„ Ez az epesztő egyformaság kiemészt unalmával. Egy nap olyan, mint más... Azon baj, azon kínzás, azon reménytelenség... Az idő szakasza felváltja a mást. A nyári hő meleg összeolvad már a hívességgel, mely az ősz közellétét jelenti. A szürke napok sokasodnak. A gyenge felhőkkel bevont ég gyakrabban meglátogat édes melankóliájával... Az én állapotom mindég ugyanegy. Így kell-é nékem vajjon mindég élnem? ”

„ Amikor megnősülsz, elveszted a barátaid közül azokat, akiknek nem tetszik a választásod. Amikor elválsz, elveszted a maradéknak a felét, mert a feleségek félnek a rossz példától. És később az utolsó negyednek a felét is, ha netalántán újranősülsz. ”

„ A szerelemnek végtelen sok arca van. Képtelenség holmi röntgenfelvételen kimutatni. Tökéletes párok is elválnak, sokszor alig néhány év múltán. ”

„ A valóra válás mindig értékvesztéssel jár. ”

„ Tisztulni annyi, mint elválasztani egymástól a jót és a kívánságot. ”

„ A szerelembe esés megélése könnyen leírható állapot. Hasonlították már a gyönyörök ezreihez, a méz édességétől a rózsa illatáig. Seregnyi elképzelése vesz körbe minket, mintha teljes dömpingjük valahogy gyógyír lehetne mélyen rejlő bizonytalanságunkra. De amint a szerelem valódi napja felvirrad, sugarai minden románcnál fényesebben beragyogják arcunkat, mivel a románc tömény szerelem és vágy, mohó sóvárgás és érzékeny fájdalom, egy pillanatnyi érzés öröme és a pillanatnyi elválás agóniája. ”

„ Fél valaki a változástól? Pedig létrejöhet-e valami változás nélkül, van-e a közös természet számára valami, ami kedvesebb és megszokottabb nála? Tudsz-e fürdeni, ha a tüzelőfa el nem változik, tudsz-e táplálkozni, ha az ételek el nem változnak, általában történhetik-e valami hasznos változás nélkül? Nem látod-e, hogy a magad elváltozása hasonló dolog, és ugyancsak szükségszerű velejárója a közös természet rendjének? ”

„ Valamit most el kell mondanom.
Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom.
Elmondanám, ha volnának szavak,
amik mindent jól elmondanak.
Elmondanám, hogy bárcsak hallanád,
de elválaszt már minket egy fél világ.
Elmondanám, most végre megteszem,
A szélbe súgom én:
Te vagy csendben a szó, te vagy bennem a jó.
Jöjj, mindig várok rád.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép.
Még mindig várok rád. ”

„ Itt vannak a bánatok. (...) Nagy szerepük van a változásban, a jobbá válásban, az ön- és életismeret kialakulásában, fejlesztésében, folyamatos fenntartásában. Hozzátartoznak az élethez, előbb-utóbb mindenki átéli őket, de ez jottányit sem csökkenti azt a fájdalmat, amit okoznak. Naná, hogy a halálról beszélek. ”

„ Búcsúzóul megcsókoltuk egymást. Szorosan átöleltem, és a fülébe súgtam, hogy szeretem, majd nagy nehezen elengedtem. (...) Az a rossz érzésem támadt, hogy a kapcsolatunk kezd egy búgócsiga mozgására hasonlítani. Amikor együtt voltunk, gyönyörűen pörgött, és szinte érezni lehetett a gyermeki örömöt, amelyet okozott - de amikor elváltunk, a pörgés elkerülhetetlenül lassulni, végül bizonytalanul imbolyogni kezdett. Tudtam, hogy meg kell találnom a módját, nehogy végül felbukjunk. ”

„ Amint nem félsz kitárulkozni, amint nem félsz megélni és felvállalni magad, a szeretet előtör belőled. Mert csak belőled fakadhat fel. A szeretet nem az adok-kapok, hanem csak az adok! Amikor a szeretetben élsz, nem gondolsz semmire, egyszerűen csak adsz. Egyszerűen csak elvihetnek tőled mindent. ”

„ Két ember leélhet egy egész életet egymás mellett, dolgozhatnak együtt, vagy találkozhatnak csak egyetlenegyszer, és aztán örökre elválhatnak egymástól, csak azért, mert nem mentek át azon a ponton, amelyiken zabolátlanul folyik át az a valami, ami őket összekötötte egymással ezen a világon. Vagyis anélkül válnak el egymástól, hogy megértették volna, mi kötötte össze őket. (...) Azok, akik egyszer megismerték a szerelmet, újra találkoznak. ”

„ Elolvastam az egész lélekgyógyászati irodalmat, az összes hogy-könyvet: hogy heverjük ki a válást, hogy szabaduljunk a múlttól, hogy ne utáljuk a levitézlett férjet... De arra nincs recept, hogyan tudjunk ismét bízni valakiben, aki nem fogja ugyanazt csinálni velünk. Nincs olyan könyv, amiből bátorságot lehetne tanulni. ”

„ - Most, hogy közeledik a búcsú, az elválás, a félelem a magánytól, a kilátástalan jövőtől, és jön a rémült gondolat, hogy: "Tapadjunk össze ebben a halálra ítélt, félelmetes, reménytelen világban, mert nem jó egyedül"... mindez azt kiáltotta bennetek: "Maradj velem!"... Ez nem szerelem.
- Hanem mi?
- Menekülés. ”

„ Időnként előfordul, hogy a szüleink elválnak és az anyukánk új apukát hoz a házhoz. Ezt mi, gyerekek könnyedén meg tudnánk akadályozni, de általában nem akarjuk, mert tudjuk, hogy az új apuka sokkal olcsóbb, mint a szerelő, ha elromlik a villany vagy a vízcsap. ”

„ Az ember egész életében csak várakozik. Várja, hogy megszülessen, aztán várja, hogy meghaljon. Sorban áll, és vár, hogy vécépapírt vehessen. Sorban áll a bankban, és várja, hogy megkapja a pénzét. Ha pedig nincs pénze, még hosszabb sorokban vár, csak nem a bankban. Várja, hogy alhasson, és várja, hogy felébredjen. Várja, hogy megházasodhasson, aztán várja, hogy elválhasson. Várja, hogy essen az eső, aztán meg hogy elálljon. Várja, hogy ehessen, aztán hogy ehessen újra. Várja, hogy sorra kerüljön egy csapat őrült közt, s közben azon tűnődik, vajon ő is megőrült-e. ”

„ A gyermek ártatlanul születik, és vonzza őt a jó. Miért választják hát oly sokan a rossz utat? Miért járnak egyesek a sötétség útján, míg mások a fényt választják? Az akarat vagy a végzet miatt? Remélhetjük-e, hogy valaha is megértjük a lelkünket formáló erőt? Hogy megküzdhessünk a gonosszal, ismernünk kell azt. Vissza kell utaznunk az időben, hogy megleljük az elágazást, melynél elválik, kiből lesz hős és kiből gonosz. ”

„ Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka. ”

„ A szerelem nem úgy kezdődik és ér véget, ahogyan elképzeljük. A szerelem harc; a szerelem háború; a szerelem a felnőtté válás. ”

„ Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak. ”

„ Sohasem beszéltek arról, hogy szeretik egymást. Úgy nőttek fel egymás mellett, mint két fa, amelynek gyökérzete közös talajban, ágazata a levegőben, illata az égben keveredik össze. Csak az a vágyuk volt közös, hogy inkább választották volna a halált, mint azt, hogy akár egy napra is elváljanak egymástól. ”

„ A lét és az élet: két külön kiterjedés, melyek között a léptékváltás lehetetlen. Az emberélet, a maga behatároltságában a felszikrázás és elszikrázás – ezzel élesen elválik az élet a léttől. Mi álomjárók csak élni tudunk, létezni nem. ”

„ A találkozáshoz hozzá tartozik az elválás, az elváláshoz pedig a viszontlátás. ”

„ Szégyellte volna bevallani, de ez volt az igazság: nem volt bátorsága hozzá, hogy elhagyjon. Nem volt bátorsága. Hogy fussak nyugodtan a nők után, ha arra vágyom, nyugodtan csináljam csak, akivel akarom, ő azért nem fog elmenni. Hogy nem fog mindent odadobni, amit eddig elért. A barátainkat, a kapcsolatainkat, a gyerekek barátait. És ott van az a drágalátos ház is, amiben még nem is aludtunk egyszer sem. Hogy neki semmi kedve ekkora kockázatot felvállalni miattam. És különben is, mit nyerne ő az egésszel? Mindig is voltak olyan férfiak, akik csalják a feleségüket... Sőt, a legtöbb csalja... ”

„ A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás, vagy égető érzés, a váratlan fájdalom, a mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le, az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom, feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll: érzéstelenítünk, elhessegetjük, felvállaljuk, letagadjuk, de néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta. ”

„ Akadályverseny-pályának látta az életet. Az ember lassan lépked, figyel, hova teszi a lábát, és közben összevissza csúszik a terep, és potyognak, vagy robbannak dolgok, esetleg mindez egyszerre. A katasztrófák lesújthatnak baleset, gyilkosság, földrengés, betegség vagy válás formájában. ”

„ Minden itt van a jelenben. Vagy elkárhozunk, vagy üdvözülünk. Vagy mindkettő, felváltva, minden percben, egyik vagonból másikba, egyik párhuzamos világból a másikba ugrálva. ”

„ Már mindannyian tapasztaltuk, amikor valamiért küzdöttünk, és tudtuk, hogy lehetséges, és megtettünk mindent, ami szükséges volt, hogy valóra váljon. Felvállaltuk, hogy megvalósítsuk. Más emberek nem érthették. Egy csomó ember nem hitt benne. Megbélyegeztek és kritizáltak. Voltak, akik szembeszálltak veled, de te folytattad tovább. Nehéz volt és kemény. Bonyolult volt. De neked megérte, és végül eljutottál arra a szintre, hogy már tudod, senki sem állíthat meg. Az utamat járom. A saját utamat járom! ”

„ Általában oka van annak, ha vonalat húzunk. Védekezés, biztonságkeresés, tisztán látás. Ha úgy döntesz, hogy átléped a vonalat, azt a saját felelősségedre teszed. De akkor miért van az, hogy minél láthatóbb a vonal, annál nagyobb a kísértés, hogy átlépjük? Nem tehetünk róla. Ha egy vonalat látunk, át akarjuk lépni. Talán az élvezet miatt, amit az okoz, amikor az ismerőst felváltja az ismeretlen. Egyfajta bátorságpróba. Az egyetlen probléma, ha egyszer átlépted, hogy szinte lehetetlen visszafordulni. De ha valahogy mégis sikerül visszajutni a vonalon túlra, hatalmas biztonságra lelünk. ”

„ Nem tudunk megváltoztatni másokat, de hatással lehetünk rájuk. Soha nem szabad elválasztani ennek a kijelentésnek az első felét a másodiktól. ”

„ Hála a gondviselésnek, a kutyák morálja nem züllött le még annyira, hogy ellenszenvüket udvarias csóválással takarnák - ahogyan az ember teszi. Ők, ha nem tetszik valaki, őszintén megugatják! Szembe! Az emberi társadalom ezt csak hát mögött csinálja, de annál dühösebben! ”

„ Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik? ”

„ Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis. ”

„ Mindenki, aki valaha végigszenvedte a középiskolát, egyetért abban, hogy a tanulóknak össze kell fogniuk a szülőkkel, tanárokkal és zsarukkal szemben. Ez is egy afféle láthatatlan elválasztó vonal: ők velünk szemben állnak. ”

„ A magányt nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnám a terheim, hanem az, hogy nincs, akinek a terhét elvállalhatnám. ”