A kategóriához 202 idézet tartozik (bővebb infó)


A nyelvnek éppen az univerzalitásában van az igazi ereje, abban, hogy viszonylag kevés nyelvi elem felhasználásával bárminek a kifejezésére, leírására, érzékeltetésére alkalmas, hogy ugyanazzal az egyetlen apparátussal rögzíthetjük a lehető legkülönbözőbb dolgokat, nem kell mindig mindenre új szót és új szerkezetet alkotnunk, mert az évezredek folyamán kimunkált nyelvünk a maga módján mindentudó, mindenható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyelvek szabadon kószálnak mindenfelé, összekeverednek és összezilálódnak, és elkerülhetetlen sorsuk felé rohannak, mely egyetlen, globális nyelvbe akarja kényszeríteni őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hangok gyülevész csoportja,
mi rendezi őket sorba?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok, akik azt hiszik, hogy a nyelvtan csak egy halom szabály meg kötöttség, tévednek. Ha alaposabban megnézzük, a nyelvtan felfedi a történet rejtett értelmét, elrejti a rendetlenséget és az elhanyagoltságot, összekapcsolja az elemeket, közelebb hozza egymáshoz az ellentéteket, a nyelvtan egy fantasztikus eszköz arra, hogy olyanná szervezzük a világot, amilyenné szeretnénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nagyszerű szerető tud bánni a szavakkal, s a verbális csábítás a valódi csábításhoz vezető legbiztosabb út.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha hebehurgyán, oktalan beszélsz,
azt visszaszívni később már nehéz.
Ha kimondták, már elrepült a szó,
útjában többé nem gátolható.
Ha bánod is, kiadtad már magad,
kinek meséltél, rabszolgája vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm
sértett gőgömben értőm és kísértőm
te hangolás barangoló kalandom
te zengő és borongó hang a lanton
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az eleven, élet alakította és a mának legjobban megfelelő, legtermészetesebb nyelv az urbanizmus nyelve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelmeket nem lehet egyszerű szavakkal leírni. Az, hogy "szomorúság" vagy "öröm" vagy "megbánás", nem jelent semmit. Talán ez a legjobb bizonyíték a nyelv patriarchális voltára, hogy ennyire leegyszerűsíti az érzéseket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jól szerkesztett alárendelő összetett mondat (...) azt kívánja meg, s arra tanít, hogy a jelenségeket lemérjük, fontosságukat s egymáshoz való viszonyukat megállapítsuk, a gondolatok kibontakozását, menetét értelmes rend szerint kövessük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában az tapasztalom, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok - fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot - könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen könnyen, sőt előszeretettel választunk magunknak rossz tolmácsot, és mennyire könnyű eltévednünk a nyelvben, amely végül gondolataink torzképét mutatja csak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgősség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgysem tudnák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kinevetnek, mert nagy szavakat használok. De ha az embernek nagy gondolatai vannak, akkor nagy szavakkal kell kifejeznie őket, nem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De Európa szívéből szakadtam,
így csak osztják, ugor, vogul
hangon, e kancatejszagú,
hal- és zsírszagú nyelven
kiáltom túl az Óperencián is
őseim: szinte az Ős Sejt jaját-gyönyörét,
halandóan is halhatatlanul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hány fok lehet az érzelmek skáláján? Ismerjük egy csomó érzelem nevét, de hány van még ezeken kívül, hány árnyalat, amit nem tudunk megnevezni, csak abban vagyunk biztosak, hogy ezek az árnyalatok is léteznek... De egyáltalán: fontos-e, hogy megnevezzük őket? Nem szebb-e minden, aminek nincs neve? Az ősemberek sok mindent tabunak tekintettek. Nem merték kimondani a dolgok, jelenségek, állatok nevét. Egyszer odakint Ukrajnában beszélgettem egy tanítóval, aki passzióból nyelvészkedett is. Azt fejtegette, miért nevezik az oroszok a medvét "medvegy"-nek. A név két szóból tevődik össze, s azt jelenti, hogy "mézet eszik". Nem merték nevén nevezni a medvét, mert féltek tőle. És a régi zsidók úgy hívták az istenüket: "Aki van". S a meg nem nevezett medvét és istent körüllengte egyfajta misztikus varázs: nem mertek utánuk kutatni... S amint rászánták magukat, hogy utánanézzenek az istennek meg a medvének, egyszerre szétfoszlottak az illúziók, megjelent a hitetlenség, s kiderült, hogy medvét meg is lehet ölni. Elpukkant a varázs buborékja... Mennyivel jobb, amíg nem nevezzük nevén a dolgokat...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös, hogy az ember mindig visszavált az anyanyelvére, ha nagyon dühös, vagy ha extázisban van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél nagyobb egy nyelvben az igék, főnevek aránya a törmelékszavakhoz viszonyítva, annál nagyobb reménye van a ragyogásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Röviden és homályosan fogalmazzatok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy csók mindig erényes; egy szó, mely a csókról beszél, mindig szemérmetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyelv eszközei megbabonázzák értelmünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyűlölöm és szeretem a szavakat, és remélem, hogy jól használtam őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! - mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen csodálatos dolog nyelvet tanulni. Az ember mintha titokzatos, csodálatos, új világba lépne, amely telis-tele van ígérettel és izgató gyönyörűséggel. Nagy, hasonlíthatatlan érzés, amely csak akkor szűnik meg, amikor kiderül, hogy minden nyelven egyformán hülyék az emberek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alig akad olyan árnyalat, melyet hajlékony, rugalmas, gazdag nyelvünkön ma nem fejezhetnénk ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szó, mademoiselle, nem egyéb, mint a gondolat burkolata.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nevek fontosak. Egy névvel bíró dolog már kicsivel több, mint annak előtte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyelvben az a bámulatos, hogy milyen pontatlanul használjuk, és mégis sikerül elboldogulnunk vele. (...) Ha a szavak csavarok és anyák lennének, akkor az emberek bármelyik csavart be tudnák csavarni bármelyik anyába: egyszerűen átfolyatnák az egyiket a másikon, mint valami szürrealista festményen, amelyen minden képlékennyé vált. Az emberi kezekben a nyelv az alkotóelemeinek a durvaszemcsés volta ellenére majdnem olyan, mint egy folyadék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyelv titokzatos dolog. Nemcsak a beszéd, a szó közöl, többet mond olykor a szem, egy félbehagyott kézmozdulat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anyanyelvem olyan,
mint a sejtelmes mélység,
mint a fölénk boruló
véghetetlen kékség,
olyan áradóan illatos,
mint a kora-nyári rét, a tisztás,
és olyan színes,
mint az álomkép villanás
s patkó is, a szívembe sütve,
hogy velem dobogjon
mindig szerencséje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szavakkal az a baj, hogy azt az érzetet keltik bennünk, hogy meg tudjuk értetni magunkat és meg tudjuk érteni, amit a másik ember mond. De amikor megfordulunk és szemtől szemben találjuk magunkat a sorsunkkal, rájövünk, hogy nem elegendőek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás