A kategóriához 619 idézet tartozik (bővebb infó)


A ponyvairodalom olyan, mint a tiszta búzában a konkoly, de hát az ostoba ember, aki még posztót sem látott, könnyen hiszi el a darócról, hogy selyem-bársony.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön és változatos messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt, elképzeled metaforáit, megérted célzásait: máskülönben olyan vagy, mint a vak ember a legszebb vidékeken. Stilisztikailag műveletlen embernek a legszebb könyvek mintha idegen nyelven volnának írva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mese a szimbólum, amely mögött az igazság rejtőzik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb a költészetet mívelni, mint felfogni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kirakatban ott kínálták magukat olvasásra Tolsztoj, Heinrich Böll, Hemingway, Németh László, Illyés, Veres Péter... Én meg arra gondoltam, mi a fenének törték magukat ezek a koponyák, miért írtak és kiknek? Bölcs tanácsokat, okos érveket hagytak ránk, tanulságos emberi sorsokat meséltek el. És mi haszna? Mennyivel lettünk jobbak, tisztességesebbek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a mű, amelyet elolvasnak: él, az a mű, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egykor ha a világ megbántott,
Kivánkozám a sírba le;
Most, épen mert bánt, élni vágyok,
Dacolni van kedvem vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem: mindhalálig kitartok már amellett, hogy a vers, a nyelv más kifejezési formáitól elütően, zeneileg hatásos, mágikus szavak összjátéka; szavaké, melyek szótári jelentésüknél jóval többet tudnak felidézni. Mindegy, hogy érzelmeket, víziókat, hangulatokat fejeznek ki, vagy még ezt sem. Varázslatuk lényege, hogy elbűvölik az embert és nem hagyják magukat elfeledtetni; földi útravalónkul szolgálnak, akár könyvben, akár fejben. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könyvek mindig további könyvekről beszélnek, és minden történet egyszer már elmesélt történetet mesél el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol szorgalmasan írunk, hol meg távolba révedő tekintettel igyekszünk utolérni egy szökevény szót vagy kifejezést, amely a lehető legjobban ki tudná fejezni a kifejezhetetlent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor egy költő meghal, vele hal az is, amit mások nem képesek meglátni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Holtig incselegni fog velem a tudat, hogy Shakespeare idejében nem tekintették irodalomnak a színműveket. Ez jócskán hehe, nem igaz?! Minden kornak más a ponyvája, ám mindig a középszerűek az ördögűzők.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tett első, a szó második; s éppen úgy: az ember, a hazafi elöl áll, s csak azután jő az író.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írásdüh egy romlott kor tünete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Más jelmez itt, más helyszín ott: a mesék nem halnak meg, csak minden nemzedékkel újjászületnek egy más korban, más nyelvezettel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A stílus az ember - mondotta Buffon. A stílus után ítélve nagyon sok majom ír ezen a földön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha még a legkiválóbb szerző sem vetett papírra két ilyen sikeres sort - a legmohóbb életrajzíró sem bukkanhatott soha ilyen szerencsés leletre. A szerelmes nő lelkesedése még az életrajzíróénál is nagyobb. Neki már a kézírás is mennyei üdvösség, függetlenül a tartalomtól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben a kalózhajó világban semmilyen téren se szégyen a lenyúlás. Az idézőjel, mint valami haszontalanság, kiment a divatból. Vagy az erkölcsből? Néha sajnálom, hogy szeretem a mozit, mert ott is gyakori a lopási példa. Különben az olvasásban is ezt észlelem, csak ott epigonoknak hívják a kleptósokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mese!... Lám, elteltek hosszú századok, városok pusztultak, népek tűntek el a föld színéről, szertefoszlott minden, ami volt, akár a füst - de a mesék élnek, ma is el-elmondják őket, és figyelmeznek rájuk bölcs királyok, mély gondolkozású kormányférfiak is, nagyszerű aggastyánok és nemes törekvésekkel eltelt ifjak is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajh` honnan e misztikus és csudás,
Szemhez szóló, beszédfestő tudás?
Elég húzni pár varázsvonalat,
Máris testet ölt a gondolat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem őszintén írni nehéz, hanem úgy élni, hogy mindig őszintén írhassunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az őszi lombhullást így is el lehet mondani, hogy a fában lévő nedvek keringése lassan megáll, az nem szállítja tovább a klorofillt, amitől zöldek a levelek, azért elsárgulnak, majd pedig egy vékony, picike hártyaréteg képződik a fa ága és a levél kocsánya között, ami azt eredményezi, hogy a levél leesik a fáról. Ugyanezt a költő nyelvén Arany János így mondja el: "Őszbe csavarodott a természet feje, vérré vált a harmat, hull a fák levele." - És igaza van neki is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy azt hisszük, hogy az írók mindig és mindenhol írnak. A vendéglőben a szalvétára, a vonaton a jegyre, az uszodában a bérlet hátuljára, a hivatal folyosóján várakozva a mandzsettára és így tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kicsit fura talán, hogy a verset élőlénynek nevezem - bár ki tudja? Az élőlény általánosabb fogalom, mint az ember, márpedig a verset nem sérthetem meg azzal, hogy embernek nevezem. Igen, a vers sokkal több, sokkal rejtelmesebb, mint az ember. Nem is nevezem verseim gügyögőn "gyermekeimnek", "szülötteimnek". Tanítóim, parancsolóim ők, és éppen annyira másoké (azon nagyon-nagyon keveseké, akik elfogadják őket), mint az enyéim. Alattuk nevem csak az első találkozást jelzi számomra - és mások számára. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb egy csatát megnyerni, mint leírni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jaj, hogy elfut a tollam alól,
Ami igaz, ami esztelenül Szép.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem éreztem magamat a saját mondataimban úgy, mintha idegen ruhában járnék. Hol ilyen, hol olyan ruhákban, azt igen. Levetett ruhákban, agyonmosott ruhákban, jelmezekben, azt igen. Soha nem voltak identitásproblémáim; az általam leírt mondat az enyém, így gondoltam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor írsz, semmiféle kompromisszumot nem vállalhatsz, nem képzelhetsz magad elé konkrét olvasót. Ez a legfőbb feltétele annak, hogy ne légy senkinek a kiszolgálója. Ha előre kikötöd, hogy ilyen és ilyen közönségnek írsz, nyomban megszűnsz író lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó olvasó az, akinek az olvasás örömöt, élvezetet okoz, aki képes átélni a hősök sorsát, azonosulni tud velük, és ebben az érzelmileg megmozgatott állapotban tágul a világról és önmagáról való tudása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sem a regényeknek, sem az olvasóknak nem használ, ha azt találgatják, rejtőznek-e tények egy mesében. Az efféle törekvés merénylet maga az elképzelés ellen, hogy a kitalált történetek fontosak lehetnek, holott ez fajtánk létezésének egyik indoka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legsikeresebb mondatokat akkor írom, mikor legkevésbé vagyok bölcs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás