A kategóriához 153 idézet tartozik (bővebb infó)


A házak túlélik látogatóikat, a városok túlélik a házakat. Fel tudod fogni, hogy az a vitrin, amiben jártadban tükröződsz, csak addig akar rád emlékezni, amíg muszáj?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elveszítitek a kapcsolatot a gyökereitekkel, úgy érzitek, hogy az egész világgal elveszítitek a kapcsolatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az otthon ott van, ahol nem kell a szabadságommal fizetnem azért, hogy eltűrjenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor vagy otthon, amikor nincsenek elvárások, amikor az lehetsz, aki vagy. És a másik örömet lel benned, nem akar megváltoztatni, és nem kritizál, hanem örül neked úgy, ahogy vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ritkán esik meg, hogy egy idegen, tökéletesen ismeretlen házban egyből otthonosan érezd magad. Ez a házigazdáktól is függ, és magától a háztól is... a ház maga egyébként csak a gazdáinak tükörképe. Világosabb és becsületesebb. Nincs az a szó vagy mosoly, amely segítene felmelegedni, ha a tárgyak hideget árasztanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Poros szülővárosom, Szabadka a világ legnagyobb faluja. Kegyetlen szél söpri az utcák porát egyik kerületből a másikba, teleszórja szemünket, szánkat, tüdőnket finom, üvegszerű porral, aztán - mint aki jól végezte dolgát - megpihen, hogy másnap mindent előről kezdjen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az otthon soha nem olyan szép, mint amikor elhagyni készülsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szülőként muszáj tudnia mindenkinek, hogy mi a valódi érzelmi helyzet abban a lakásban, amelyhez mindenki táskájában ott a lakáskulcs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az otthon nevű részen a panelrengetegben
embergépek élnek, zavartalan csendben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az otthonunk önmagunk tükörképe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az otthont nem lehet falak közé szorítani, nem lehet kulcsra zárni. Mert az otthon egy érzés. (...) Egy érzés, amit nem tudsz felépíteni, berendezni, vásárolt tárgyakkal felékesíteni. Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz. Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs gyönyörűbb az otthonnál, a szülőföldnél, ahol megláttad a napvilágot, ahol szeretteid élnek, ahol az anyanyelveden beszélnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél távolabb vagyunk egy élménytől, annál közelebb érezzük a szívünkhöz, hiába próbáljuk meg elfojtani és elfelejteni. Amikor száműzetésben vagyunk, minden apró emléket féltve őrizgetünk, ami a gyökereinket juttatja eszünkbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az otthon egy érzés, amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erős középvállalkozótól a szegényes, többgyermekes családanyán át, az egyetemi végzettségűtől az egyszerűbbnek vélt kétkeziig, mindenki egy láncszem az otthontalanok táborában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki se kíváncsi rá, milyen boldogító vagy gyilkos közlendővel lép be az otthonába az ember, a neandervölgyi ős nyilván akkor tanult meg könnyezni, mikor először élte át, hogy egymaga diadalmaskodik a hazahurcolt bölény mellett, nincs kivel megosztani a harc élményét, nincs kinek megmutatni sem a zsákmányt, sem a sebeit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hely, ahol valaki gondol rád, nevezhető úgy, hogy az otthonod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életében először akkor hagyta el a házat tele táskákkal, azzal az elhatározással, hogy karácsonyig vissza sem tér. (...) Mindig azt hitte, hogy megkönnyebbülés és izgalom járja majd át, amikor elmegy, de amikor végül a taxi eltávolodott, elszakítva a köldökzsinórt, ami idekötötte, rettegést és aggodalmat érzett. Nem attól félt, ami előtte állt, hanem attól, amit maga mögött hagyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfiaknak és asszonyoknak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek. De amelyik ház nem úgy épül, és nem azok építik, (...) az olyan házba hiába jön asszony, az olyan ház nem lesz hosszan tartó békés otthona senkinek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Luxusra nincs szükségem. Egy apró falucskából jövök. Kinek mennyi pénze van, nem számít. Belül még mindig abban a falucskában élek, csak azóta egy kicsit nagyobbacska lett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szobafogságra kárhoztatottaknak igenis minden új lakás nagy élmény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miközben te kisajátítással vádolsz, én a közös menedékünket igyekszem felépíteni. Azt a mások elől rejtett otthont, ahol végre ketten létezhetünk. Ahová belépve a teher pehellyé válik, a szürke hétköznapokra néző ablakunk elé pedig vörös függönyt húzhatunk. Ahol a másodpercekké rövidülő napoknak hála akár az idők végezetéig fiatalok maradhatunk. Ahol talán sosem múlunk el. Ahol csak könnyed fenyeget, mint homokvárat a tengervíz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy talál az ember olyan helyre, ahol úgy érzi, felnőhet? Miben különbözik a többitől?
Onnan ismered fel, hogy többé nincs kedved tovább menni. Nem azért, mert tökéletes. Nincsenek tökéletes helyek. Olyan helyek viszont léteznek, ahol senki sem próbál ártani neked.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi emlék - s e kedves helyem
Mi okon most mégis idegen?
Szemem a távolba téved el,
Csalogat valami innen el...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alapvető és összetett szerepe lehet az oka annak, hogy az otthon elvesztése, háborúban, földrengéskor vagy családi válságok következtében, az emberi élet egyik legnagyobb traumája. Otthonát elvesztve az ember hirtelen újra lecsupaszkodik, törékennyé s védtelenné válik egy idegen világban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszokjuk a lakásunkat, létünk részének tekintjük, az élet aztán másfelé sodor bennünket, otthonunk pedig idegenné válik; múltunk a mögöttünk maradt reményekből, szokásokból, szenvedésekből áll, amelyek halványulnak, de nem tűnnek el, csak majd velünk együtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ifjúkorunk városai formáltak bennünket azzá, amik vagyunk, legyenek bármilyen elmaradottak is. Megvetjük őket, vagy, vesztünkre, túlságos könnyen megfeledkezünk róluk. Pedig hidd el, néha haza kell és haza is lehet látogatnunk. Nem, nem azért, hogy megtaláljuk elveszett otthonunkat, hanem, hogy emlékét szentté tegyük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyennek látszik a világ annak, aki egyszerre van mindenhol és sehol?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hazám a házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűkben egyre távolabbi területekre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül; világokat hódíthat, elérheti a csillagokat – amikor a régi ház már örökre elmerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi kétség, mégiscsak ott a legjobb, ahol régtől fogva ismerik az embert, ahol természetes íze van az életnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a "szűkebb pátriára" lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot jelentett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb. Gyermekkoromban alig hatszáz lakója volt, s ennek is jó felerészét az én nemzetségem tevé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ház mindig hűtlen, mert vagy előbb elpusztul, mint te, vagy túlél téged, és hajlékot ad bárkinek, bárminek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás