„ Igen, már tudlak emlékezni,
már időtlenedtél az időben. (...) ”

„ Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő. ”

„ A gyerekek fejében levő múzeum alighanem automatikusan kiürül a parttalan borzalom óráiban - hogy megóvja őket az örök fájdalomtól. ”

„ Lángra kap itt minden virradat,
s fekete üszök lesz a hófehér madár.
A múlt csak káprázat,
törvénytelen itt az emlékezet. ”

„ Csak az ég őrizheti úgy a maga csillagait, ahogy a felnőtt tudja őrizni önmagában azt, amit a gyermekkor ide-oda röpködő, színes pillangói hoznak vissza az egyszer volt évekből. Derűs, és ki tudja, hányszor borús történetek ezek, de igazak mindig, még akkor is, ha nagyon magasba röpíti őket a képzelet. (...) Jaj, de törékenyek, de sérülékenyek ezek a pillangószárnyak, és de hamar színük fakul, ha nem vigyázol féltéssel rájuk! ”

„ Az egyetlen életed szemétdobján ülve elmélkedsz a múltadról, értékek után kutatva, kapirgálva. Ne csodáld, hogy kétségbe estél, hiszen alig találtál valamit! Barátocskám, nem a meghalás tényétől remegsz, inkább a leélt életedtől. Mindenkinek meg akartál felelni, meg is feleltél, éppen csak önmagadnak nem sikerült. ”

„ Amikor az ember visszatekint az életére, emlékeinek nagy részét megszépíti az eltelt idő, s mondandójának mélységét erősen meghatározza, hogy hová jutott. A hegytetőről nézett út hirtelen megszépül, a fárasztó felkapaszkodást már egyáltalán nem érezzük akkora tehernek, mint útközben. ”

„ Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd. ”

„ Jó lehet névtelenségbe burkolózni. Az ember szabadon választhatja meg, milyen akar lenni. Újból kitalálhatja önmagát. Ha hibát követsz el, vagy valami rettenetes dolgot, lesz-e egyáltalán valaki, aki emlékszik rá? ”

„ Emlékek, ragaszkodások, megbánások. Ha túl sok felesleges cuccot cipelsz magaddal, a végén egyszerűen agyonnyomnak. ”

„ Az embernek nem szabad elfelejtenie a múltat és a múltbeli szívességeket (...), és gyakrabban emlékeznének is rá, ha nem idegeskednének annyit a jövő miatt. ”

„ Jőj, óh emlékezet! ”

„ Bár a testét elviszik, és elégetik, lelke mindörökké itt marad ajtótól ajtóig bolyongva. Hiába jönnek új lakók, és töltik meg a szobákat vitával, és ezerszer, milliószor átéli azt a pillanatot. ”

„ Nem emlékszem rá,
Azt hiszem: hihetetlen,
felejthetetlen. ”

„ Az emlékezetem másképp működik, mint bárki másé. Úgy képzelem, hogy egy "normális ember" memóriája folytonosan van elrendezve, mint egy vonal. Az én memóriám viszont inkább olyan, mint egy ponttenger. A kérdésfeltevéssel mindig "fölszedegetem" ezeket a pontokat - hogy visszaérkezhessek az emlékhez, amelyet a pontok képviselnek. ”

„ Ha újra elővesz a honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha régi-régi fényképes albumban lapoznál. Ma már semmi sem azonos azzal, ami benned fáj. Nemcsak az idő változott: megváltoztak a hegyek és a völgyek. Az erdők és a mezők. Ma már nem olyanok, mint akkor voltak, ma már semmi sem olyan. Minden megváltozott, minden idegen. A meghitt régi utak, amelyekre visszavágyódik benned a fájdalom, már nincsenek. ”

„ Az ember már csak ilyen: a tankönyvek tartalma csupán a záróvizsgák letételéig él az emlékezetében. (...) A számok, dátumok és ilyen-olyan államférfiak, politikusok neve nem marad meg a fejében tovább, mint a fapálcikával írott szavak a futóhomokban. Eltűnik nyomtalanul. Csodával határos módon csak az marad meg, ami végiggondolásra, átélésre ösztönözve képes megragadni az emberi képzeletet, s gyorsabb dobogásra késztetni a szívet. Egy nagy hősnek és szerelmének megragadó története egész civilizációkat képes túlélni, vírusként települ be az emberi agyba, és apáról fiúra öröklődik nemzedékek százain át. ”

„ A veled együtt nevetőket könnyen elfeleded, de soha nem feleded el azokat, akikkel együtt sírtál. ”

„ Én mindenre emlékezem
Hogy szép voltál. Gyönyörűen
hordtad a vállad, a fejed
s halálosan szerettelek. ”

„ Mikor virágos minden út
s fehérek a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut. ”

„ Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen... Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen... akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj! ”

„ Lehetett volna szerelem
de nem tudtam jól kitalálni
hol a helyem amikor lettél
azon a májusba forduló estén. ”

„ Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság. ”

„ Volt egy Kapu, de kulcsa elveszett;
volt egy Fátyol, nem tépte szét kezed;
ma még miénk a hír s holnapra már
kiejt rostáján az Emlékezet! ”

„ Ahogy a külső világ tudata a figyelemhez, a belső világé az emlékezethez kapcsolódik. ”

„ Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot. ”

„ Törpének érzem magam a titáni fák tövében. Aztán inkább gyermeknek, aki azt gondolja, hogy minden meseien hatalmas. Ám később, emlékei helyszínére visszatérve, csalódottan keresi a palotanagy házat, annak tágas szobáit, a végeláthatatlan kertet, és persze nem találja sehol, hiszen termete a felnőtt világhoz magasodott; s noha ettől még meglelhetné gyermekkora hangulatát- fájdalom-, képzelete is alkalmazkodott a felnőttléthez. Vagy szomorúan kuporog egy sötét zugba száműzötten, porosodó álmok és félrehajított játékszerek között, avagy- miként a csacsifogat- hámba fogva kocog a felnőtti vágyak sivár- tarka kordéja előtt. ”

„ El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szivünk mégis összedobban. ”

„ A múlt, ha nem múltnak nevelték,
kamaszkorától csak bosszút áll. ”

„ Ha eljön a tudás, eljön az emlékezés is. Tudás és emlékezés egyazon dolog. ”

„ Az emlékezet mélyén megbúvó arcoknak pedig az a tulajdonságuk, hogy azonnal megjelennek, mihelyst az ember azért hunyja le a szemét, hogy békét leljen az álmaiban. ”

„ Az emlék is csak emlék
a lemondások rozsdával belepték
a csendet is... ”

„ Vannak napok, amelyek szinte ugyanazok, mint évekkel ezelőtt. Melyek ezek, és miért van az, hogy bizonyos napokat elkerülnek az emlékek segédhadai? Vajon azért, mert annyira erősek voltak, annyira eredetiek és szinte misztikusak, hogy ellenállnak minden változásnak? Talán. Ez sokszor a jó napokra vonatkozik. Megmaradnak úgy, amilyenek voltak. ”

„ Nincs olyan megkeményedett szív, mely el ne szorulna olykor a visszajáró múlt látomásaitól. Bárhol is születtünk, nem maradhatunk érzéketlenek azon a helyen, ahol az anyai kéz ringatott. Lelkünk húrjai nem kophatnak el annyira, hogy ilyen emlékek érintésére legalább egy meg ne rezzenne. ”

„ Eszembe jut most pár tétova halk dal
Eszembe jutnak a krétajelek
Rájuk sütött a falakon a hajnal
S nem tudta senki mit jelentenek

Ki tudja hol kezdődik el az emlék
Ki tudja hol ér véget a jelen
Hol lényegül át románccá a nemrég
S hol lesz fakó papír a gyötrelem. ”