„ Minden ember számára mindennapi feladat, hogy harmóniát teremtsen maga körül, hogy rendet tartson a dolgaiban és önmagában. A széthúzás, szétesés számtalan jelével találkozik mindenki mindennap. Ugyanakkor észre kellene venni a néha csak pillanatokra megvalósuló békét, örömöt, barátságot, összhangot. Nyugodtabbak lehetnénk mindannyian, ha jobban meg tudnánk becsülni egymást, akik részei vagyunk ugyanannak a világnak. ”

„ Úgy élni, hogy széppé tegyük vele a nevünket, még ha eredetileg nem is volt az... Hogy úgy maradjon meg az emberek emlékezetében, mint valami kellemes és szép dolog szinonimája, melynek eredeti jelentését már el is felejtették. ”

„ Egy régi közmondás azt hányja szemünkre, hogy sokszor a fáktól nem látjuk az erdőt. Egy mai közmondás viszont azt tudathatná velünk, hogy a kavargó sok valóságtól nem látjuk azt a valóságot, amely élni segítene. ”

„ Kávézol... igazi, finom kávét iszol. Három cukorral, két kanálka tejporral, ahogy szoktad. Mégis, olyan furcsa. Nem olyan, mint máskor. Finomabb, lágyabb, édesebb. De miért? Nem érted. Kavargatod, ízlelgeted. Sokkal finomabb, mint máskor. Vajon a kávétól? A tejportól? A cukortól? Nem. Egyiktől sem. Mindegyik ugyanaz, ugyanannyi, mint máskor. Hanem valami mástól. Valaki mástól. Aki ott ül veled szemben, aki rád mosolyog, akinek hallod hangját, érzed szívdobbanását. Igen. Tőle finomabb a kávéd. És az életed. ”

„ Néha csak akkor vesszük észre a meghúzott határokat, ha már átléptük őket. ”

„ De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt. ”

„ Ha meg akarjuk fejteni a siker titkát, a népszerűvé váló termékek összetételében nem lehet egyetlen tényezőre rámutatni. Nem csupán a cukor, a zsír vagy a só a magyarázat, hanem mindezeknek a tökéletes aránya. Nem csupán egy íz, hanem több. Nem egyetlen érzékszervi inger, hanem többféle hatás. ”

„ Az őrültség nem különálló és elválasztott birodalom; mindennapi életünk határos vele, s önnönmagunknak valamely részével valamennyien benne vagyunk. Nem az a fontos, hogy elkerüljük, hanem az, hogy csak félig essünk bele. ”

„ - Akkor nézd a napfelkeltéket, azok mindig vidámsággal töltik el a lelket. Egy új nap kezdete, egy...
- Igen, de mindez egyedül nem érdekes. Ha egyedül nézel valamit, azt nem is látod igazán! ”

„ Ha éppen közömbösen hagyott az élet, ha egy időre bensőleg is a köznapokhoz szürkültem, női aurám sem ragyogott köröttem: olyankor csupaszon is járkálhattam volna, az eb se pillant rám. Hanem mikor zúgott a vérem, és ruganyosnak éreztem porcikáimat, s szálldosva lépkedtem, és áttündökölt rajtam az életvarázs, megpörgettem magam körül pasasokat, nőket egyaránt. Miként mindenki más, ki épp e kivételes ajándék állapotában leledzik. ”

„ Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. ”

„ Ez a rózsa nem oly illatos, mint a nyári virág, de állt minden megpróbáltatást, amit amaz el nem viselne: a tél hideg esője elegendő volt a táplálására, a nap halvány sugara a melengetésére; a süvítő szél meg nem sápasztotta, szárát el nem törte, a csípős fagy el nem sorvasztotta. ”

„ A nagy dolgok gyakran apróságokon múlnak. ”

„ És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! (...) Ajándék ez, csodálatos ajándék. ”

„ Idelenn a város
villanya villog,
de fenn a nagy ég
száz csillaga csillog:
a villany a földi,
a csillag az égi,
a villany az új,
a csillag a régi. ”

„ A levegő, ezrek lélegzetének keveréke, akiknek egyike te vagy. ”

„ Gyakran olyan apróságokon idegesítjük föl magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk, és el kellene felejtenünk... Itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk, és sok visszahozhatatlan órát fecsérelünk el olyan bajokon töprengve, melyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni. ”

„ Dicsérd csupán
Múltával a napot. ”

„ Az ember értelmetlen abban, amit keres; nagy abban, amit talál. ”

„ Ez a legújabb kor, de sötétebb, mint régen,
Gyilkos hajsza dúl földön és égen,
Démonok járják őrült táncukat,
Álszentek ígérnek boldogabb napokat. ”

„ Égben az első sorban az utolsó

holton vagy a kendő méhben vagy a borsó

völgyben vagy a zengő szívben vagy a dobszó

égre nyíló szemben egy szem hó. ”

„ Ha esik az eső, minden bevonalkázolódik: a bútorok, az arcod, az ablak, a háztető, a fák. Ha esik az eső, lecsurognak a hegyek, és odaömlenek a lábad elé. ”

„ Ha reggelre kelve tiszta a tábla,
csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma! ”

„ Ha ilyen kora hajnalban kint jársz, nem érted, miért nincs több ember az utcákon, mások miért nem élvezik a nap kezdetét. Szinte bűn kihagyni az első napsugarakat, a madárcsicsergést, a levegő finom frissességét. Ilyenkor kiváltságosnak érezheted magad, amiért ott vagy a kezdeteknél, megelőzve mindenki mást. ”

„ A filmekben látott megható jelenetek ritkán működnek az életben, egész egyszerűen azért, mert a spontaneitás jó dolog, és ha búcsúzáskor nevetni akarunk, akkor az az életben tökre odaillő, egy filmben viszont furán venné ki magát. ”

„ A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni. ”

„ Harminchat falunak harangszavát hozza el hozzám a mély csöndben a lengedező keleti szellő. Áhítat, fohász, imádság lepi meg a lelket. (...) Hozzám isten szerelmének dala zeng a harangok szavában. Ahol állok: Szent György hegye elzárja előlem Csobánc várának és Hegyesd várának omladékait, de a harangok szavában s a nyugvó nap visszavert fényében én azokat is érzem. ”

„ Ami érdekes, az mindig egy kicsit hátborzongató. ”

„ A gyerekek született panteisták,világlátásukat még nem terelte valamilyen szokványos mederbe a kultúra vagy a nyelv. Az ő szemükben még isteninek tűnik az egész titkokkal és erővel teli világ. (...) Ahogy elsajátítjuk a nyelvet, elkezdjük rögzített osztályokba sorolni az érzéki észleléseinket. Meglátunk egy fát és azt mondjuk: "fa", és úgy gondoljuk, ezzel végeztünk is. Azt hisszük, most már töviről hegyire mindent tudunk róla, és egy futó pillantást vetve rá már odébb is állunk. Közben azonban elmulasztjuk észrevenni a páratlanságát, jelenléte súlyát, léte egyedi természetét. Hályogot vonunk a szemünk elé, a szavak és az előfeltételezések ködét. Csak a szokatlan, a megrázó hatol át ezen a ködön és zökkent ki minket tespedtségünkből. ”

„ Mindig hajnal előtt a legsűrűbb a sötétség. ”

„ Zűrös, de úgy tűnik - legalábbis nekem nagyon gyanús - hogy ezen a világon semmi sem tökéletes. ”

„ Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom valaki kezét. ”

„ Néha az a legokosabb, ha hagyjuk a csudába a dolgokat. ”

„ Egy titka van az életnek, egy módon lehet túlélni: soha nem szabad hagyni, hogy feldühítsenek. Ne mérgelődj semmin, soha. ”

„ Néha azt hisszük, elveszett valami, pedig nem. Csak máshova került. ”