„ Én szerettem azt, akit nem szabad,
És vártam arra, ami elmarad,
És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.

De bevallom, nem lettem boldogabb,
Ha elhittem érthetetlen dolgokat,
S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt. ”

„ Szemed íriszén magunkat látom,
Fénylő tükör a döbbenet.
Sok életet meguntam már,
De most örülök neki, hogy itt lehetek.
Túl a bűnön, a megbánáson,
Hitem tüzéhez ülök közel,
Mellém fekszel, és azt se bánom,
Hogy úgy alszol el, ahogy megszoktad már
Másvalakivel. ”

„ Nézd, kihunyt a lámpafény,
Ahogy az utca kockakövén
Elgurult üresen egy eldobott szerelem.
Kár, hogy szűk lett már a tér,
Ennyi emlék a polcra se fér
Az éjek hűvösek, s fájnak a reggelek. ”

„ Emléked sivatag,
S már templomod romokban áll.
Rongyba öltöztek vágyaim,
Nincs pillanat, mi bánthatna már. ”

„ S bár ugyanaz ismétlődik száz meg száz éve régen,
Mi ébresztő kiáltás helyett suttogunk csak a szélben.
Megmondom én, hogyan lehet, hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt. ”

„ Az emlék, mint a bor, csak szédít. ”

„ Fut az idő, sosem éred utol, ne kövesd - sose bánd,
Amit ad, a tiéd - amit nem, ne is kérd - sose várd! ”

„ Folyton torkos, drótos tót sós ropogóst kóstol,
Potyog most sok olcsó gomb, oly komoly gyomortól.
Hó-hó, ódon hordóból csobogó jó bort mohón kortyol,
No, most gondoskodjon, doktor, módos koporsóról! ”

„ Mint jég a tűzben
Úgy olvad a szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télből nyár. ”

„ Nézd, ez a világ!
Itt kell élnünk,
mint átutazók.
De bármit is teszünk,
nem lehetünk, csak jók. ”

„ Magamnak ásom a sírom, talán még bele is fekszem,
De nem tudok úgy örülni, hogy más közben szenved. ”

„ Száz út vár ránk.
Indulunk és érkezünk,
nincs visszaút, ha tévedünk.
Száz út vár ránk.
Melyik a legjobb megoldás?
Hol lesz a végállomás?
Ahonnan nincs több utazás. ”

„ Nem keresem a holnapot
Én így is jól vagyok
Élvezem hogy Veled vagyok
Pont elég amit ma megkapok
Már ez is ajándék
És minden nap kibontom. ”

„ Mint vászont a festék,
mint szemeim a fényt,
mint a testet az árnyék.
Úgy szeretlek. ”

„ A boldogság ma máshol alszik,
elárulom, hogy nem tudom, kivel,
ezt én rontottam el.
Bolond a nő, mert úgy haragszik,
hogy dönt a szív, de arra nem figyel,
hogy mást diktál a fej. ”

„ Csak egy vándor voltál
A szerelem országútján
Néha-néha vettek fel
De az igazi nem jött el.
Mégis mindig vártad
Tiéd lesz a kincs
És most úgy érzed
Gazdag vagy, pedig semmid nincs. ”

„ A szél szebb napokat fúj feléd,
itt egy új nap, új kezdet, új esély.
Göröngyös az út, de a fény a végén
szárnyakat ad, hogy az égig érjél! ”

„ A csend partján, ha lépdelsz,
Lesz veled egy mégis,
Lesz veled egy mégsem,
Gondolkozz, miért nem. ”

„ Minden reggel egyedül ébredek,
nélküle fekszem, sötétek a fellegek.
Elment ő tőlem, messze jár. ”

„ Alaposan elferdült már az értékítélet,
Hiába nézed, mégis tévesen ítéled meg,
Mi a jó, mi a rossz, mi szép vagy csúnya.
Vagy csak direkt torzítasz a hazugságok mögé bújva?
De durva! Te még magadat is becsapod,
Mert megszoktad, hogy a boldogságot csomagolva kapod. ”

„ Van pár pillanat, amiért megéri élni,
Látszólag semmiség, az ember mégis érzi.
Jó pár pillanat, van belőle bőven:
Kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben,
Mikor megszűnik minden, nem számít semmi,
Pont így, pont most veled szeretnék lenni. ”

„ Ne beszélj, ha most is azt hiszed,
hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked.
Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát.
Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.
Izzadsz éjjel, agyad úgy jár, mint a gép,
amit elrontottál tegnap, ma is újra éled még.
Elmúlt rég, ma már nem lenne nehéz,
hogy a régi félelmekkel farkasszemet nézz.
Nem kell többé az a sok szürke kabát,
miben annyi gyáva ember jól meghúzta magát. ”

„ Sokan közülünk úgy érzik, hogy az élet csak egy vicc. ”

„ Mindig lesz egy másik hegy,
és én mindig el akarom érni, hogy elmozduljon.
Mindig lesz egy fárasztó csata, néha pedig veszíteni fogok.
(...)
Azok a küzdelmek, amikkel szembenézek,
azok a lehetőségek, amiket kapok,
lehet, hogy néha legyőznek engem,
de nem török össze.  ”

„ Kapcsolj ki mindent, fogjál egy papírt
Írd le, mit érzel, csak ne használj radírt! ”

„ Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget.
Meséket mondhatnál, amikből megtudnám,
ki vagy te, aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj - fojtón hiányzol. ”

„ Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés. ”

„ Szigorú percek az évek,
lakat alá zár az élet:
a világ lángol mindenhol,
az idő mindent feléget.
Repül a szárnyán az élet,
sohase látod, ha nézed -,
de figyel minket mindenhol,
ha velem vagy, mégse félek. ”

„ Ki nem volt soha még
úgy szívből szomorú,
nem tudja, mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan
miért venné komolyan? ”

„ Mint egy kerék, ami forog, szinte soha meg nem áll,
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget, ami űz és visszatart,
mint az óra, mit percek szédült karneválja hajt.
Látod, mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény,
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén,
vihar tépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom. ”

„ Nem a tegnap és nem a holnap,
Csak ez a perc él, ez a pillanat.
Ne hibáztass, és ne kívánd azt,
Hogy megadjam magam a világnak! ”

„ Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel,
Hadd vigye el a hangom messze a szél!
Én látom, de mégsem érem fel ésszel,
Csak hamis démonokat kergetnék!
Ez ma még fáj, a pokol vár,
De holnap nevetve mondok imát!
Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. ”

„ Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mint amit te vársz.

Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni. ”

„ Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág,
boldogabb és szebb lehetne az egész világ.
Ha véletlenül találkozunk, egy mosoly legyen a jel,
hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el. ”

„ A kéklő nagy vízen túl, a világ túloldalán
Boldog lehetnék én is talán.
De mit ér a boldogság, mi ott várna rám,
Ha elveszni látlak, édes hazám. ”