A kategóriához 887 idézet tartozik (bővebb infó)


Az embernek csak akkor szabad egyedül lennie, amikor ő akar egyedül lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Édeskeveset tudunk egymásról. A bőrünk vastag, nyújtogatjuk egymás felé kezünket, de hiába, csak a durva bőrt kaparjuk le egymásról. Egyedül vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelkének sebe mélyült, de nem volt már olyan eleven. A csend, amely körülfogta, s kemény konoksággal visszhangozta magányos lépteit, mindig egy és ugyanazon körben forgó gondolatait, megnövesztette ugyan árvaságának érzetét, de már mindennapjainak részévé vált. Félt az estétől, amikor hazaért, s nem volt kire várnia. Félt a reggeltől, amikor egyedül ébredt, s nem figyelhette alvását, ébredését, jövés-menését annak a lénynek, akinek létezése teljesen betöltötte. A bénaság érzése, hogy valamit kitéptek lelke belsejéből, s hogy a csonk egyre vérzik, és soha nem gyógyul be, soha nem egészül ki - egy pillanatra sem hunyt ki. De most már mindez hozzátartozott az életéhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki hosszan várakozik magányosan, minden órát egy évezrednek él meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha életében nem volt magányos. Ez nagyon furcsa. Ki gondolta volna, hogy férjhez kell mennie, örökre össze kell kötnie az életét egy másik emberrel ahhoz, hogy egyedül érezze magát?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akármilyen rossz és bűnös is egy lélek, a társasága sokkal jobb, mint a magány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha már úgyis magányos vagyok, akkor inkább legyek egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek sokszor használják a telefon nevű szerkezetet, mert nem bírják egymás közelségét, de ugyanakkor rettegnek a magánytól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyedül lenni - ez a lélek tápfolyadéka. (...) Élvezd az egyedüllétet, amely lelked tisztaságát és szárnyad hímporát őrzi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányukban az emberek felfedezik a szerelmet, amely különben talán észrevétlenül érkezett volna. Magányukban megértik és képesek tisztelni a szerelmet, amely véget ért. Magányukban el tudják dönteni, hogy érdemes-e küzdeni azért, hogy visszatérjen, vagy hagyni kell, hogy mindenki menjen a maga útjára. Magányukban megtanulják, hogy nemet mondani nem feltétlenül szívtelenség, igent mondani pedig nem feltétlenül erény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szem, amely szememben
a lelket lelje meg,
szív, mely setét szivemben
lakozni nem remeg,
lelkekkel lelkesülni
lelkem hiába vágy
lelkeknek egyesülni
nincsen menyasszonyágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néhány ember a gondolataiba menekül az élet elől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Roppant előkelő benyomást kelt (...), ha egy férfi egyedül járkál, mintha csak azt mondaná: nincs olyan nő, aki megfelelne nekem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban; elítélve büntetlenül, eltaszítva szerettelenül - minden embere fizetett kém, aki az ő kenyerét eszi! - Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. - Neki se adtak ebből semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és minden szenvedés közül a magány a legrosszabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember a cselekedeteiben éli ki a sehová sem tartozás élményét. Méghozzá úgy, hogy igyekszik azt tenni másokkal, amit vele tettek. Nem képes elhinni, hogy önmagáért is lehet szeretni őt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szabadság. A nyomorult magány szabadsága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az-e a célunk szakadatlanul, hogy híveket szerezzünk, akár eszméknek, amelyekben hiszünk, akár egyszerűen önmagunknak, hogy feloldjuk a magányosságot, amely időről időre elviselhetetlenül nehezedik ránk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél inkább megvilágosodottak vagyunk, a világon annál kevesebbek számára vagyunk elérhetőek. Minél többet tudunk, annál inkább számítsunk arra, hogy magányosan kell élnünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régen megtanultam már, hogy megelégedjek a saját társaságommal, így nem éreztem a másokat gyakran kínzó magányt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármilyen idegennek érzem is magam, mindig vannak a világban olyanok, akik még nálam is jobban kilógnak a sorból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra törekedj, hogy egyedül is jó társaságban légy!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minek mímelni egybetartozásunk?
Magánzárkás az itt-tartózkodásunk
Egymást akár fuldoklásig szorítva
vagyunk holtig magunkra nyomorítva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én többre tartom a meghitt viszonyt a hódításnál, a nyugalmat a kalandoknál. És ami a fő, hogy bár vannak köröttem mindenféle férfiak, azért én egyedül fekszem és egyedül kelek, és ha hajnalban rám tör a félelem és a magány, nincs kit felhívjak, hogy jöjjön, és mentsen meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azokban a pillanatokban, amikor a magány mindent agyonnyomni látszik, az egyetlen módja az ellenállásnak, ha kitartóan szeretünk tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány az elmének az, ami a diéta a testnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, egy napon megértettem, hogy senki nem segíthet. Az ember szeretetre vágyik... de senki nem segít, soha. Mikor ezt megérti az ember, erős lesz és magányos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányosnak születtem,
baráttalan vagyok,
igy lettem, ami lettem,
mindentől elhagyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás