„ Halott vagy rég mondom neked
Csak lusta és ügyetlen
Egy kicsit nehezen megy a meghalás
És gyengéden megsimogatom
Higanyszürke hajadat
Majd határozottan kitessékellek az ajtón
És jó erősen becsapom mögötted ”

„ Ha az ember tudja, hogy meg fog halni, olyan élessé válik minden kép, mint soha addig, mintha félrehúznának egy szürke fátylat. Mintha a mocskos világot tükörfényesre nyalnák, hangsúlyt kap az utolsó pimf részlet is, rácsatlakozik a tudatáramra és szétárad minden irányba, szabad asszociációkban lubickol az agy. ”

„ Előre örülök, hogy humusszá
Válok magam is, eltemetnek
Meztelenül, koporsó nélkül
Egy fa alá, földemen. ”

„ Virágzó fűben, margaréták, boglárkák és madársóska között járni... belefeküdni a közepébe és megszűnni élni! ”

„ Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem. ”

„ Majdnem minden áldott nap kisétálok valamelyik temetőbe. És megbékülve és alázatosan arra gondolok ilyenkor, hogy egyszer majd nem fogok visszasétálni többé. ”

„ Ne haragudj, de meghalok,
mert élek - egyszerű dolog.
Ha jó, ha rossz: majd megszokod. ”

„ Élj gyengédségben, és bármikor állj készen a búcsúzásra! ”

„ Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig. Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok. ”

„ Az élet szörnyűség,
A halál őrűltszép!
És visz a vágy -
Akárhol, akárhol,
Csak itt ne tovább! ”

„ Oly észrevétlen sötétedik bennem,
hogy úgysem látszik, ha még itt talál
s angyalkezekkel segít továbbmennem
(nem látom már:) egy élet vagy halál... ”

„ Az embernek hirtelen rengeteg mondanivalója akad, amikor élete végéhez érkezik. ”

„ Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok. ”

„ A porba vegyül könnyünk, vérünk.
Jajunk a végtelen felissza,
Mi nem jövünk ide vissza. ”

„ Talán csak napjaim vannak hátra, és utána... ki tudja, mi lesz velem? Meghalok és eltűnök, mintha sosem lettem volna? Semmivé válok az érzéseimmel és az emlékeimmel együtt? Elfelejtem a szeretteimet, és sohasem láthatom már őket? Vajon fájni fog az elmúlás? ”

„ Készítsd el gondolataid és szíved végrendeletét, ez a leghasznosabb, amit tehetsz. ”

„ Ha már elvetted ifjúságomat,
Ha vágyam nincs már, tüzem lelohadt,
Ha rámfújtál és lángom kialudt,
Fújd szét, uram, a megmaradt hamut! ”

„ Az, hogy emlékszel majd rám, az éppen az a halhatatlanság, amire nekem szükségem van. ”

„ Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak... ”

„ Amikor tisztelgünk a haldokló előtt, akkor egy másik ember előtt hajtjuk meg a fejünket, aki a vég perceiben minden különösségétől megszabadult, egy másik ember, önmagunk mása, aki most eltávozik közülünk. Egyéniségünk minden bizonnyal roppantul különböző volt, de egymáshoz hasonlóan születtünk és halunk ki innen. A kezdet és a vég állapotában nagy egyenlőség uralkodik az emberek között. ”

„ Az ember azt gondolja, az idő az élet legfőbb sorvezetője, ám amikor számba veszi élete dolgait, rájön, hogy ez nem így van. Egyszerre megváltozik a fontossági sorrend, egyfajta érzelmi időrendben találja magát, ahol lényeges és lényegtelen a maga súlya szerinti helyre kerül. ”

„ Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem. ”

„ Búcsúzni sose korai,
mert mily csodára várnék?
mégse tudom kimondani:
Isten veled fű, sár, rét,
hegy, út, folyó... jó ismerős,
kitől el sose válnék -
pedig talán
nem is több a halál, csupán
tikkadt vándornak árnyék. ”

„ Nem hagylak el sosem, mert ha majd este felnézel a csillagokra, akkor én onnan nézek vissza rád. ”

„ S e szép, kegyetlen, gyilkoló ősz -
S e halk, mosolygó hervadás -
Ez az a régi, bús történet,
- Történetünk ez, semmi más. ”

„ Az ember ugyanúgy, ahogy megszokja az életet, megszokja a halált is. Ahogyan szomjazza a létezést, szomjazza majd a megsemmisülést is. Végül is itt, a kórházban, ezen a haláltanyán ugyan mi lehetne hétköznapibb az elmúlásnál? ”

„ Csak akkor kezdtem élni, amikor rájöttem, hogy meghalok. ”

„ Csak midőn már ittál a csönd folyójából, fogsz igazán dalolni. S midőn elérted a hegytetőt, a csúcsra akkor indulsz. S midőn befogadja a tested a föld, akkor jön az igazi tánc. ”

„ Aki a félelem elől menekül a halálba, nem föltétlenül gyáva ember. (És ha gyáva is!...) Megpihenni, a bonyolult és irtózatos félreértések szövevényében elnyugodni: ennyi a halál. ”

„ Még rázza a bordák ketrecét
Emléket pumpál szerteszét
A szívem
De megáll majd szép szelíden. ”

„ Egy hangszer voltam Isten kezében,
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott,
de fölöttem ragyognak a csillagok. ”

„ Gyere utánam, mihelyt lehet. Oly szerencsétlen leszek nélküled még Isten közelében is. Ne hagyj soká magamra (...)! Itt volt a paradicsom. Az ott fönn csak az ég. ”

„ Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki,
Tán olyan lesz az is, mint elaludni.
Kérlek oltsd le a villanyt és én álmodom,
Puha föld legyen a vánkosom. ”

„ Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk! ”

„ Éld át a perceket úgy, hogy sosem tudhatod, mikor kell közben elbúcsúzni örökre. ”