A kategóriához 1 120 idézet tartozik (bővebb infó)


Az idő értékesebb, mint a pénz - maga az élet. Több pénzt mindig szerezhetsz, több időt soha. Amikor elmúlik, magad is elmúlsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait - aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mely pillanatban válunk gyermekből felnőtté? Fogalmam sincs. De azt tudom, hogy nem köthető életkorhoz, sem az érettségihez. Úgy történik meg, hogy észre sem vesszük. Kezdetben csak játszunk a barátainkkal, majd felfedezzük, hogy ők is érző emberi lények.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi más a jövő, ha nem titkok sorozata?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az életkort az örökkévalósághoz hasonlítjuk, semmi különbség a rövid és a hosszú élet közt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne aggódj amiatt, vajon örökké együtt lesztek-e vagy sem - semmi se tart örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő hamarabb kikezdi a hálát, mint a szépséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idők változnak, és mi is bennük változunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Épp ez a lényeg, hogy nem visszakozhatunk. Rájövünk, hogy a dolgok soha többé nem lehetnek olyanok, mint régen. Ez ellen nem tehetünk semmit, mert akik most vagyunk, azokat egy világ választja el azoktól, akik akkor voltunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember eltűnődhet fölötte, hogy vajon a földi haladás végső csúcsán korrigálja-e majd ezeket a nem egyező időket valami finomabb hangulat, valami egymásra hatás a társadalom gépezetén belül, szorosabb kölcsönhatás, mint amilyen ma lök bennünket körbe és előre; efféle tökéletesedés azonban nem jósolható, sőt még a lehetőségét sem tudjuk elképzelni. Elég az hozzá, hogy a jelen esetben, miként milliónyi és milliónyi más esetben, nem egy tökéletes egésznek a két fele találkozott a tökéletes pillanatban; a hiányzó kiegészítő rész a másiktól függetlenül jár-kelt a földön, tompán és értelmetlenül, míg csak nagy későn meg nem jött az ideje. Ebből a félszeg késedelemből pedig fájdalmak, csalódások, megrázkódtatások, katasztrófák születtek, és különlegest is felülmúló sorsok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élni annyit jelent, mint tettekben, érzésekben, gondolatokban megélni az életet. Ez a tapasztalás az időben történik, így végső soron az idő a legszűkösebb erőforrásunk... Épp ezért a leglényegesebb döntéseink közé tartozik, hogy mire szánjuk és mire szenteljük az időnket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami elment, nem bánt, ami jön, az titok, s a dolgom az, hogy szeressem, kibontsam, s aztán, ha úgy hozza a sors, elengedjem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Attól a pillanattól kezdve, hogy egy egészséges testben megtörténik az első szívdobbanás, megkondul egy harang és az idő elkezd peregni. Életbe lép egy üzlet, amiről még azt sem tudtuk, hogy megkötöttük, a kártyalapokat azonban a sors tartja a kezében. Ahogy telnek a percek, az órák, a napok a hónapok és az évek, a történelem íródik, mi pedig folyamatosan futunk ki az időből, amíg az utolsó szívdobbanásunk azt nem jelzi, hogy az utazás véget ért, és itt az ideje összeszámolni a nyereségeinket és a veszteségeinket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát mi a múló pillanat, ha nem lehulló falevél, amelyet elsöpör a szél, mintha sosem létezett volna?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jelen egyszerre az örökkévalóság és a semmi, hiszen létrejötte pillanatában máris nem létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Visszamegyek a múltba, mert a jelen úgy kapkod a bokám után, mint egy dühös foxterrier.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is, és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő kényes jószág, még illékonyabb, mint a jómód. Nincs az a bankszéf, mely meg tudná őrizni ezt az értékes dolgot, amit pedig olyan bőkezűen fecsérlünk jelentéktelen eseményekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél inkább próbálom fönntartani a múltbéli magamat, annál inkább eltűnök a jelenből, és csak vegetálok. Ha elengedem a múltat, és azt mondom, nézzük, mit tehetek most, egyszer csak a múlt kezd visszatérni. Most már elkezdhetek azokból az értékekből élni, amelyek a múltban az enyémek voltak, és látszólag már nem lehetnek azok. A fájdalom mellett a hála érzése is eltölt. Milyen szép volt! Az, ami már nincs többet, és soha többé nem is lesz. Ebben a pillanatban kezdem jól érezni magam. Ha tehát meg akarom menteni a múltamat, akkor itt az ideje, hogy elkezdjek a jelenben a jövő számára élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jelen nagyon törékeny, a talpunk alatt a föld igen vékony és csalóka. Alant ott rejtőzködik a múlt útvesztője, egy üres hálózat, melyet napok és az évek sok-sok rétege hozott létre, ahol az emlékek rejtőzködnek, arra a pillanatra várva, hogy a felső, hártyaszerű réteg megrepedezzen, és ami volt, és ami van, újra egyesülhessen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő sikerének záloga, ha feleded a jelen kudarcát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember alkotta dologban, még a rosszakban is, van valami harmónia: - az idő, ez az ember és Isten közötti közvetítő, letompítja az éleket, és lehetővé teszi az átmenetet a fájdalom és a mosoly közt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg vársz a pillanatra: álom és vágy; de amint bekövetkezett, már csupán emlék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő illúzió, lefolyása okban-okozatban csupán érzékszerveink bizonyos berendezésének eredménye, s a dolgok valójában egy álló most-ban léteznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit szeret az ember, aminek örül, ami vonzza, afelé siet; de ami nemigen csábítja, ahhoz mindig túl hamar elérkezik, és nincs az az ürügy, amit meg ne ragadna, hogy lassítson, hogy meg-megálljon, hogy késleltesse azt a valamiképpen kellemetlen percet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő itt van. Csak még nem terjedt el eléggé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mágiában - és az életben - csak a jelen pillanat létezik, a MOST. Az időt nem úgy mérik, ahogy két pont közötti távolságot. Az "idő" nem múlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő leng utána...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó, amit a kamerával csinálhatsz, mert elkaphatod a múló pillanatokat az életben, és megállíthatod az időt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nem valami olyasmi, amit könnyűszerrel fel lehetne osztani; nincs körülhatárolt közepe, eleje vagy vége. Hiába teszek úgy, mintha magam mögött hagynám a múltat, ha az nem hagy el engem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő percekben múlik. A percek gyorsan tovatűnnek az élet egy ösvényét határozva meg, ami egy bizonyos vég felé fut. Hányszor állunk meg, hogy ezen eltanakodjunk, hogy kutassuk minden létező okát, hogy eltanakodjunk, vajon mi választottuk-e ezen ösvényt, vagy csupán becsukott szemmel odasodródtunk? Mi lenne, ha meg tudnánk állni minden értékes percben, mielőtt tovatűnne? Láthatnánk a gereblyék végtelen sorát, melyek az ösvényt szántják, és látnánk a lehetőségeket, melyekkel más utat választhatunk!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás