A címkéhez 1 177 idézet tartozik


Mert én vagyok az első és az utolsó
Én vagyok a nagyra becsült és a megvetett
Én vagyok a szajha és a szent
Én vagyok az anya és a leánygyermek
Én vagyok anyám karja
Meddő vagyok, és számtalan gyermekem van
Én vagyok az asszony és a hajadon
Én vagyok, aki világra hoz, s aki soha nem szült
Én vagyok a vigasz a szülési fájdalmakban
Én vagyok a feleség és a férj
És engem a férjem teremtett
Én vagyok az apám anyja
Én vagyok a férjem húga
És ő az én eltaszított fiam
Mindig tiszteljetek
Mert én vagyok a gyalázatos és a nagyszerű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermek hamar megbékél élményeivel. A dolgok távoli és elmosódó körvonalai - ezekben rejlik a fájdalmas események mélysége - elkerülik figyelmét. A gyermeket gyengeségének korlátai megvédik a túl bonyolult érzelmektől. Csak a tényt látja, de a mellékkörülményekből keveset ért. A férfi nem elégszik meg a részleges ismerettel, a gyermeknek az is elég. Az élet mivolta csak később bontakozik ki előtte, mikor a tapasztalás elhalmozza tényekkel. Akkor majd összehasonlítja az összegyűlt tények csoportjait, kibontakozott és megnövekedett értelme egybevet, az ifjúkor emlékei - mint a kódexek látható írása mögött az eltemetett szavak - megjelennek a szenvedélyek mögött, mint a logika támpontjai, s amit a gyermek látomásnak vélt, a férfi agyában következetessé válik. A tapasztalat egyébként igen különböző, s jóra vagy rosszra fordul az ember természete szerint. A jó emberek megérnek, a rosszak elrothadnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs fájdalom, kiáltás úgy, hogy ne visszhangozna benne az öröm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rengeteg fájdalom keletkezik abból, hogy összekeverjük a vágyat és a szeretet, és azt mondjuk, hogy szeretlek, akkor amikor tulajdonképpen csak azt akarom, hogy kielégítsd a vágyaimat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sírás az elviselhetetlen fájdalom levezetésére szolgált, amikor az embernek ki kellett adnia magából mindent, és levetnie a lelkéről elhalt bőrt, hogy újra tudjon lélegezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rideg lettem én is. Hogy miért? Azért, mert aki rideg, annak nem tudnak fájdalmat okozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom lehetősége nélkül nem lehet öröm és igaz szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rá kellett jönnöm, milyen minimális a szókincsem, nem tudom kifejezni azt a fájdalmat és felháborodást, amit éreztem. Szánalmas. Magam is tisztában voltam vele, milyen szánalmas vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalmad bizonyítja, hogy ember vagy (...)! Ez a szenvedés tesz emberré minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Teljes csalódás (az, hogy teljesen megszűnjünk hinni abban, amiben csalódtunk) nem lehetséges. Épp az a fájdalmas, hogy valami alapja volt az érzésünknek, és ebből nem lehet kitépni a hitünk finom gyökérszálait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olykor fáraszt minden, ami kívül van rajtam. A Világról beszélek. Fáradságos minden cselekmény. Fájdalmat okoz a fény, félelmet kelt a sötét, és rossz a hideg, és nem kevésbé rossz a meleg. Ilyenkor csak az emlékezés lágy mámora segít. Kábítószerem ez, mint másnak a morfium, az álom, a füstölő pálca vagy a nyelv alá csöpögtetett tiszta alkohol. Arcom a párnába fúrom és félig hunyt pilláim alatt újra otthon vagyok, újra gyermek vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, kigyógyít a depresszióból, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember egyéniségünknek mindig ugyanazt a részét bontakoztatja ki, valahányszor hozzánk ér, és többnyire azt, amit leplezni szerettünk volna. Fájdalommal nézzük, mint készíti a szeretett lény szemünk láttára a képünket, mint törli el legértékesebb erényeinket, mint állítja éles fénybe a hibát, a nevetségest, a bűnt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs ok a teremtő észben,
Égen, földön hatalom,
Oly erős, mint amit érzek
miattad, a fájdalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem számít, mennyire fáj valami, van, hogy elengedni még fájdalmasabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem, a fájdalmat nem lehet hajótöréshez hasonlítani. Nem elnyeli az embert, hanem kínozza, sanyargatja, és összetöri. Egy pillanatig úgy érezzük, hogy elfolyik minden vérünk, megáll a lélegzetünk, megbénul a lábunk, és harapófogók tépik, szaggatják a gyomrukat: ez a fájdalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kéményseprőt vonzotta valami, lehet, hogy a lány szenvedése, a friss fájdalma, melyet a férfiak mindjárt megszimatolnak, az alázat és kiszolgáltatottság, mely sokszor jobban tetszik nekik, mint maga a szépség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hűség a legszebb emberi tulajdonság, és néha a legfájdalmasabb is. Mert ahhoz, hogy valakihez hű légy, a másikhoz hűtlennek kell lenni. Valakit el kell árulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha lesz a maradékaim között, akit vagy a kénytelenség, vagy az enyimhez hasonló elmebeli bomlás csatába visz, tudja meg, hogy a halál nem fájdalmas. A test már rohanásban elveszti csaknem minden érzékenységét: sem ütés, sem vágás, sem szúrás nem fáj, csak érintésképpen érződik. Ha meg halálos a seb, elkábulunk, mint ahogy mindennap is elkábulunk az elalvás előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fáj, fáj. Mi fáj? Nem is tudom.
Oly réteges a fájdalom,
s egymás fölé gyűrűzve gyűlik.
Mit számlálgassam magamon
a szomorúság évgyűrűit?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, hogy éppen azt bántod, akit legjobban szeretsz, akinek a legtöbbet, legszebbet, legjobbat akarod adni magadból mindig. De valamiért mégis megbántod. Szóval, tettel, türelmetlenséggel... őt, akitől jó szót, türelmet, szép érzéseket kaptál, kapsz. Akinek létezése értelmet ad neked. A te létezésednek. És mégis, őt bántod. Őt, akit végtelenül szeretsz. És ezért egy idő után már nagyon fáj. Lehet, hogy ő megbocsát, de tudod, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen könnyű, érzed, hogy távolságot vet közétek. És ekkor csak egy dologra vágysz. Hogy megöleld, olyan erősen, olyan szorosan, hogy szinte már fájjon, hogy összeolvadj vele, a két test melege izzóvá váljon, és ez a tűz, ez az izzás megöljön, elégessen minden rosszat, minden bántást, bánatot, fájdalmat. Megtisztítson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a torokszorító érzés, amit akkor érzel, amikor valami újba fogsz. Az égő izmok az edzésen, a gombóc a gyomrodban a fontos megbeszélésnél, az éhségérzet a fogyókúránál: úgy tűnhet, ezek jelzések arra, hogy hagyd abba. Nem elég, hogy átküzdötted magad a döntés mocsarán, a kételyek erdején, most még EZ is az utadba áll. Szándékosan fizikai fájdalmat okozva, hogy rábírjon: add fel.
De ezek nem ezt üzenik. Ezek a tünetek annak a jelei, hogy amire elszántad magad, az VALÓDI változás. Nem csak a gondolataidban létezik, nem álom többé, hanem VALÓSÁG.
Ezek a tünetek nem azt üzenik, hogy most hagyd abba, hanem azt, hogy csináld még, csináld tovább: jó úton jársz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öröm sosem olyan erős és mély, mint amilyen a fájdalom tud lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Odalépett a sírhoz, és a fejfa fölé hajolt. Még nem tudta, milyen érzés lesz majd itt időznie most. Vett egy mély levegőt, és várta, hogy a szemébe szöknek majd a könnyek, mint mindig. De most nem így történt. És azt a súlyt sem érezte, amely máskor mindig a mellkasára nehezedett, valahányszor csak itt járt. Maga elé képzelte Jimet, a boldogabb időkre emlékezve, és bár most is érzett némi szomorúságot, a fájdalom már sokkal tompább volt. Ahhoz fogható érzés, mint amikor távoli hangszórót hallgat az ember. Halkan visszhangzott benne ez az érzés, egyre szelídebben, végül teljesen elhalva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Testem igyekezett menekülni a fájdalomtól, így újra és újra beszippantott a sötétség, amely pillanatokra, olykor talán percekre is kiszakított a kínszenvedésből, de ettől még kevésbé tudtam lépést tartani a valósággal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy mi lehet fájdalmasabb egy nőnek: a nemi erőszak, vagy az a fajta erőszak, amit a nők lelkén hajtanak végre?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örömre kell berendezkedni. Nem szabad félni a teljes örömtől. Ahogy Nietzsche mondja: "Mély a fájdalom, de az öröm még mélyebb. Az öröm öröklétet kíván, mély, mély örökkévalóságot!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Geoffrey Chaucer írta, hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy átéltük őket és túléltük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudta, milyen érzés efféle fájdalommal élni, ami terjed és lüktet, amit az okoz, hogy valaki nem törődik eléggé az emberrel. Ha valaki nem szeret elég erősen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem találhatsz mindig azoknál az embereknél vigaszt, akiknek ugyanaz a fájdalmuk, mint neked.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás