A címkéhez 2 958 idézet tartozik


A szerelem olyan, mint a háború: könnyű elkezdeni, de nagyon nehéz megállítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretetet mindig el kell fogadni, ha felajánlják, és mindig adni kell belőle, ha szükség van rá. Talán soha nem kapsz második esélyt egyikre sem. Azt is tudom, hogy csak azután ismered meg a szerelmet teljes szépségében, miután egyszer már összetört a szíved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem jog arra, hogy sose kelljen mondanod: bocsánat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én a szerelem emlékét is szeretem. De mindennél jobban szeretem azt érezni, hogy a vér egyszerre csak kifut az arcomból, és látni, hogy a másik tekintete elkomolyodik. Aztán az történik, ami egy férfival és nővel szokott, akik között fellobban a tűz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egy vándor voltál
A szerelem országútján
Néha-néha vettek fel
De az igazi nem jött el.
Mégis mindig vártad
Tiéd lesz a kincs
És most úgy érzed
Gazdag vagy, pedig semmid nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érezte, ahogy (...) ajka az övéhez ér. És... ennyi volt. Minden kérdésére választ kapott, minden félelme lecsillapult, minden kétsége megszűnt. Amit ekkor érzett, nem egyszerű szenvedély volt, hanem horzsoló gyengédség, és olyan erős szerelem, hogy belül beleremegett. Hazatért. Ide tartozott, és végre idetalált. Vele... otthon volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát nem merő civilizálatlanság a szerelem lényege?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretnek, mert szeretnek. Nincs szükség okra a szerelemhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kártya is olyan, akár a szerelem. Ha vesztünk, fizetni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor.
Épp úgy, ahogy a szomorú alkonyoktól.
Talán szerelemtől,
szelíd szavamtól.
Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem mindig villámcsapás, néha inkább döntés kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hidd el, kár a birtoklási vágyat, vagy a magányból való menekülést azonosítani a hetedhét próbás szerelemmel, mert külön érzések azok attól: érzőjükön kívül semmi közös bennük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a férfi vágyakozik egy nő után, de szerelmének tárgya észre sem veszi őt, vagy éppen a férfi nem véteti észre magát, az nem igazi szerelem. Az csupán vágyakozás valami ismeretlen szépség után. A másikban egészen addig azt szeretjük, akit látni óhajtanánk magunk mellett, míg meg nem ismerjük, hogy önmagáért szerethessük. Nem mellette, hanem vele kell élnünk!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ők azok, akik szeretnek, de szenvednek, miközben iszonyúan megalázzák őket. A szeretők hűségesebbek a feleségeknél is, és még akkor is reménykednek és ácsorognak a mellékvágányon, amikor a vonat már régen elment. Egész fiatalságukat áldozzák az elérhetetlen férfira, aki soha nem fogja megköszönni, hogy annyi esztendőn át hűségesen és szerelmesen kitartottak mellette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy így gondolkozom én is a szerelemről, teljesen irracionális, őrült, abszurd dolognak tartom, de elmondhatatlanul vágyom utána.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szeretünk valakit, megbocsátunk neki minden kis ostoba őrültséget, amit tesz, mert a szerelem mélység, és néha ugrani kell. Nem igaz?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden szenvedélyes szerelem mélyén végzetszerűen van valami félreértés, egy nagylelkű illúzió, az ítélőképesség tévedése - egy hamis fogalom, amit egyik ember a másikról alkotott, s ami nélkül lehetetlen volna vakon szeretniük egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy Shakespeare mondta: a szerelmet nem a szemmel, hanem az elménkkel látjuk. Néhanapján azonban nem árt megtörölni a szemüvegünket, és vetni még egy pillantást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget.
Meséket mondhatnál, amikből megtudnám,
ki vagy te, aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj - fojtón hiányzol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki saját magába szerelmes, annak nincsenek vetélytársai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Roppant kimerítő ez a szerelem nevezetű bomlott valamicsoda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elveszett szerelmeink, széttépett leveleink és barátaink hangja a telefonban. A felejthetetlen éjszakák, a mániánk, hogy mindig, mindent átköltöztetünk, az emberek, akiket majd fellökünk, ahogy futunk a busz után, amely úgysem fog megvárni bennünket...
Ez a sok minden, meg még más is. Ez elég, hogy ne omoljunk össze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha feltárod a szíved, a szerelem rád talál. Azt azonban nem állítjuk, hogy ez már a legelső alkalommal megtörténik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem szerelme megmenti a szerelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elveszed a szerelmestől a bátorságot, elmegy és szerelmét siralomban önti ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem egy pillanat, hanem egy folyamat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy karnyújtásnyira volt tőlem a tökéletes szerelem lehetősége, és én elpasszoltam. ELPASSZOLTAM! Annak köszönhetően, hogy bár nyitva volt a szemem, mégsem láttam. Mégsem láttam a világon semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jóindulatú jó barátok - gyakran ez a legrosszabb fajta - bőven elláttak a szokásos közhelyekkel, úgyhogy vagyok olyan helyzetben, hogy mindenkit figyelmeztessek: az "őszinte részvétem" tökéletesen elegendő. Nekem ne mondja senki, hogy még fiatal vagyok. Hogy az idő minden sebet begyógyít. Hogy ő már jó helyen van. Hogy ez valamiféle isteni terv része. Hogy legyek boldog, amiért megismerhettem egy ilyen szerelmet. Még ezek a banalitások is dühítettek. Csak arra voltak jók, hogy rámeredjek az illetőre és elgondolkozzak: miként lehetséges, hogy ez a hülye még mindig él és virul, Elizabeth pedig meghalt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sötét volt. Még mindig nem mertem kinyitni a szemem. Egyikünk sem mozdult. (...) Talán nem is éltünk már. Átváltoztunk. Mi voltunk a szerelem. Sokáig. Vagy csak pillanatig. Talán mégis végtelen sokáig. Sötétség. Csend. Lélegzet nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A romlás felé haladni kicsit olyan volt, mint szerelembe esni. Mindkét zuhanásban lemeztelenedett az ember, és úgy végezte, ahogy elkezdte az életet: pőrén és üresen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor, ha már mindent százszor elmeséltem, ha a helyek, ahol jártam, a pillanatok, amiket átéltem, a lépések, amiket miatta és érte tettem, távoli emlékekké válnak, akkor nem marad más, csak a színtiszta szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mai szerelmesek diskurzusa másról sem szól, mint a feloldhatatlan magányról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmes szöveg kissé olyan, mint a szent jelírás a pogány sírok falán - közvetlenül az Örökkévalóságot jelképezi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki-mással-sosem-átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes Világot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás