A címkéhez 842 idézet tartozik


Képzeljük el, hogy kicsiny követ dobunk egy csendes tó vizébe, és az hullámfodrokat kelt. Aztán egy idő után, amikor a hullámok elülnek, újabb követ dobunk a vízbe. Pontosan ez történik, amikor a tiszta csend mezőjébe lépünk és szándékainkat bevisszük oda. Ebben a csendben még a leggyengébb óhaj is hullámokat kelt. (...) Ha azonban az ember nem tapasztalja meg a csendet a tudatában, viharos tenger lesz a gondolatvilága. Ebbe a kavargásba nem kavicsot, hanem akár egész épületet belehajíthat, akkor sem történik észrevehető változás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem lehetetlen, csak szellemi képességeink korlátozottsága teszi, hogy bizonyos dolgokat elképzelhetetlennek tartunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahányszor elképzeltem magam, mindig körvonalként jelentem meg, ahogyan a kifestőfüzetek figurái: a belsőm nem volt még kész. Megvolt minden főbb vonás. Ám a színek, a cikcakkos és kockás minták, az apró-cseprő dolgok, amikből összeálltam én, még nem kerültek a helyükre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember kösse meg a kezét, csakis így eresztheti szabadjára a képzeletét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Világ meséi, s az emberkéz arra való, hogy meg-megtapogassa, érezze az ujjaiból szétáramló gyönyörűséget. Ezt kéz nem festheti át, képzelet nem szebbítheti, legfeljebb eljátszhat a meglévő szépség határtalannak tetsző változataival!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudom, kik tudnak nagyobbat hazudni, a felnőttek vagy a gyerekek. Azt hiszem, a gyerekek messze nagyobb képzelőerővel rendelkeznek, amikor mesélnek, mint a felnőttek, de úgy gondolom, hogy a felnőttek sokkal megtévesztőbbek tudnak lenni, különösen az árulásban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A röpképtelen ember bárhová eljuthat a képzeletén, és többet - mert másként - lát, mint a legpöpecebb űrszonda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán a szerelem csak akkor jön, ha nincsenek benned elvárások. Ha nem akarsz, ha nem képzeled el, hogy milyen lesz, csak hagyod, hogy megtörténjen. Van még tovább, van még több is annál, mint amit el tudsz képzelni. Van, létezik, csak merned kell megnyitnod magad és befogadni, elfogadni, érte nyúlni, és bizony viszonozni. Azt is tanulni kell. Merni ugyanazt az élményt adni a másiknak, amit ő ad, és bízni benne, hogy arra van szüksége, amit kap. Ez az igazi kihívás. Adni és kapni. Hasonlót, ugyanazt, érzéseket, törődést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te maximálisan azonos vagy azzal, akinek én gondollak. Ezt olyan biztosan tudom, mint azt, hogy most itt állsz előttem, és ez a te vállad, amit a tenyeremben érzek. Nekem te kellesz. Vagy senki. Azt, hogy jövő egy lánnyal, azt én csak veled tudom elképzelni. Bebizonyosodott. Adtál rá időt. Eleget. Minél több idő múlik el, annál biztosabb vagyok benne...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek azt akarják olvasni, amit szívesen elképzelnek, és nem szeretik, ha a valóság ellentmond ennek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halálnak is megvan a maga értelme. Helyet és időt ad az új embereknek. Emlékeket ad, és távolságot. És bizonyos kor után elfáradunk valamennyien. Nem olyan nehéz a halál, mint képzeled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tévedés volt azt képzelni, hogy a szerelem örökké fog tartani. Tudhattuk volna, hogy egyszer elmúlik. Már a felületes megfigyelés is elegendő annak belátásához, hogy ha a szerelmi láz tartós lenne, mindannyian bajba kerülnénk. Komoly megrázkódtatást jelentene ez az üzleti életben, az ipar, a vallás, az oktatás és a társadalom minden területén. Miért? Mert a szerelmeseket valójában semmi más nem érdekli. Ezért is nevezzük ezt az állapotot "megszállottságnak".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az állatvilágban egyedül az embernek adatott meg a metafora költői ajándéka, az a felfedezés, hogy az egyik dolog hasonlít egy másikhoz, és hogy a közöttük lévő kapcsolatot képes gondolatok és érzések támpontjaként alkalmazni. Ez a képzelet ajándékának egyik megnyilvánulása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember életében az igazán nagy dolgokat nem elég elképzelni, elgondolni, azokat át kell élni, érezni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden szavam színtiszta kitaláció, következésképp olyannyira valószínű, hogy számtalanszor előfordult már velem, hogy megírtam egy történetet, aztán pár hónap múlva viszontláttam a valóságban. Nincs ebben semmi különös, az egész csak gondolkodás kérdése: az ember elképzelt az időt, az évszakot, a divatot, és a lélektani pillanatot, aztán máris ki tudja kalkulálni, hogy a dolgok ilyen állása szerint X környezetben mely események fordulhatnak elő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az "énnek" az egyedisége éppen abban rejlik, ami az emberről elképzelhetetlen. Elképzelni csak azt tudjuk, ami az emberekben egyforma, ami általános. Az egyéni "én" az, ami elüt az általánostól, ami tehát nem tételezhető fel, nem számítható ki előre, amit nekünk kell a másikban leleplezni, felfedni, meghódítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te, aki már ezer élet közt
Osztottad szét a lelkedet,
Elképzeled, hogy egy egész szív
Mást nem, csak tégedet szeret.
Hogy azt, ki a festett világban
Elvesztette önnönmagát -
Egy bús poéta úgy imádja,
Mint az igazság angyalát...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek ostobák. Vagy annyira önteltek, hogy azt képzelik, sosem kapják el őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit elképzelünk, meg is valósul! (...) A vidámság és a jókedv pedig a legerősebb fegyver a betegségek ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki a megmondhatója, milyennek látja az életet a másik? Ha egy pillanatra egymás szemével nézhetnénk a világot! képzelhető-e csodásabb?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak... hagyd őt elmenni! Lásd őt újra olyannak, amilyennek szeretted. Emlékezz a nevetésére, a hangjára és azokra a napokra, amikor boldog volt. Képzeld el, amint a napsugarak körülölelik a testét, és begyógyítják minden sebét... Örülj az örömének, hogy hazamehet, és engedd el a kezét...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Odalépett a sírhoz, és a fejfa fölé hajolt. Még nem tudta, milyen érzés lesz majd itt időznie most. Vett egy mély levegőt, és várta, hogy a szemébe szöknek majd a könnyek, mint mindig. De most nem így történt. És azt a súlyt sem érezte, amely máskor mindig a mellkasára nehezedett, valahányszor csak itt járt. Maga elé képzelte Jimet, a boldogabb időkre emlékezve, és bár most is érzett némi szomorúságot, a fájdalom már sokkal tompább volt. Ahhoz fogható érzés, mint amikor távoli hangszórót hallgat az ember. Halkan visszhangzott benne ez az érzés, egyre szelídebben, végül teljesen elhalva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éjszaka minden szebb. Éjszaka a világ csak félig látszik, a többit meg hozzáképzelheted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kisvárosokban a képzelet is szűk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végtelenül könnyebb az elefántnak a patkány úszónadrágjába bújni, mint Istennek beleférnie a tudósok által róla alkotott elképzelésbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lassacskán megérem testem elestét,
ám szellemem friss, pajkos kiskölyök.
Hagyjátok hát játszani önfeledten,
mert szent a képzelet, szent! És örök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most azonban csak romokat láttam. Romokat, amelyeket gyerekkorunkban várakká varázsolt a képzeletünk, romok, amelyek közt annyit játszottunk, s ahol annyiszor kerestem az én kis hercegemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, hogy beképzeltnek tartanak. Valójában csak elfelejtettem, hogy kell kedvesnek lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öröm másképp érkezett, mint ahogy vártam, más íze volt, más értelme, mint ahogy képzeltem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem oly változó,
Oly dús, hogy ő a képzelet maga.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagyság mulandó élmény. Sohasem ellentmondás nélküli. Részben az ember mítoszteremtő képzelőerejének függvénye. Aki átéli a nagyságot, annak érzékelnie kell a mítoszt, amelynek része. Tükröznie kell azt, ami rávetül. Ezen kívül gúnynak és öngúnynak kell benne lakoznia. Ez az, ami megóvja a tulajdon pózaiba vetett hittől. Csak ez teszi lehetővé, hogy ne merevedjék bele önmagába. Óngúny híján még az időleges nagyság is tönkreteheti az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy képzelem, minden embernek van valamilyen belső határa, amelyen belül mértéke van a jónak és a rossznak. Egyáltalán, mindennek, ami lehetséges az emberek között. De neked nincs határod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennél jobban iszonyodik az álmatlanságtól: mikor ott fekszik a sötétben, úgy érzi, tehetetlenül ki van szolgáltatva a képzelet minden fúriájának és az agy minden kísértetének.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás