A kategóriához 2 069 idézet tartozik (bővebb infó)


Az ég lehullhat,
A föld megmozdulhat,
Kiéghetnek a csillagok,
Vagy változhatnak évszakok,
Elmúlhat egy év,
És tönkremehet minden, ami szép,
De az én szeretetem megmarad örökké!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ennyi a trükk, egyszerű a játék:
Minden pillanat édes ajándék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lakatra zárt szerelem, mélyrepülő alagút,
berögződve hajtogatod a bajt, a bút.
Vonzás törvény, paranoia bimbó,
fától az erdőt nem látva, minek fahintó?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki marad majd a barátom? Hol kopoghatok majd, ha fázom?
Mert a vándor minden mástól távol jár.
Ki marad majd a barátom? Ha túl a sok részeges álmon
visszaszédülök, s itt lent már senki se vár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

...adott egy feladat és te feladod, mert hát elakadtál,
Mintha már nem is akarnál élni, ember, meghibbantál?!
Elmarad a megváltás, csak azok lesznek boldogok,
Kiknek a keserűségét saját vállon hordozod!
Feloldozott nem lehetsz ettől, csupán foltozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Becsukott ajtód előtt állok idekint,
Levetett kalappal, vigyorogva a kínt.
- Ki vagy te idegen, mit akarsz még?
Nekünk is alig van, nincs segítség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem ne mondd, én nem értek belőle,
Hogy ha úgy szeretnéd, tervezz előre,
Te még olyan vagy, hogy a szavakban
hiszel, és nem magadban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magyar állam hiába tervez,
A magyar állam hiába ígér,
Mert a magyar állam máshol él,
Mint ahol a magyar nemzet remél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem köszönök, nem búcsúzom,
Merre tartok, rég nem tudom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kalauz uram, nekem a szívemet lyukassza át,
becsaptak, hiába visz a hajó tovább.
Orvos uram, a lelkemet nyissa ki.
Én esküszöm, hogy nincsen benne semmi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Dobj egy kötelet nekem!
Én kihúzlak téged a mélyből,
Ahova nem menne senki
Csak úgy le a jókedvéből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit tegyek még, mi volna elég?
Amim volt, már semmiség...
De vigyázd a lelkem,
Mert a szívem súlyát nem bírná el az ég!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szíved keres, amíg csak heves reakcióba nem lép.
Hiába zártad a fiókba, úgysem adja fel a reményt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint egykor Ikarosz
A fénylő Napot fenn,
Úgy kívántam meg őt.
Mindent megtettem,
Hogy elérjem,
Olyan kár volt, hogy sikerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem érdekel, most nem zavar, hogy nem vagy már olyan,
Hogy éppen annyi folt, ahány tüske van,
és nem érdekel, hogy nem érlek el, nincs mit mondanom.
Nincs mit mondanom, nincs mit mondanom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mérgezett a föld, sárgul minden, ami zöld,
pusztul minden, ami él, lehet, hogy rosszkor születtél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felszín és homály, cukormáz és pompa,
a való világ mocska beragadt a torkomba.
Üvöltenék néha, de nincs kinek,
Most nyíljatok ki hát, süket fülek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jól tudom, hogy ebben a korban
nem lehet az első a sorban,
aki bármiféle értéket
mutat, és nem egy hamis képet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Létezel csak, mint egy gép,
mint egy hideg fogaskerék.
Új idők, ezt így mondják,
nem találod, merre menj tovább.
Elkopnak mind a szavak,
tartalmuk talán igaz marad.
Elszállnak mind az évek,
és lassan fontos lesz neked,
hogy legyen, akihez mész,
legyen egy kinyújtott kéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oly mély az éj ezen a szigeten
Kormos fény folyik a vizeken
Ámbátor nem vagyok idegen
az íze már itt van a szívemen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elhagyott, mint a kifutópályát a gép.
Újra egyedül, tudtam, hogy lelép.
Ő az égen, én meg a repülőtéren.
Tekerek gyorsan, talán még utolérem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyha kiszállnék csendben, szépen,
elegánsan a semmibe,
vállat vonna csak a világ,
a mérleg nyelve se föl, se le.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nappaltól az éjig, árnyéktól a fényig,
Szándéktól a célig, szótól a gondolatig,
Kezdettől a végig, semmiből az égig,
Legutolsó percig, végső pillanatig
Egyek vagyunk.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Holnap rám új nap virrad,
Holnaptól minden más lesz,
Vagy (talán) ugyanaz,
Mégis én valahogy azt érzem itt bent, hogy
Rám egy új nap virrad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha végre indulnál,
Ha végre jönnél felém,
Szeretném újból az életem,
Mint eső a napfényben,
Ború a jókedvben - úgy
Tűnne el tőlem a félelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hónapok óta a híredet se hallom,
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom.
Tán a hétköznapok fogságába estél,
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Cinizmussal a félelem ellen -
Ez a jó módszer, higgy nekem!
Süllyedhetek, csak látnom ne kelljen,
Mi az oka, hogy nem vagy velem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem tudom szédíteni a szíved.
Én nem mondhatom, hiszen nem lenne igaz és nem lenne szép.
Hogy az egyetlen voltál és leszel,
hiszen testünk csak porból van,
és ami azután lesz, ott mindenki egy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt a lehetőséget, amit az ember felismert
a szükségszerű dolgokról, és választhat,
szabadságnak nevezzük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember tervez, az Isten végez, de ebben az életben
Ha nem vittél még semmit véghez, az nem a véletlen műve,
Hogy a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal
Haragban állsz az egész világgal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lásd a fényt, ne bántsd, mi érted él!
Halld a szót, mit föld, az ég beszél.
Nézd a bolygót! Oly` tiszta kék.
Élj ma úgy, hogy éljen még!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, kit tiszta szívemből szeretni tudok,
A szívemnek legkedvesebb személy,
Szerelmem közepén, itt lesz szívem örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, akitől menekülök, valakihez futok én,
Van, akihez ledőlnék már egy kanapén,
Van, akitől félek, pedig szerettem az elején,
Kötődnék már valakihez úgy, mint a kollagén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veled nevetek, vagy te nevetsz velem?
Néha nem tudom, melyik a saját felem.
A pálinka helyett már szavaid kortyolom,
Eddig lakásom volt, mára lett otthonom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás