„ A derű és a humor a legjobb kenőanyag az olykor megcsikorduló házasságban... Ez a legjobb villámhárító. Még az öregedést is késlelteti. ”

„ Mondják, öregségünkben emlékezetünk is szemünk példáját kezdi követni, amely a közvetlen közelből elébe táruló dolgokat mind homályosabban, elmosódó foltokban látja, a távoli tárgyaknak azonban legapróbb részleteit is híven megmutatja, olyannyira, hogy ha örökösen e távoli tárgyakra szegeznénk tekintetünket, akár azzal is ámíthatnánk magunkat, hogy képességeink az idővel nemhogy hanyatlanának, hanem inkább még erősödnek is. Éppígy emlékezetünk is előrehaladott korunkban tétován, mintha esti szürkületben, tapogat csak a tegnapi nap eseményei, nevek s arcok után, melyek csak az imént akadtak utunkba legelőször, holott gyermekségünk s kora ifjúságunk képei tisztán s árnyéktalan világossággal állanak előttünk. ”

„ Gondolkodni kezdtem azon, mi is az, ami a pályaválasztásnál számít, és rájöttem: pontos elképzelés arról, milyen feladatot szánsz magadnak a társadalomban (...) Valószínűleg nem ragaszkodsz valamihez, ha nem vonz elég erősen, s valószínűleg nem leszel büszke a foglakozásodra, hacsak nem adsz bele apait-anyait. Lehet a világ kíméletlenebb, mint én hiszem, de nem végezhetek jó munkát, ha nincs benne a szívem. ”

„ A szeszélyes anyatermészet tehet mindenről. Akik gyereket akarnak, azoknak nem jön össze, akik nem akarnak, azok egy egyéjszakás kaland alatt összehozzák. Az anyatermészet szívtelen lotyó. ”

„ Ahol nincs haladás, ott pangás és hanyatlás van. Az öncélú újításnak azonban nem engedhetünk teret, hiszen botorság elvetni az idő próbáját kiállt szokásokat! ”

„ Ha egy vízbe esett hangyát kiszabadítasz a partra, vagy eltévedt gyermeket hazavezetsz édesanyjához, azt feljegyzik az égben rólad; nagy tetteid, dicsőséged - vak légy döngése a bezárt ablaküvegen. ”

„ A csillagokat bámulom. Olyan rengetegen vannak. (...) Hiába ragyognak azonban annyira közel egymáshoz az apró fénypontok, pontosan tudom, hogy fényévekre vannak egymástól. (...) Olyan messze léteznek egymástól, hogy nem érezhetik a társaik melegét, pedig mindannyiukat lángoló anyag alkotta. Pontosan ez a csillagok titka (...). Végső soron egyedül vagyunk. Nem számít, hogy milyen közelinek tűnsz, senki más nem érinthet meg. ”

„ "Ez is el fog múlni."
Nagyanyám tanított ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármely pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket, és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat. ”

„ Én nem tudok kiáltni: hejh! hahó!
Pedig nagy vétket én sosem vétettem:
Fekszem hanyatt a Pusztán megdermedten
S fagyott, fehér szivemre hull a hó. ”

„ A tavasz friss és üde melódia,
A szerelem ekkor nem teória,
A vágy leginkább ott virágzik,
Ahol egy pöttyös bogárka tanyázik. ”

„ Az élet maga is fáradság és sanyarúság, a halál pedig nyugodalom és közületek melyik kívánná annak sanyarúságait fölcserélni ennek nyugodalmával? ”

„ A szüleim belém nevelték, hogy az anyagiak a legfontosabbak az életben. Elegánsan berendezett, nagy házat akartam, amelyet valaki más takarít helyettem, és modern konyhát, ahol valaki más főz rám. Mint mondtam, sekélyes voltam. Fiatal és roppant sekélyes. És nem láttam semmi akadályát, hogy mindezt elérjem. De azért vágyódtam értelmesebb dolgokra is. ”

„ Az anyát gyakran keríti hatalmába az a nyugtalanság, amit minden tulajdonos elsőként tanul meg, mégpedig fájdalmak között: nagy dolog a bizalom, ám az ellenőrzés mégis kívánatos. ”

„ A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti. ”

„ Jó anyagi körülmények közt nem nyílik betekintés az emberi természet sötétebb mélységeibe. ”

„ Anyám azt mondja, túl sokat gondolok a múltra. Szerinte inkább előre kellene néznem, és azokra a dolgokra koncentrálni, amik még előttünk állnak. Csakhogy a múlt hosszú, a jövő pedig rövid. ”

„ Láttam a múltját. Láttam a jövőjét. Tudtam, hogyan ragadja majd magával a halál, s a frissen szerzett tudás terhe ólomsúlyként nehezedett rám. A nagyanyám mindig azt mondta, soha nem szabad elárulni senkinek, mi módon leselkedik rá a halál. A sorsunk ellen semmit sem tehetünk, semmi módon el nem kerülhetjük. Ahogy lesz, úgy lesz. Ha túl korán megtudja az ember, mi vár rá, sötét árnyék vetül az életére, mely eltakar előle minden fényt. ”

„ Mekkora erőfeszítés, koncentráció, lemondás, mennyi konokság, hit, eszelősség kell ahhoz, hogy felülemelkedj a vegetáción, a testi lüktetésen, égésen, habzsoláson, azon a szinten, amelyiken az anyagok átfolynak, átpréselődnek, átalakulnak benned, s a világmindenség látható, érzékelhető, kiszolgáltatott részévé lesznek, s mekkora fölény, hogy kívülről is képes légy, hogy legalább, hogy legalább megpróbáld kívülről és felülről nézni, megvizsgálni, elfogadni magadat, mi több, az egészet, ami úgy tűnik, nélküled is létezik, működik, változik, átalakul egyik formából a másikba, de amibe úgy érzed, mégis beleavatkozhatsz, sőt, hajlamos vagy azt hinni, hogy másképpen történik, ha beleavatkozol. Ki vagy te? ”

„ A titoktartás egy olyan szilárd halmazállapotú anyag, amely alkoholban oldódik. ”

„ Annyira azonosultam vele, hogy szinte elveszítettem önmagamat. A magam által vagy az anyám által megalkotott "jó feleség" szerepébe kényszerítettem magam, és elveszítettem önmagam nagy részét. Az ő céljaival azonosultam, az ő munkáját végeztem, az ő gondolatait tettem magamévá, amitől elveszett a júliaságom egy hatalmas szelete! Szerencse és külön öröm a számomra, hogy mindeközben sikerült megőriznem a személyiségem legbelső magját, ahol még önmagam voltam, és az is maradtam! ”

„ Álmomban - úgy szeretlek -
multamba is már beeresztlek.
Gyermekkoromban
jársz fel-alá velem, - ha est közelget,
nevetve rántsz kézen anyámnak
hivó szavára, tán anyám vagy -
Ismerlek; mosolyodban
forgok melegen, végül megnyugodtan. ”

„ Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és ne legyek kemény? ”

„ Ha valaki más lennék, most bemutatkoznék, de ami azt illeti, magasról teszek rá, hogy ki, mit gondol. Tapasztalataim szerint az érdeklődés az elvárások anyja. Az elvárások pedig csalódáshoz vezetnek. Tehát a legjobb mód a csalódás elkerülésére az, ha nem érdekel semmi. Igazából az sem érdekel, hogy jó vagy rossz ember legyek-e. Ahogy én látom mindkettő szívás. A rosszakat a társadalom törvényei sújtják, a jókat pedig Murphy törvényei. ”

„ És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. ”

„ Kétféle szeretet van, amely igen nagyon különbözik egymástól. Az egyik szeretet, amelyet az apa érez gyermekei iránt, amelyet az anya érez, amely úgy támad föl bennünk néha, mint különös ragyogás és gyöngédség, amely félig fájdalmas is. (...) Az a szeretet, amelyet az ifjú érez egy nő iránt, a szerelem - csak az átszellemülés és a teljes bizalom ritka pillanataiban hasonlít az előbbihez. ”

„ Elsőnek nem a szavakat tanuljuk meg anyánktól. Arca jóságos mosolyát, lelkét, mely messze lángol. ”

„ Több milliárd év múlva, amikor a Nap kezd eltűnni, a Föld is egyre rosszabb helyzetben lesz, végül a Hold és a Föld is eltűnik. Ez az egész világ az ürességből jött, és visszatér az ürességbe. Ez lejátszódhat egyetlen pillanat alatt, tarthat addig, amíg a füvön megmarad a harmat, vagy akár sok száz kalpát is igénybe vehet. De végső soron minden ugyanúgy zajlik le. Minden felmerül, egy ideig megmarad, majd hanyatlásnak indul, és elenyészik. (...) Mindenütt láthatod, ahová csak nézel. ”

„ Levetettem a gyászruhámat, a szívem örökké fekete kosztümben marad. Nevetek tréfás jeleneteken, a szám szegletében azonban örökké ott bujkál a szomorúság. Lehetek büszke édesanya nappal, éjszakánként mégis távoli bolygókra utazom. Életünk, életem már soha nem lehet olyan, amilyen volt. Felhőtlenül teljes. ”

„ Minél többet követelünk meg önmagunktól, vagy minél többet követel tőlünk mindenkori feladatunk, annál inkább a meditáció erőforrására vagyunk utalva, a szellem és lélek mindig megújuló összebékülésére. És minél nagyobb igényeket támaszt velünk szemben egy feladat, s hol felizgat és magasba emel, hol kifáraszt és leteper, annál könnyebben megeshet, hogy elhanyagoljuk ezt a forrást. Mint ahogyan hajlamosak vagyunk testünket és testünk ápolását elhanyagolni, ha belemerülünk valami szellemi munkába. ”

„ Mert minden érték, amit az életben találhatunk, azokból a kapcsolatokból fakad, amiket a körülöttünk lévőkkel alakítunk ki. Mert nincs semmi olyan anyagi dolog, ami felérhetne a szeretet és a barátság megfoghatatlan kincsével. ”

„ Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke. Ez nem valamiféle "elszállt" érzés. Nem is az érzelem hiánya. Ellenkezőleg, a béke, amiről beszélek, a másokkal való törődésben gyökerezik, és nagyfokú érzékenységet és érzelmet foglal magába. (...) A boldogság legfőbb jellemzője tehát a belső béke. Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak. ”

„ Végül sok év alatt, hosszú, szívós munkával sikerül elérni a nevelés örök és legfontosabb célját. Azt, hogy édesanyánk önálló, szabad akaratú és határozott személyiségnek érezze magát, aki mindig azt csinálhat, azt tehet, amit mi akarunk. Két dologról azonban sohasem tudjuk leszoktatni az édesanyánkat. Az egyik az, hogy minden pedagógiai erőfeszítésünk dacára szeressen bennünket. A másik pedig, hogy ne mossa ki a kedvenc zokninkat, amit csak hat napja hordunk. ”

„ Anyám, aki szerette az egyszerű kifejezéseket, még formálta kissé a gondolatot. Azt mondta:
- Minden ember speciális módon hülye. ”

„ A csoda Te vagy. Eged aranya
Rám is poroz talán majd valaha! ”

„ Nem nagyon sok idő telik el, s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, nemcsak műved emlékét lepi be a feledés pora, hanem műved anyaga is elporlad, a könyvek papírja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon, s a márványszobrokat, alkotásaidat, finom porrá morzsolta az idő. Mindez egészen biztosan bekövetkezik, s az idő óráján csak másodpercek teltek el, míg te, s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül. Mitől félhetsz hát az életben? Mi olyan fontos vagy veszélyes, vagy sajnálnivaló, hogy meghőkölj az igazság elől? Nem értelek. ”