátja a másik érdekeit és értékeit, és a sajátjai mellé helyezi őket. Így képes megbocsátani is, megteremtve ezzel az újrakezdés lehetőségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás