„ Hiába ültetünk sírodra virágot,
eltemettünk ide egy egész világot. ”

„ Boldog, aki elhagyja a világot, boldogtalan, akit elhagy a világ. ”

„ Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled. ”

„ Nem volt rossz, sem jó,
Csak ember, fáradt,
Várt, várt és nem lelt
Soha csodákat. ”

„ Egy hangszer voltam Isten kezében,
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott,
de fölöttem ragyognak a csillagok. ”

„ Az élet rövid béke s hosszu harc
És a halál rövid harc s hosszu béke. ”

„ Olyanok voltunk mi is mint ti,
olyanok lesztek majd ti is mint mi. ”

„ Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló. ”

„ Végre nem butulok tovább! ”

„ Itt nyugszom én,
Olvasod te,
Olvasnám én,
Nyugodnál te. ”

„ A bölcsőtől a koporsóig
Minden múlandó, illanó itt.
Ma még jövő, holnapra múlt,
A tarka lepke porba hullt. ”

„ Jézus tanítványa voltam
Gyermekekhez lehajoltam
A szívemhez felemeltem
Szeretetre így neveltem. ”

„ Hogy újra légy,
csak egy szó kellene,
s olyan szó nincs. ”

„ Meghalok én tízszer, százszor,
Nem félek én a haláltól.
De rakhatsz rám hegyet, hatot:
Míg magyar van: feltámadok. ”

„ Megoldván a természet rejtelmeinek és a polgári bölcsességnek minden feladatát, meghalt; beteljesedett rajta a természet törvénye: minden összetettnek fel kell bomlania. ”

„ Nem remélek semmit. Nem félek semmitől. Szabad vagyok. ”

„ Több szánakozóra talált,
mint irigyre e sír lakója:
szenvedett százszor is halált,
míg ledőlt végső nyugovóra. ”

„ Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember. S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál. ”

„ Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
és nem emel, és nem aláz. ”

„ Egy élő embert tudj szeretni,
s addig hagyd a holtakat. ”

„ Kedveseink! álmodjatok édes, szép siri álmot,
Őrt áll itt szeliden, s nem feled a szeretet. ”

„ Az voltam, ami vagy; az leszel, ami vagyok. ”

„ Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak,
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. ”

„ Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok. ”

„ Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet.
De azért még változatlanul itt vagyok köztetek.
Sőt, még csak most kezdődik minden. ”

„ Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hűs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet. ”

„ Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom. ”

„ Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu. ”

„ A fekete földben feketén
súlyos titokként fekszem én. ”

„ Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni. ”

„ Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok. ”

„ A harcot, melyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés. ”

„ Miért tép rózsát a kegyetlen halál, mikor annyi hervadt rózsát talál? ”

„ Mindegy, mi voltam: voltam az ami,
Egy hang voltam az Isten énekében
És kár lett volna el nem hangzani. ”

„ Öreg fának kidőlt törzse,
Két szép hajtás nőtt belőle.
Új hajtások sok virága,
Emlékeztet a vén fára. ”