„ A gyermek nyugszik anyja méhén,
a hulla fekszik sírja mélyén -
oly egy a kezdet és a vég. ”

„ Azt akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik, és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni magam az ölében - hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani. ”

„ A könyv mindenkinek ugyanazt mondja, de nem mindenki tudja olvasni. Én is a könyvet vádoltam, ahelyett, hogy magamban kerestem volna a hibát. Nem értettem meg, hogy magamba kell mélyednem; ez az út vezet az igazsághoz, csak így találhatom meg minden titkok nyitját. Nem találtam ki, hogy lelkünk a nagy alkimista, aki aranyat csinál az olcsó ólomból; nem sejtettem, hogy minden szívben ott bugyog az örök ifjúság forrása. Igazam volt, amikor megéreztem, hogy ezek a könyvek nem ok nélkül maradtak nálam, nem ok nélkül akadtam rájuk az utolsó pillanatban. A megmenekülés, az élet, a boldogság, minden bennük volt. ”

„ Márpedig akár mellőznek, akár hanyagolnak, nem leszek hajbókoló udvaronc! Inkább állva tűröm a megaláztatást, semhogy térden csúszva nyaljak! ”

„ Néha szigetek buknak föl fejünkben, madarak szállnak el
fölöttük, új, csodálatos növényzet magvait hullajtják rájuk
A gép arcából is csurog verejték, anyák szeméből könny,
rólunk a munka olajcsöppjei
Lassan így fordul tovább a világ. ”

„ Adelle mellett akart ülni, és érezni akarta sápadt, szeplős bőre parfümillatát. Osztozni szeretett volna sötét, depressziós hangulatában. Adelle nem volt olyan anyagtalan, mint a többiek, neki súlya volt, megértette, milyen elszomorító, ahogy a világ a vesztébe rohan. ”

„ Az élet útja nincs aszfaltozva, nincs fényesen kivilágítva és útjelző táblák sem sorakoznak a szélén. Göröngyösen kanyarog a vadonban. ”

„ Az anyai szeretet, az önzetlen és bátor fellépés a családért vagy a közösségért ugyanolyan ösztö­nösen beprogramozott magatartásnormák, mint a zabálás vagy a párzás, mégis egyértelműen jobbnak és nemesebbnek tartjuk az előbbieket. ”

„ Az a nő, aki ki nem állhatta az anyját, gyakran nem lesz hajlandó nőként viselkedni a férjével szemben. Ehelyett valószínűbb, hogy harcba bonyolódik vele. Jobban fogja érdekelni a hatalmi pozíció megszerzése, mint hogy szerelmi kapcsolatot építsen ki. Az a férfi, aki apját ki nem állhatta, talán inkább saját gyengébb, nőies oldalát fogja fejleszteni. Szíve legmélyén nem áll készen arra, hogy adjon feleségének a férfias energiájából. ”

„ Régen, nagyapáink, dédanyáink idejében akár tetszett, akár nem, ki-ki elfogadta a saját életkorát, s mindazt, ami belőle következik. ”

„ Tudod, mindig is utáltam, amikor valaki azt mondta, hogy másoknak sokkal rosszabb, mint neked. Persze, ha muszáj választani, akkor én is inkább az anyagi biztonságot választanám a vakság helyett. (...) Csak azért, mert az egyik ember problémája kevésbé nyomasztó, mint a másiké, attól még nem fáj neki kevésbé. ”

„ Az életem nem elméletekből és szabályokból áll. Részben az ösztöneim irányítanak, részben pedig a józan eszem. Igaz, soha nem hagyott cserben a logikám sem, melyet a legkülönbözőbb forrásokból nyertem: az édesanyámtól, a balettórákról, a Vogue magazinból, az élet, az egészség és a természet törvényeiből. ”

„ Az édesanyánkról, a szívbéli kedvesünkről és a hazánkról sem vicceket, sem frázisokat nem illik mondani. ”

„ Az arcom egy hazug térkép volt, amit apa kedvéért rajzoltam, hogy elégedett legyen velem, mert neki csak a tökéletes volt elég jó. Egy hazugság, ami anyát is megnyugtatta, mert így könnyebb volt elhinnie, hogy én boldog leszek, ha ő nem is. ”

„ Korán kelni: fél árulás! Aki korán kel, az aranyat akar lelni. Nem? Aki aranyat lelne, az gyanús, mert szívesen válna tőkepénzessé. De kire lehet az ilyesmit rábizonyítani? Ne vádaskodjunk vaktában. ”

„ A szemlélődésnek számos aspektusa van: amikor másokat figyelsz, te magad kissé magasabb rendű, távoli kívülálló vagy. Ha felülről nézed a dolgokat, rájössz, hogy aki veled üvöltözik, valójában az apjára vagy az anyjára haragszik, te csak véletlenül kerültél az útjába. ”

„ A nagyanyám megtanított olvasni a jelekből, és számomra a jel egyáltalán nem volt olyan világos. A fények beborították az egész égboltot, kelettől nyugatig, nyugattól keletig. Hol arat majd a halál, vajon hová sújt le a pusztulás pörölye? Arra a világra, amelyet elhagytunk, vagy arra, amely felé épp hajózunk? ”

„ Gőgös vagy és úgy mutogatod a jó lelkiismeretet, mint a gazdag fösvény az aranyait. Tudd meg, hogy nincs biztonság az ember számára a földön. Életkor, szerep, tapasztalás, mindez nem számít sokat, mikor az indulat lobogni kezd a szívekben. ”

„ Még mindig nem sírt. Én már bőgtem volna. De a csajok könnycsatornájában több vegyi anyag van. Emiatt könnyebben sírunk, mint a férfiak. Becsszóra. ”

„ - Könnyű magának, anyám..., mert maga varázsló.
- Ilyen szamárságot még gyerekkorodban sem mondtál. Nem vagyok varázsló, hanem csak azt tudtam, mikor kell valamiről lemondani ahhoz, hogy később mást megnyerjek. ”

„ Valahányszor új napsugarat látok, egy falevél friss zöldjét vagy egy bimbózó virágot, anyámra gondolok és arra, hogy talán nem lesz már itt, hogy mindezt ő is újra lássa. És a következő napra gondolok, a következő évre, amikor majd az élet megújul, mintha nem lenne emlékezete. A világ megy tovább, én is élek tovább, csak ő nem. ”

„ A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, így irányítjuk egész testüket. A hajók, bármily nagyok és bármekkora viharban sodródnak, kis kormánylapáttal irányíthatók a kormányos akarata szerint. Ugyanígy a nyelv sem nagy, mégis sokat tesz. Nézd az apró tüzet, milyen sok anyagot felgyújt; és a nyelv tűz: kiszínezi a valótlanságot. ”

„ Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat. ”

„ Ő eltűnődve, csöndes hangján mesélni kezdett: - Egyszer egy nagy teremben jártam. Fehérek voltak a falak, az ágyak meg az emberek. Nagy volt a csönd, és lábujjhelyen jártam, hogy meg ne zavarjam. Az ablak előtt is volt ágy, oda leültem. Kint a kertben sárgultak a levelek, és a nyitott ablakon át láttam, hogy egy szellő beszökik. Körbefutott a termen, aztán megcsókolta az anyámat. Az ősz küldte be, a szememmel láttam. Akkor ő, mint most a tér, elhalványodott, és becsukta a szemét. ”

„ A bánat olyan, mint egy hosszú, kacskaringós völgy, ahol minden kanyarulat vadonatúj tájat rejthet. Ám korántsem szükségszerűen. Néha a meglepetés lényege éppen abban rejlik, hogy ugyanolyan vidéken járunk, mint amiről azt gondoltuk, hogy már mérföldekkel magunk mögött hagytuk. Az ember ilyenkor elálmélkodva szétnéz, hogy a völgy vajon nem egy körbe vezető árok-e. De nem az! Vannak ugyan visszatérő részletek, de a sorrend nem ismétlődő. ”

„ Nincs szeretet utálat nélkül, élet halál nélkül, vagy nyár tél nélkül. Hitlert, de Teréz anyát is megtalálhatja magában mindenki. ”

„ Az éden a lelkiekben van, nem az anyagban. Az pedig, hogy szabadok, igaz-életűek legyünk, csak tőlünk függ. A derű a szívben lakozik. Örök tavaszunk is bensőnkben él. ”

„ Anya, mondd el, miért nem hívtál?
Anya, rossz, hogy kitagadtál.
Tudod, felnőttem már, és a szívem még fáj,
nem kellesz, már így jó. ”

„ A könnyek sokfélék. (...) A testi fájdalom könnye bőséges, de nem elég meleg, a bánat könnye forró, és szinte nem cseppekben jön, hanem ömlik és zuhogva hömpölyög alá az ujjak között, melyekbe az arc szemérmesen eltemetkezik. Hasonlít ehhez a boldogság könnye, de ez nem rejtőzik el és hamarább elapad. Ezek rokonok, aminthogy rokonok a sírás és a nevetés általában, s rokon az öröm és a bánat, rokon a szeretet és a gyűlölet. A düh könnye egészen picike, és gonoszul megül a szem sarkában. Néha csak egy van belőle. A meghatottság könnye diszkréten, finoman alácseppen. Nagyon szép a szerelmes asszonyok zokogása, és az anyáké. Ezt a kettőt Isten egyenrangúnak veszi az imádsággal. Ezek olyan őszinték és fájdalmasak, mint a gyermekbőgés. Az erőszakos, álnok, apró és szétfolyó könnyeket, az álszenteskedés könnyeit - hogy nyögni kell, míg végre kijön - káromkodásnak számítja. Annál szebbek a befelé hullók, amelyektől ég a szem és elnehezedik a mell; vigasztalan az öregemberség szüntelenül folydogáló könnye, amely a nyomorúság híg vizéhez hasonlít. Ó, a könnyek sokfélék. ”

„ Álmos vagyok, gubbasztok egymagam,
kedvem, mint ázott zászló vászna, lóg,
sötétben őrizem az emlékedet,
mint arcképet a becsukott fiók.
Unatkozom, nincs semmi, ami bánt
és mint tanyán subát a számadó,
fülig magamra húzom a magányt. ”

„ A férfiak ősi naivitása alig hanyatlott valamit a kőkorszak óta. ”

„ Ha hercegnő volnék - gondolta, igazi hercegnő, aranyat szórhatnék a nép közé. De lám, ha nem is vagyok igazi hercegnő, csak amolyan képzeletbeli, tehetek egyet-mást az emberekért. Azt fogom képzelni, hogy ha jót teszek valakivel, az olyan, mintha aranyat szórnék a nép közé. ”

„ Nem az a gazdag ember, akinek aranya, ezüstje van, hanem az, aki beéri kevéssel is. ”

„ A téridő feldarabolása tárgyakra és cselekvésekre, adott világunkon belül, különlegesen értelmes módja annak, hogy előrejelzéseket hozzunk a világról és a benne lévő dolgokról. Ha egy kiterjedéssel rendelkező szilárd anyagot tárgynak fogunk fel, azaz az összes részének együtt adunk mentális nevet, akkor kézenfekvő az az előrejelzés, hogy a dolog részei a tér ugyanazon területét foglalják el, és együtt, egységben mozognak. És a világ legtöbb részében a jóslat helyesnek bizonyul. Fordítsuk el tekintetünket, és a nyúl még mindig létezik; emeljük fel a nyulat a tarkójánál, és láthatjuk, hogy lábai és fülei együtt jönnek vele. ”

„ Az élet egy utazás az olyanok számára, mint te vagy én. Mi soha nem tudjuk, hová jutunk el az út során. Meglátunk egy új úti célt, majd egy még jobbat, amíg az eredetileg kiválasztott helyet teljesen el nem felejtjük. Olyanok vagyunk, mint az alkimisták, akik aranyat keresnek, és közben hasznos gyógyszereket fedeznek fel, vagy a dolgok elrendezésének praktikus módszerét, esetleg a tűzijátékot, csak aranyat nem találnak soha. ”