A kategóriához 957 idézet tartozik (bővebb infó)


A múltat nem hozhatjuk vissza, de megjeleníthetjük (...). Csak meg kell találnunk a módot ahhoz, hogy az öntudatlan lélekben feltorlódott emlékkincset felhasználhassuk, hogy elmúlt élete emlékeiből mindenki annyit és azt emelhesse öntudatába, amit akar. Valóra ébreszteni azt a különös és még tartalmatlan szólásmódot, mely úgy hangzik; hogy egy élet, magunké vagy másoké, nyitott könyvként hever előttünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlék évekig, akár évtizedekig tökéletesen rejtőzködik, aztán hirtelen visszatér egy fotóval vagy egy dallammal, egy illattal, vagy akár egy ízzel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megőrzök mindent itt mélyen a szívemben.
Az évek nem múlnak el bennünk nyomtalan.
Túl sok mindent mondtál ahhoz, hogy elhiggyem;
Ez egy végtelen szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megfoszthatnak a jövőnktől, megkeseríthetik a jelenünket, de a múltunkhoz nem nyúlhatnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok - a zene, a holdfény vagy a csók -, amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dolgok tartanak a legtovább. Talán nevetségesnek tűnnek, mégis ezek dacolnak a legtovább a feledéssel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltat ünnepelni szép dolog, ha az embernek a jelent és a jövőt illetően rendben van a szénája... Kellemes az ősökre emlékezni, ha az ember egynek tudja magát velük, és tudja magáról, hogy mindenkor az ő szellemükben cselekedett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindent összegyűjtök belőled.
Csak testedből lett puszta por.
Izzó bensőmben éned minden része
teljes lényeddé összeforr.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha elgondolkodom, vajon meddig emlékezik az ember egy hangra. Ilyenkor elfog az aggodalom és a fejemben újra és újra végigjátszom a jelenetet, hogy tudjam, még emlékezem rá. De ha ezután… ha ezután soha nem találkoznánk, többé csak a látványa maradna meg az emlékezetemben? Vagy talán csak a hangja?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szegényen élek, de minden pénztől dagadó pénztárcánál nagyobb gazdagságot jelent nekem az emlékek eleven kincstára, amit örökre megőrzök emlékezetemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kép: a fény emléke,
melyet az árnyék őriz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csoszogunk előre, hagyjuk, hogy az élet megtörténjen velünk, és lassanként megtöltjük emlékeink éléskamráját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elhagy valaki a szeretteid közül, lehet, hogy az arcát idővel elfelejted, de a hangja örökké veled marad. A hangja mindig ott lesz a fejedben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, ha nem emlékszik rád senki, az olyan, mintha nem is éltél volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tiéd a kincsem: a toll, amivel leírtam az álmaimat. És enyém a kincsed: egy játékvonat egyik vagonja, a gyerekkorod egy része, amit nem éltél meg. Mostantól magammal hordom a múltad egy darabját, te pedig magadnál hordhatod a jelenem egy darabját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár új élet kezdődik nekünk, amit már nagyon vártam, de nem múlhat el az, ami történt. A csodálatos és megismételhetetlen dolgok nem tűnnek el úgy a semmibe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hová tűnnek el a kimondott szavak?
hol ég tovább a szemek tüze?
ellobbant minden kézfogás
de megmaradt az érintés öröme
apró szikrák a végtelen égbolton
lelkemben ragyog minden édes pillanat
az idő elrohant, múlt lett a jelen
de átölel még sok kedves hangulat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érzem gyerekkorom zárt ajtóinak súlyát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra jelent valamit, ha olvasol egy könyvet, egy idézetet, amiről érzed, hogy közöd van hozzá, ha látsz egy gyönyörű tájat, ami megigéz, gyűjtsd magadba. De ne öncélúan. Mert mindez egyszer értelmet nyer.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A te napod, a te virágod
Ejté meg egykor lelkemet;
Azt a napot, azt a virágot
Feledni nékem nem lehet!
Ébredő szív első szerelme,
Van-e ki téged elfeledne?...
Van-e ki téged eltemet?...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmúlt mint száz pillanat,
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik, nem szavak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezetkiesés kicsit a lélek elvesztése is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A visszatekintés katartikus hatású, erősebbek leszünk tőle, így jobban szembe tudunk nézni aktuális félelmeinkkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlék. Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor előhívhatjuk, ha szükségünk van rájuk. (...) Viszont a tudatalattink is emlékszik, talán még intenzívebben. Ezeket az emlékeket nem tudjuk az akaratunkkal előcsalogatni, váratlanul csapnak le ránk. Elég egy illat, egy szín, egyetlen szó, és a tudatalattink máris a felszínre hív elfeledettnek vélt jeleneteket, párbeszédeket, vagy akár egy ölelést. Ezek megrendítőbbek, mint bármely tudatosan tárolt pillanat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Borzasztó lenne életünk végén visszatekinteni, és legnagyobb sajnálatunkra csak rossz dolgokat, elszalasztott alkalmakat és elmulasztott lehetőségeket látni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tegnap elmerült, nincs könny, nincs varázslat, mely visszahozhatná.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerettem volna itt megállni - az emlékek újabb sorozata volt a legfájdalmasabb - de a képek megállíthatatlanul tolultak fel, egyik a másik után.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami az életünk értelmét beteljesítő lehetőségeket illeti, egyedül ezek mulandóak. Mert amint megvalósítjuk őket, egyszer s mindenkorra szólnak; mivel a valóra váltott lehetőséget úgymond a múltba menekítjük, ahol semmi nem tűnik el visszahozhatatlanul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A naplóírás - életünk múló eseményeinek számbavétele, az okok-okozatok keresése, mintha az életen átvonuló lábnyomokat követnénk - a lélekgyógyászat fontos eszközévé vált. De elsősorban alkotó tevékenység, és gyakorta szórakoztató. A naplóírás ősi és önmagunknak szóló feladvány: meg tudjuk-e őrizni az időt? Olyan, mint virágot préselni, bort érlelni. Ha ma kevés időt rászánsz, később élénkebb képet kapsz belső életed eseményeiről, mintha fényképek százai készültek volna rólad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha visszaálmodjuk, ami elmúlt, és az álom nemigen változtat rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk igazi emlékei azok, amelyek, ha emlékezetünk akaratunktól független szeszélye a felszínre veti őket, bármikor képesek ugyanolyan fájdalmat okozni, mint amikor megéltük őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezésben élni az öregkor és az elvégzett napi munka utáni pihenés dolga. A fiatalságot ezzel kezdeni kész halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És nem tudom, mi fáj majd jobban:
Mi itt örökre elveszett,
Vagy ami él a multban, s onnan
Kivenni többé nem lehet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékezetünk tünékeny és szelektív, azt őrzi meg, ami neki tetszik. Nem azt mondom, hogy csak a jót és kellemest. Az álomhoz hasonlóan az események csuszamlós áramlatából kiragad bizonyos részleteket - időnként apró, látszólag jelentéktelen részleteket -, elraktározza valahol mélyen, majd egy adott pillanatban felszínre hozza őket. Akárcsak az álom, az emlékezet is valamilyen értelemmel igyekszik átitatni az eseményeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt sosem hagyja el egyikünket sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás