„ El sem tudod képzelni, milyen szörnyű látni, ahogy a gyerekednek egyre romlik az állapota, és nincs semmi, amivel segíthetnél rajta. Fent ülsz az érzelmek hullámvasútján, egyszer Istenre haragszol, máskor úgy érzed, elárultak, megint máskor maga alá teper a teljes kudarc és pusztulás érzése. (...) Minden egyéb mögött ott dobol a végtelen kétségbeesés, és ettől valahogy kiüresedsz. Az öröm helyén egy tátongó űr áll. ”

„ Elmém elérte már a halandó képzelet határait, s egyre nyújtózik tovább a végtelen felé. Nincs tudomány, melyet be ne fogadtam volna, nincs művészet vagy mesterség, mely meghaladná képességeimet. S mégis, miként Faust, hiába kutatok, hiába okulok... Míg csak élek, nem néz rám asszony szerelemmel. ”

„ Miből keletkeznek a feltételekhez kötött tapasztalatok? Az ok-okozat (...) törvényszerűségéből. Minden eseményt a tudatban tárolt benyomások idéznek elő. A mogorva emberek a hozzájuk hasonló nehéz esetekkel kerülnek összeütközésbe, míg az örömteli emberek könnyedén lelnek kellemes társakra. Mindenki azt vonzza, amit maga is kisugároz a világba. A mennyországot és a poklot füleink vagy bordáink között tapasztaljuk - vagy ott, ahol elképzelésünk szerint a tudatunk lakozik. ”

„ Tudom, hogy a szerelem magának afféle étvágy, nekem viszont valamiképpen (...) a lelkek közössége volna, ami nagyon más, mint amit a férfiak elképzelnek. ”

„ Mi ez az akármi, ami az egyik nőben megvan, a másikban nincs? Miért van az, hogy van olyan nő, aki csak annyit mond: "pocsék idő van ma", és minden hallótávolban lévő férfi azonnal odasietne hozzá, hogy beszélgessen vele az időjárásról? Talán a gondviselés néha eltéveszti a címet, amikor csomagot küld... Egy Aphrodité-archoz és -alakhoz megfelelő temperamentum illenék. De valami félresikerül, az Aphrodité-temperamentumot valami csúnyácska kis teremtés kapja, és a többi nő meg dühösen hajtogatja: "Elképzelni sem tudom, hogy mit látnak benne a férfiak. Még csak nem is csinos!" ”

„ Lassan eltűnnek a kultúránkból a könnyek. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy férfi sírjon, s még egy nőt is "túlérzékenynek" kiáltunk ki, ha könnyekre fakad. Így tehát mindannyian magunkban sírunk, különben megkockáztatjuk, hogy esetleg gyengének vagy idegbetegnek neveznek. ”

„ Az energia követi a gondolatot; afelé haladunk, amit képesek vagyunk elképzelni és e határokon nem juthatunk túl. Tapasztalatainkat a feltételezéseink, az elvárásaink és a hiedelmeink színezik, teremtik meg; ha megváltoztatjuk elvárásainkat, az élet összes aspektusával kapcsolatos tapasztalatainkat is megváltoztatjuk. ”

„ - El tudod képzelni, mennyi munkával jár két összetört szívet megragasztani?
- Ha rajtam múlik, a te szíved nem fog összetörni. Életem legfontosabb feladatának tekintem, hogy boldoggá tegyelek.
- Teljes munkaidős állás!
- Én is így gondolom. ”

„ Az ember ott van, ahol a figyelme. Ha a sebedre figyelsz: ott vagy. Ha a szomorúságodra: ott vagy. Ha valami nagy csalódás ért, veszteség vagy hűtlenség, figyelmed a csalódásnál időzik, és energiával táplálja az érzéseidet. Újra és újra ismétli magában, kiszínezve, és képzelettel tovább szőve az eredeti élményt. Sajnálod magad, siratod magad, s betölti egész lelkedet a szürke-lila düh és komorság és keserűség. ”

„ Ha határokat szabunk a képzeletünknek, akkor a tökéletesnél és a megérdemeltnél kevesebbel kell beérnünk. ”

„ A nők nem szeretik a sikeres, beképzelt pasasokat. A legtöbb nő ilyenkor azt gondolja magában: "Legalább egy nő legyen az életében, én, akit nem kap meg ez a Don Jankó!" ”

„ Nem ragasztható meg a porrá tört váza. Nem zöldül ki többé fekete műanyag cserepében a kánikulától kiszáradt puszpáng. Vannak helyrehozhatatlan cselekedeteink, melyek emlékéhez mégis kényszeresen visszatérünk, hogy legalább magunkban, képzeletünkben másfelé térítsük az események folyását. Korrektúra. Jólesőn hűsítő önáltatás. Miért elemezzük akkor a múltat? Azt szokás mondani, azért, hogy ne ismétlődhessen meg. Hogy legközelebb ne hagyjuk a napon negyven fokban a cserepes puszpángot. De mi értelme az elemzésnek, ha egy vissza nem térő alkalmat szalasztottunk el? ”

„ A személyiség ötletet a képzeletben olyan emberek határozzák meg, akik valamilyen oknál fogva néha perverz, néha nemes infókkal rendelkeznek. ”

„ El tudom képzelni Don Quijotét, az elmés, nemes búsképű lovagot, amint késő öregségben a kandalló mellett olvassa Cervantes regényét, és megértő mosollyal mondogatja: Fiatalság bolondság! De nem tudom elképzelni Sancho Panzát hasonló helyzetben. Hiába, az őrültségből ki lehet gyógyulni, de a butaságból nem. ”

„ A képzelődés szép játékai,
Az érzemények édes ömledési
Szépítik ámbár boldogságodat,
De nem tehetnek boldoggá magok. ”

„ Valamennyien szoktunk képzelődni. Mindnyájan képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy többet láttunk annál, mint ami a valóságban történt. Emberöltőnyi tengeren szerzett tapasztalat mondatja ezt velem, és jobban bízom a saját szememben, mint bármilyen fickó beszámolójában. ”

„ Testemen-lelkemen megtapasztaltam, hogy nagyon is hasznomra vált a bűn, hasznomra vált a gyönyör, a birtoklás óhajtása, a hiúság, sőt a legszégyenletesebb kétségbeesés is, hogy megtanuljam feladni ellenkezésemet, megtanuljam a világot szeretni, hogy ne mérjem többé valamely, általam kívánt, általam elképzelt világhoz, az általam kigondolt tökéletességhez, hanem megelégedjem vele már most, szeressem úgy, ahogy van, és örüljek, hogy része vagyok. ”

„ Ha azonban az ember keresztültört mindennapi körülményei papírfalán, azokon a képzeletbeli falakon, melyek legtöbbünket bebörtönöznek a bölcsőtől a sírig, akkor mindenesetre tesz egy felfedezést: ha a világ úgy, amint van, nem tetszik neked, megváltoztathatod. Határozd el, hogy mindenáron meg fogod változtatni és akkor meg is tudod változtatni. Megváltoztathatod rossz és haszontalan irányban, de éppúgy teheted jobbá, kényelmesebbé vagy legrosszabb esetben legalább sokkal érdekesebbé. ”

„ El sem tudom képzelni, hol lennék én ma, ha nem volna az a maroknyi barátom, akik képesek voltak örömmel megtölteni a szívemet. Nézzünk szembe a tényekkel, barátokkal az élet sokkal vidámabb. ”

„ Az a baj, hogy mi magyarok a mennyet országnak képzeljük el. Pedig az dehogy az. (...) Nincsen annak se határa, se fővárosa, se zászlaja, se pénzneme, s aki ottan lakik, az nem kap személyi igazolványt sem. ”

„ Fiam, te haldoklasz, amióta csak megfogantál. És bár a halál szörnyű rossz, az emberek sokkal hatalmasabbnak képzelik, mint amit megérdemel, mint amilyen valójában (...). A haláltól való félelem nagy részét az okozza, hogy csökevényes, elenyésző az életről alkotott felfogásod (...). Amit te halálnak nevezel, az egyfajta elválás, de egyáltalán nem olyan, amilyennek képzeled. Te erre az egyetlen, utolsó lélegzetvételt jelentő eseményre irányuló félelmed vonatkozásában határoztad meg a létezésedet, és e köré összpontosítottad magad, ahelyett, hogy felismerted volna, hogy a halál mindenütt ott van körülötted - a szavaidban, az érintésedben, a döntéseidben, a bánatodban, a hitetlenségedben, a hazugságaidban, ítélkezésedben, engesztelhetetlenségedben, előítéleteidben, hatalomvágyadban, árulásaidban, rejtőzködésedben. A halál eseménye csupán egyetlen apró kifejeződése ennek a jelenlétnek, de te ezt a kifejeződést tetted mindenné, fel sem ismerve, hogy a halál óceánjában úszol nap mint nap. ”

„ Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony... Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam... menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csakhogy későn jöttem rá. Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el sem bírod képzelni. ”

„ Az elképzeléstől a tettig hosszú az út. És éppúgy nem lehet a lépést visszavonni, mint a sakkban. Ha minden kockázatot előre lehetne látni, a játszma már nem is volna érdekes. ”

„ Nincs annál rosszabb, mint várni, anélkül, hogy tudná az ember, mi fog történni. A képzelőerőnk kegyetlenebb bármely rabtartónál. ”

„ Azt hiszem, előbb-utóbb mindenkivel megtörténik ez, de akkor viszont hirtelen jön. Az ember egyáltalán nem azt gondolja, amit korábban elképzelt: "Talán ez a nekem való lány... Talán ez az a lány, aki az enyém lesz." Én legalábbis nem így éreztem. Nem tudtam, hogy hirtelen fog rám törni. És hogy azt fogom mondani: "Ez az a lány, akihez tartozom. Az övé vagyok mindenestül és örökre szólóan őhozzá tartozom." Nem. Nem is álmodtam volna, hogy ilyen lesz! ”

„ Szinte beleőrült abba a téveszmébe, hogy minden másképpen történt volna, ha ő is ott van azon a bizonyos éjszakán. Nem múlt el nap anélkül, hogy lélekben ne tért volna vissza a kisfia első hónapjaihoz. (...) Soha nem képzelte volna, hogy van rosszabb dolog is a saját halálánál. De amint anya lett, megértette, hogy a legkegyetlenebb próbatétel nem más, mint megélni annak a lénynek az eltűnését, akit ő hozott a világra. ”

„ Amikor betesznek a Telepszichopatikus Turbomixerbe, mindössze egyetlen rövid pillantást kapsz a teremtés elképzelhetetlen végtelenségéből. Valahol az egészben van egy icipici jelzés, egy mikroszkopikus pettyen elhelyezett mikroszkopikus petty, amelyen ez áll: "Ez vagy te." ”

„ Nincs a földnek olyan igaz művésze, aki mindenben le tudná rögzíteni a maga teljes elképzelését. A képzeletét senki sem tudja utolérni! Éppúgy nem, mint egy szép álmát! ”

„ Nehéz elképzelni, hogy tudná éppen az a férfi begyógyítani a sebeimet, aki okozta őket. ”

„ Mert voltál: a világ értelme is megváltozott.
Üres szavakban te vagy a tartalom.
Lényed ereje valóságba emel képzelt örömöket.
S a feneketlen égbolton
te vagy a biztos pont
hová értelmetlen életemet kapcsolom. ”

„ Mindig úgy képzeljük az örökkévalóságot, hogy az valami eszme, ésszel fel nem érhető, és óriási nagy, óriási! ”

„ Az élet olyan, mint egy festmény. Egy bizarr, absztrakt festmény. Megnézzük, és azt gondoljuk, hogy kusza homály az egész. De ha jobban megnéznénk, valóban megnéznénk, megfigyelnénk, és még a képzelőerőnket is használnánk, az élet sokkal, de sokkal többet adhatna nekünk. Lehetne a képen tenger, ég, lehetnének emberek, épületek, virágkehelyben pihenő pillangók - vagy akármi, kivéve a kusza homályt, aminek korábban láttuk. ”

„ A szerelem a képzelet diadala az intelligencia felett. ”

„ Egy embert csak akkor érthetsz meg, ha bele tudod képzelni magadat az érzelmeibe. ”

„ Van olyan, mint amikor olvas az ember: megvilágosodsz, ledöbbensz, elgondolkodsz és letörsz, míg körülötted mindenki éli az életét, te pedig mások képzelt életét éled meg, de azt is csak fejben. ”