A címkéhez 779 idézet tartozik


Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember csak azután kezdi értékelni a dolgokat, amikor már elvesztette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyha szeretek egy férfit, észreveszem lelke mélyén a királyfit. Miért? Mert azt szeretem benne! A békát nem lehet szeretni! Nő még nem szeretett férfit azért, mert pitiáner, önző, aljas, ügyeskedő, erőszakos, mert hazug vagy becstelen. A szeretet még az "ősi világból" való - és ezért szeretni csakis az értéket lehet. A szépet, az igazat, a valóban erőset. S ha én, mint nő, meglátom a békában a királyfit - mert meglátom, ha szeretem, nincs mese! -, még nehezebb helyzetbe kerülök. Mert észreveszi rajtam, hogy látom az ő elárult valóját. Kritikát olvas ki a szememből. Leleplezést. Olyan tükre leszek, amelybe nem szívesen néz. Ellentétben a mesével, minden békát halálosan feldühít, ha a királyfit megpillantják benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy dolgot adhatok: a szeretetemet. Semmi többet. Csak ennek van értéke, nem is akarok mást adni. Felesleges lenne. Ez fog segíteni, előrevinni, ebbe tudsz majd kapaszkodni. Ez ölel majd át, amikor úgy érzed, egyedül vagy, és bizony ő fog megvédeni, amikor majd minden a fejedre omlik. (...) Ha pedig omlik, hagyd csak. Lesz, aki segít felépíteni. Erre való a szeretet: biztat, támogat, és biztosít afelől, hogy bármire képes vagy, ugyanis rá bizony számíthatsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor válik a szép nő értékessé, ha belső szépséget is felépít, s hiúságát lerombolja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A viccek (...) - bármennyire is hihetetlenül hangzik ez az eső pillanatban - az emberi világ alapvető struktúráinak lerombolásával kísérleteznek. Egy pillanatra felrobbantják a világmindenség racionális és kauzális struktúráit; a társadalmi konvenciók és értékek rendszerét; társadalmunk morális normáit és politikai hierarchiáit. A következő pillanatban meg hagyják, hogy újra visszaessenek a helyükre a mozaik darabjai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába minden "ügyes vagy", "okos vagy" típusú szülői vagy tanári dicséret, ha ez valójában a mesterségesen megnövelt önbecsüléshez vezet, ami mögött nem áll tényleges teljesítmény, tehát nem rendelkezik tényleges értékkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg szeret valaki, többnek lát, mint amilyen vagy. Szebbnek, okosabbnak, kedvesebbnek, kívánatosabbnak. Fölfelé néz rád. Nagyobb értéknek vél, mint amilyen vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbb film (...) arra emlékeztet, hogy miért is vagyunk itt. Hogy mennyire értékes és veszéllyel teli az életünk. És mennyire szerencsések vagyunk, hogy itt vagyunk egymásnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magányban némán szemlélődőnek megfigyelései elmosódottabbak s mégis élesebbek, mint a társas emberéi, gondolatai súlyosabbak, különösebbek, és mindig van bennük leheletnyi bú. Képek, benyomások, amelyeket egy pillantással, nevetéssel, egy eszmecserével könnyedén el lehetne intézni, mértéken felül foglalkoztatják, elmélyülnek a hallgatásban, jelentőséget kapnak, élmény, kaland, érzés lesz belőlük. Magány termi az eredetiséget, a merészen, meghökkentően szépet, a költeményt. Ámde magány termi a fonákot, az aránytalant, az abszurdot és a tilalmast is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- A betegségeket kezelem. A betegeket csak arra találták ki, hogy a munkánkat nehezítsék.
- Szóval megpróbálja kizárni az emberségfaktort az orvostudományból?
- Ha nem beszélünk velük, akkor nem hazudhatnak, és mi sem hazudhatunk. Az emberség túl van értékelve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eddig azt hittem, hogy a szív leggonoszabb gyötrelme a szerelmi vágy és bánat. De ebben az órában megsejtettem, hogy van még egy másik, talán kegyetlenebb gyötrelem, mint vágyódni és vágyakozni, mégpedig az, ha akaratunk ellenére szeretnek bennünket és nem tudunk védekezni e tolakodó szenvedély ellen. Látni, hogy valaki közvetlen közelünkben elég vágyakozásának tüzében, és tehetetlenül állni mellette, mert nincs bennünk erő, képesség és hatalom, hogy kimentsük a lángokból. Aki boldogtalanul szerelmes, az időnként fékezni tudja szenvedélyét, mert nemcsak áldozata, hanem okozója is a bajnak; és ha a szerelmes ember képtelen uralkodni szenvedélyén, akkor legalább a maga hibája miatt szenved. Menthetetlen azonban az, akit szeretnek és nem tudja a szerelmet viszonozni, mert ennek a szenvedélynek a mértéke és határa már nem tőle függ, hanem kívül esik erején, és tehetetlen minden akarás, ha egy másik ember őt akarja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az úgynevezett civilizált, kulturált emberek óriási többsége tudat alatt azoknak az előítéleteknek hatása alatt áll, amelyek évszázadokon át elődeinkre is hatással voltak. Nincs olyan ember, aki bizonyos mértékben ne volna teli előítéletekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Azt mondja, szeretett? (...) Hogy van az, hogy én ezt sohasem vettem észre? Csak a vágyait láttam.
- Valószínűleg (...), mert a szeretet az értékesebb drágakő. Az ember nem heverteti. Kazettába rakja. Esetleg kulcsot is csináltat hozzá. A vágy csak féldrágakő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden sportban két fajta ember van, az egyik valami felé, a másik pedig valamit elől fut (...). Mint az életben, itt is vannak csúcsok és mélypontok, én gyűlölöm a mélypontokat, de ezek azok, amik a jó dolgokat értékessé teszik. És amikor mélyponton vagy, akkor kell erősnek és pozitívnak maradnod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran tapasztaltam, hogy bizonyos embereket neurotikussá tesz, ha beérik az élet kérdéseire kapott nem kielégítő vagy helytelen válasszal. Amire vágynak: állás, házasság, reputáció, meg külső siker és pénz, de boldogtalanok és neurotikusak maradnak akkor is, ha elérték mindazt, amire vágytak. Az ilyen emberek többnyire egyfajta szellemi nyomorúságban vergődnek. Életüknek nincs elegendő tartalma, nincs értelme. Amint sikerül szélesebb körű személyiséggé fejlődniük, megszűnik a neurózisuk is. A fejlődés gondolatának ezért kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonítottam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a becsületért, igazságért, szabadságért nem fizetnek élettel, nem lenne olyan roppant, olyan felbecsülhetetlen értékünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legfőbb kincset, a Szeretet Erejét nem rejtették el az Istenek. Mindazt, ami értékes, megtalálod az emberben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedély mértékegységét még nem találták föl, és addig ki meri állítani, hogy mi van arányban mivel?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hűséget nem jegyzik az értéktőzsdéken.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valójában nem tudjuk elképzelni, pontosan milyen is lenne a korlátlan bőség. Az agyunk a szűkösségre van programozva; azokra a dolgokra összpontosítunk, amiből nincs elég: az időre, a pénzre stb. Ez ösztönöz minket. Ha megkapjuk, amire vágyunk, hamar elveszíti értékét, mi pedig új elérendő célok után nézünk. Az motivál, amink nincs, nem az, amink van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van a türelem... A türelem, ami a legértékesebb dolgokhoz szükséges. Kivárni egy szépséges rózsa nyílását. Megvárni egy gondolat szavakká érését. Megalkotni egy sejtelmes mosolyt rejtő képet. Megkomponálni egy zenét, mely a Kedveshez repít. Mind-mind türelem, idő, kitartás. És hit. Hit a szeretetben, a szépségben, a csodában. Hit a türelem gyümölcsében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A házasság keresztény felfogása Krisztusnak azon szavain alapszik, hogy a férfit és a nőt egy organizmusnak, egy testnek kell tekinteni. (...) A keresztények hite szerint, amikor Jézus ezt mondta, nem szentimentalizmusának adott hangot, hanem egy tényt szögezett le, mint ahogyan az is egy tényt állapít meg, aki azt mondja, hogy a zár és a kulcs ugyanazon szerkezet, vagy hogy a hegedű és a vonó is egy hangszer. Az emberi szervezet megalkotója azt mondta nekünk, hogy annak két felét, a férfit és a nőt azért teremtette, hogy páronként egyesüljenek, nem csak szexuális téren, hanem teljes mértékben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki sokat szenved, az mit sem becsül jobban, mint az emberi szeretetet. Tisztában van az értékével és a nagyságával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legalább az élet egy részét annak kell szentelnünk, hogy éljük is az életet, nem kizárólag azon igyekeznünk, hogy ne szakadjon vége. Pontosan ezen az alapon értékeljük az adófizetőknek a művészetre elköltött pénzét. Ez indokolja a ritka fajok és a szép épületek megőrzését. Ebben a szellemben válaszolunk azoknak a barbároknak, akik szerint a vad elefántokat és a történelmi épületeket csak akkor kellene megőrizni, ha az "kifizetődik".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amint látod a halált közelről, megérted majd az élet értékét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Természetesen mindig ott a kísértés, ami azt akarja mondani neked, hogy máshol zöldebb a fű. Ennek ellenére nem kellene veszendőbe mennie olyan értékeknek, mint a hűség, az őszinteség, és annak, hogy kéz a kézben haladtok. Ennek akkor is így kell lennie, ha éppen nem úgy mennek a dolgok - sőt, akkor kell leginkább!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki fájdalmában is nevetni tud,
talpra segíti azt, aki elesett,
az tud csak egyedül igazán szeretni,
oly érték ez, mi csak keveseknek jut.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem győzelem, ahol megnyered magadnak azt, akit szeretsz. A szerelem igazából kőkemény vereség. Le kell győzzenek ahhoz, hogy tiszteld és igazán értékelni tudd a másikat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ismerj mértéket és alázatot!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félek, hogy a takaró szegélyéből kicsüngő pamutszál esetleg kemény és hegyes, mint egy acéltű; félek, hogy hálóingem apró gombja hatalmas és nehéz, fejemnél nagyobb; félek, hogy ez a kenyérmorzsa, mire ágyamról lehull, üveggé válik, és szilánkokban ér a földre, engem pedig nyomaszt az aggodalom, hogy ezzel tulajdonképpen minden összetörött, minden, örökre; félek, hogy egy levél letépett széle valami tiltott dolog, amit nem láthat senki, s leírhatatlan értéke miatt sehol a szobában nem tudom kellő biztonságba helyezni; félek, mert ha elaludnék, esetleg lenyelném a kályha előtt heverő széndarabot; félek, hogy egy számjegy kezd nőni az agyamban, s addig nő, míg nem lesz bennem elég helye már; félek, hogy grániton fekszem, szürke grániton ágy helyett; félek, hogy talán kiáltozom majd, mire összecsődülnének a szobám előtt, és feltépik az ajtót; és ráz a félelem, hogy akkor elárulnám magam, és elmondanám mindazt, amitől félek, de a félelem attól is, hogy egy szót se tudnék szólni, hisz mindez kimondhatatlan - és minden más félelem... igen, a félelmek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan közel jártunk a véghez - és éppen hogy csak sikerült elkerülnünk. Ez is egy olyan pillanat volt, amikor az ember ráébred, milyen értékes az élete, és fordítani akar a dolgokon. Amikor kap egy második esélyt, és megesküszik, hogy ezt nem pazarolja el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mellettem van a nő, akit szeretek, de ezt nem mindig tudom értékelni, és ilyenkor azt kérdezem magamban: "mi lehet velem a baj?"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás