A kategóriához 350 idézet tartozik (bővebb infó)


Haragudni bárki tud, a megbocsátás a bátor tett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Játékos vagy, mint egy nagy gyerek
legdurvább fegyvered
a békülésre képesség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor mondhatjuk, hogy hibáztunk, ha hibázunk, és nem tesszük jóvá. Ha hibát követtél el, ne szégyelld jóvátenni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretetet úgy élem meg, hogy én is vágyom rá, és segítek, ahol tudok. Nem szabad a jószívűségünket egymástól megtagadni! Jó, ha az ember szereti társát, még akkor is, ha haragszik rá. Tudni kell megbocsátani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyűlölet energiája nem vezet sehová, de a megbocsátás energiája, amely a szeretetben testesül meg, jó útra terelheti az életedet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akarok veszekedni veled, életem, csak eltérő a nyelvszemléletem. De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt, - és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, - hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az bűntelen, aki képes a teljes megbocsátásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy... vagyis nem nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. (...) A gyűlöletet, a sértettséget, a bosszúvágyat, a haragot eldobja az ember, mint egy kinőtt ruhát, s nem hurcolja tovább magával. Hagyja elmerülni, eltűnni, az örök feledés homályába borulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbocsátás Isten legnagyobb adománya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Neheztelni annyi, mintha mérget vennénk be, és arra várnánk, hogy a másik haljon meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, hogyne tévedhetne az ember, amikor csak egy nyelve van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meg kell bocsátani azoknak, akik vétkeztek ellenünk, és bocsánatot kell kérni azoktól, akik ellen mi magunk vétkeztünk. A megbocsátás nélkül ártatlan embereket bánthatunk meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Válasszuk azt az utat, hogy megbocsátunk a világnak, megbocsátunk a testünknek, mindennek és mindenkinek, aki csak a szemünk elé kerül. Határozzuk el: Isten szeretetének igazi világában fogunk élni, hogy belső fényünk dicsőségesen beragyogjon mindent. Tapasztaljuk meg, milyen örömmel jár, ha elengedjük a félelmet, a bűntudatot, a félszeg zavarodottságot, a keserű haragot, a balsejtelmeket. Csak egy percnyi csöndet teremtsünk, és megérezzük Isten közelségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megbocsátásnál nincs édesebb bosszú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tökéletesnek kell lennünk, hogy ne kelljen megbocsátanunk mások hibáit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt felhánytorgatása a legjobb módja annak, hogy tönkretegyük a jövőt. Mert az egyik a másikra épül. Tehát azt, ami elmúlt, tökéletesen el kell temetnünk, és be kell ültetnünk a vezeklés virágaival.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Belefáradtam, hagyd a harcot,
hisz oly hamar öregszünk, meglásd.
Nézz a tükörbe: őszülünk már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember megbocsát valamit, akkor azzal nem semlegesíti a korábbi tetteit, és nem teszi meg nem történtté a megbántás tényét sem. Ugyanakkor elismeri, hogy valódi megbánásra került sor, és készen áll a kapcsolatuk folytatására.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit megbocsátottál, soha többé ne emlegesd fel a szívedben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Irigylésre méltó, aki képes megbocsátani, és valóban megfeledkezni egy sérelemről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még megbocsátni
Szeretek, ha nagy bűnök akadnak
S másoknak inkább
És néha-néha magamnak.
És szeretem az embereket
Szánva, őszintén:
Egy kicsit valamennyi úgy jár,
Mint én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képmutatóknak nem könnyű megbocsátani, mert pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Tisztában vannak vele, hogy baj van az eredeti példánnyal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elfelejtesz, sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk. Túl rövid ahhoz, hogy eltaszítsunk magunktól valakit anélkül, hogy meghallgatnánk, amit mondani szeretne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt kérded, mikor vannak megbocsátva a bűneid? Amikor már nem tudod többé elkövetni őket. Addig nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hosszú távú jó kapcsolat nem létezhet bocsánatkérés és megbocsátás nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyire üres lenne az életünk, ha semmire sem neheztelhetnénk!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél nagyobb terhelés alá kerülök, annál nagyobb az esélye annak, hogy fekete-fehér működésmóddal próbálok szabadulni a rossztól, amit belül élek át. Ez azt jelenti, hogy akkor járok jól, ha elég érett vagyok, ha bírom a belső feszültséget és az ambivalenciákat. Vagyis elfogadom, hogy képes vagyok egyszerre szeretni és gyűlölni. Egyszerre tartalak jónak és rossznak. Egyszerre haragszom és félek. Egyszerre akarom a vesztedet és a javadat. Egyszerre akarok veled lenni, és távol kerülni tőled. Amikor képes vagyok elviselni ezeket a kettősségeket, akkor vagyok a személyiségemnek egy olyan talaján, amelyen a megbocsátás lehetségessé válik. Ha valaki az átélt és megtapasztalt rosszal kapcsolatban nem tud ezekben az ambivalenciákban gondolkodni, akkor az nem azt jelenti, hogy őt olyan sérelem érte, ami megbocsáthatatlan, hanem azt, hogy ő a sérelmet nem képes megbocsátani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A moralista sosem megértő, sosem megbocsátó. Nem tud megbocsátani, mert ő saját magával is mindig olyan keményen bánt... Oly sok nehézség árán érte el jelenlegi "jellemét", hogy most már minden öröme csak abból származik, hogy ő "szentebb nálad". Hogy bocsáthatna hát meg? Ha megbocsátana, nem élvezhetné egoista munkájának gyümölcsét. Az aszkéta a legegoistább ember a világon. A valóban erényes ember sosem aszkéta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, hogy mivel a legtöbb sebet a kapcsolatainkon keresztül szerezzük, ugyanez elmondható a gyógyulásukról is, és tudom, hogy a megbocsátást a kívülállók ritkán képesek megérteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás