„ Még néha jön, hogy újra fáj a múltak
Eltűnt szerelme, túl e tájakon,
Hová szelíd gőgömmel elvonultam,
A néma röggel s hűs éggel rokon. ”

„ A múlttal szemben csak egy kötelességünk van: lerázni magunkról. ”

„ Távollevő ismerőseinket szeretjük megrögzíteni egy ponton, egy határozott helyzetben, akár a halottakat, megállítjuk fölöttük az időt, jámbor öncsalással elhitetjük magunkkal, hogy képzeletünknek az az önkénye, mely őket fotográfiákká merevítette, reánk is érvényes s azóta mi magunk sem haladtunk előre a megsemmisülés felé vivő úton. Ilyenkor tudatára ocsúdunk annak, hogy alaposan becsaptuk magunkat és zavarunkban mosolygunk, mintha bizony valami nagyon kellemest látnánk s nem a legkellemetlenebbet. ”

„ A múlt iránti fájdalom furcsa dolog, az ember nem tehet ellene semmit. Olyan, mint a saját magától kinyíló ablak. A szobában hideg lesz és az ember elkezd remegni. Az ablak azonban minden fuvallatra kissé jobban kinyílik és az ember egyszerre kíváncsi lesz, mi van mögötte. ”

„ Ha eloldjuk a köteleket, többé semmi sem köt majd a múlthoz, ami elől menekültünk. ”

„ Csak akkor merengj a múlton, ha tökéletes biztonságban tudhatod magad. ”

„ A szőnyegben, mint hang a húrban,
csak alszik lépteid üteme,
lábad minden nyoma léptem nyomában
zúg, mint a felébredt zene. ”

„ A szenvedélyes szerető éles emlékező, a kihűlt nem akar, nem tud emlékezni. ”

„ Nem azért, mert elmúlt – a múlt is lehet nyomasztó -, hanem azért, mert mindez már nem benne van. Benne öröm van! Felszabadult, bizsergető öröm. Ezek a képek nem egyebek, mint egy régen vízbe dobott kő késve érkező hullámai. ”

„ Mert ami meghalt, nincsen eltemetve,
mit megtagadtál, nincsen elfeledve... ”

„ Azt hiszem, az emberek szeretnek vissza-visszatérni a régi gondolataikhoz. (...) Nem mindig mi határozzuk meg, hogy mire emlékezünk, és mit felejtünk el. Olykor olyasmi jut eszünkbe, amire egyáltalán nem szívesen emlékezünk vissza. ”

„ Az emberek pedig megtartják a holmikat, ostoba, jelentéktelen holmikat a múltból. Érzelmi okoknál fogva tartják meg, vagy egyszerűen észre sem veszik már őket, és meg is felejtkeznek arról, hogy léteznek egyáltalán. ”

„ Az emlékeim tesznek emberré. Nélkülük semmi vagyok. Nem több, mint egy állat. ”

„ Hiába hal meg valaki, ha tovább él az ember emlékezetében. ”

„ Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. ”

„ Bizonyos dolgok egyszer beleveszik magukat az ember életébe, mint moly a ruhába, és nagyon nehéz tőlük megszabadulni. ”

„ A múlt csak akkor fáj, ha hagyjuk, hogy kövessen minket. ”

„ Gyéren lelve a valóban örömet, reményben s emlékezetben keressük, s amit a múltban találunk, ápoljuk, tatarozzuk, díszítjük folyton, s igyekszünk egyúttal feledni a velejárt keserűséget. Így hamisítjuk múltunkat, csaljuk önmagunkat. ”

„ Az emberek emlékeznek. Kivált az öregek. Nem a közelmúlt eseményeire, hanem a régi, mondjuk húsz évvel ezelőtti dolgokra. (...) Fontos dolgokat mondhatnak közéleti személyiségekről, esetleg régi botrányokról. ”

„ Történnek dolgok az ember életében, melyekre jobb volna nem emlékezni. Jobb volna, de emlékezni kell. Emlékezni azért, hogy soha ne történhessen még egyszer, és emlékezni, hogy megtörténhetett. ”

„ Igazából még mindig nagyon szép emlék él bennem rólad, rólunk, van egy kis darab közös múltunk, de ahhoz, hogy ez így maradjon meg, az kell, hogy ne rontsuk tovább. ”

„ Komoly erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy megszabaduljunk az emlékezetünktől, de ha ez sikerül, elkezdünk ráébredni, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Itt élünk, ebben az óriási testben (...), amiben benne van minden megoldás és minden probléma. A lelkedet látogasd meg, ne a múltadat. ”

„ Homlokod mögül el, messze űzöd
emlékeid mardosó méhraját,
ne szúrjanak, s ne csordítsák a könnyek
keserű, sós, mardosó harmatát. ”

„ Úgy érezte, Jonas cserbenhagyta, amikor magyarázat nélkül véget vetett a barátságuknak. A neheztelés lobbanékonyságban és gyanakvásban öltött testet benne. (...) Gyötrő érzelmei ma már csak szomorú emlékként éltek a lelke legmélyébe zárva, és remélte, hogy sosem kerülnek felszínre sírboltjukból. ”

„ Még emlékeztek rá, hogy milyen szép volt. A mosolyát még nem felejtették el. A hangja valahol még ott rezgett a levegőben, és szavainak zengésére is emlékeztek még. Még követni lehetett a lába nyomát, és a tárgyakon ott volt még az érintése. A szekrényben még ott sorakoztak a ruhák, amelyeket ő viselt, és a ruhákból még az ő illata áradt. ”

„ Hát ez ilyen világ volt. Azóta sok huszonnégy óra pergett le, de hála Istennek, egészen még meg nem változott. Mert azt csak összevissza zavarodott fejű gyerekek hihették, hogy huszonnégy óra alatt át lehet gyúrni az egész világot. Ha ugyan hitték. ”

„ Ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó. ”

„ Az emlék puha, mint a gézpárna, semmit sem ér a gyönyörű, halálos, pengeéles valósággal szemben. ”

„ Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni. ”

„ Néhányan... archiválják a múltjukat. Ez se nem jó, se nem rossz. Minden csak azon múlik, milyen érzéseket keltenek benned ezek a képek. ”

„ Vannak érzések, amiket soha nem felejt el az ember. ”

„ Az élet nagy fordulatai közepette lelkünk erősen kapcsolódik azokhoz a helyekhez, ahol öröm ér bennünket, vagy bánat szakad ránk. ”

„ Mit ér a napvilág,
Ha szemünk a jelenbe néz,
S ködön át csak a múltba lát? ”

„ Van abban valami nyugtalanító, ha az ember felidéz egy szívet melengető emléket, és közben fagyos hidegség tölti el. ”

„ Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk. ”