A kategóriához 486 idézet tartozik (bővebb infó)


Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Aki nem kíváncsi, szintén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok keleti kényúr, nekem a fehér nyak, kármin ajak és orca, hajcsigák és -fürtök ékessége nem kell a szellem prométheuszi tüze nélkül, mert csak az a kevés fogna világítani akkor is, mikor elhervad rózsa és liliom, mikor a haj fiatal csillogása szürkébe fakul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkit elhagy a teste: negyvenöt körül kezd készülődni, hogy átengedje helyét az öregség uniformisának és hatvanöt éves korunkra ismét hasonlítani kezdünk egymásra, mint a kisgyerekek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy öregszik az ember, úgy nyugszik bele a sorsába.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki ötvenévesen is ugyanolyannak látja a világot, mint húszévesen, az harminc évet elpazarolt az életéből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legkésőbben jön az a képesség, hogy önmagunkon tudjunk nevetni, őrült versenyben a halállal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesen nem okos, ötvenévesen nem gazdag, annak már nincs reménye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt mondjuk valakinek "öreg ember", az szelíd megtisztelés, de ha azt mondjuk "vén ember", az már ócsárlás; a "vén asszony" pedig éppen háborús eset.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember örökösen a régi cimborákról fecseg, hogy mi történt velük. És kiderül, hogy vagy meghaltak, ami rettenetesen meglep, mert eszedbe sem jut, hogy ők is halandók, vagy még nem haltak meg, amitől még jobban meglepődsz. Bonyolult ez a világ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatalság olthatatlan lánggal ég (...). Öregkorunkra már csak a nyamvadt kandalló jut.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember szelleme nem topoghat úgy, mint a teste.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öregség: zsarnok, aki a halálbüntetés terhe mellett tilt el bennünket a fiatalság minden örömétől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy este a jövő már múlt lesz. Akkor visszanézünk, és látni fogjuk az ifjúságunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden, mi keletkezik, megérdemli, hogy tönkremenjen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amidőn közeleg az öregkor, a gondolat, akár a madár, úgy repül vissza a gyermekkor napjai felé. Öregségem napjaiban világosan és fényesen ragyog gyermekségem kora, mintha akkor minden jobb és szebb lett volna, mint ma. Ebben nincs különbség szegény és gazdag között, hiszen senki sem lehet annyira szegény, hogy öregkorában visszaemlékezvén, ne fedezné fel a fénynek és örömnek futó visszfényét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a jó az öregségben, hogy a férfiak már nem okozhatnak nekünk fájdalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Harminckét évesen őszülni - ez vagy büntetés, vagy kiváltság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, hogy ha az ember megöregszik, mint én, lelassul a teste. Én ezt nem hiszem. Szerintem ez tévedés. Van egy elméletem, hogy nem mi lassulunk le, hanem az élet lassul le számunkra. Érti? Minden úgy elbágyad, és annyival több dolgot lehet észrevenni, ha a dolgok lassan mozognak. Mi mindent lát az ember! Micsoda különleges dolgok történnek az ember körül, amiket azelőtt nem is sejtett. Igazán élvezetes kaland, nagyon élvezetes!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy idősebb lesz az ember, azok a képi és érzelmi elemek, melyeket kicsomagolni kíván, egyre tágabb értelmezést nyernek, a körülöttünk zajló élet látványa kiteljesedik, az okok világosabban mutatják a mögötte fortyogó létezést, feltárul a sokezer elemre bontható világ, egy emberi élet születéstől halálig követhető tragikomédiája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Újabban, ahogy közeledem a hatvanhoz, kíváncsibb vagyok a világra. Ami mellett korábban, negyven-ötven évesen közömbösen elmentem, most alaposan megnézem. Reggel először az ablakhoz lépek és kipillantok a világra, megvan-e még? Esik, fúj, ködlenek a hegyek, vagy süt a nap? Ezek az időjárási események jelentik az emberiség életében az állandóságot. Bármi történik is a helyi, vagy földrésznyi politikában, az eső megered, a köd leszáll, s ha éppen úgy tartja kedve Nap-istennek, ránk ragyog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öregedés... minden nő örök félelme. Észre sem vesszük, de már régen meghaltunk, mire fizikailag haldokolni kezdünk. Mert harmincöt fölött a nő meghal. Már senki sem kíváncsi rá, alig veszik észre. Láthatatlanná válnak, mint a gyerekek... csak ami gyermekkorban kiváltság, azt felnőtt nőként megélni maga a pokol. S a legrosszabbul azok a nők járnak, akik akkor próbálnak igazán élni, amikor az élet már régen nem körülöttük forog. Amikor már régen kívül kerültek a világ közepéből, s hiába nézelődnek a kör közepe felé, ott már nincs helyük. Kiöregedtek. Persze ebben is a férfiak jártak jól. Egy negyvenes-ötvenes pasi ereje teljében van, a legszebb férfikorban. Vonzó, igényes, szexi, a fiatal lányok vágyának célpontja, hiszen érettebb, mint huszonéves vetélytársa, pontosan tudja, mi kell a fiatal lánynak, s hogyan manipulálja, hogy megkapja cserébe, amit kíván. Az érett férfiaké a világ. Ellenben egy negyvenes-ötvenes nő számára már nem osztanak nyerő lapot a legizgalmasabb szerencsejátékban, amit úgy hívnak: élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Míg gyerekek vagyunk, úgy hisszük, hogy ha felnövünk, nem leszünk többé sebezhetőek. De felnőni annyit tesz, hogy elfogadjuk a sebezhetőséget. Az élet maga a sebezhetőség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember, ha öregszik, szeret visszatérni a múlthoz. Szeretné átérezni, amit régen érzett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatalság mindig is felzaklatta az idősebb generációt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meghalt bennünk a gyermek. Szellemhazánkat elfelejtettük, üzeneteit nem halljuk, vagy csak nagyon ritkán és hamisan. Megöregedtünk, és nem jól. Álomtalanok lettünk. Mágusok helyett csaló bűvészek. Mutatványaink néha látványosak, de nem bírják az időt. Pedig eredetileg azért hoztunk létre műveket, azért írtunk, zenéltünk és festettünk képeket, azért tanítottunk és prófétáltunk, hogy a világot átvarázsoljuk. Nem sikerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mire megérünk, el is rothadunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelkünknek az a része, amely a testtel azonosította magát, az Időben él: pusztuló sejtjeink, ráncosodó bőrünk, ránk vénülő testünk a mulandóság keserűségét ülteti belénk: jövőnk az elkerülhetetlen halált hozza, minden vágyunk, törekvésünk csődjét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy öregszem, egyre kevesebb figyelmet fordítok arra, hogy az emberek mit mondanak. Inkább figyelem, amit tesznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embert nem a kor véníti meg, nem az évek múlása, hanem az, ha úgy érzi, eljárt felette az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint hó a földről, olvadunk.
Föld vagyunk csak, mit otthagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Maga szörnyen fiatal. Fogalma sincs, milyen szorosra kötik két ember kapcsolatát a szeretetben múló esztendők, évtizedek! Gyakran hallottam tőle: Ne gyűlöld a ráncaidat, Pippa! Sokat fáradtál, megdolgoztál értük, ráadásul azok sokkal fiatalabbak nálad! Kedveld meg a te gyönyörű kiérdemelt ráncaidat, Pippa, azok téged fiatalosítanak!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megöregedtél anyám minek szépítsem a dolgot
Öreg bőröd úgy tapad a csontjaidra
Mint a tökéletesen záró vákuumcsomagolás
A császárszalonna kitüremkedéseire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fiatal fővel még érdemes tanulmányozni a bölcsességet, öregkorban már gyakorolni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki az örök fiatalságról ábrándozik. A kérdés, mihez kezdenek vele, ha már megszerezték.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha magasan vagyunk, mindent kicsinek láthatunk. Akkor már nem fontos a dicsőségünk, szomorúságunk. Nyereségünk és veszteségünk egyaránt odalent marad. A hegy csúcsáról látod azt is, hogy milyen nagy a világ, milyen tágas a szemhatár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás