A kategóriához 886 idézet tartozik (bővebb infó)


A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy múlik el minden, ami fáj,
Hogyha úgy tartja kedve, néha hazajár,
Nem szól hozzád, csak leül egyedül,
Hogy érezd, hogy élsz ott legbelül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ekkor jöttem rá, mért nem sírsz soha, akkor sem, ha fáj: bizonyos fájdalmakra egyszerűen nem létezik hang.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rengetegszer kaptam döfést, szúrást, verést és egyéb sérülést. De egyik sem járt a közelében sem annak a fájdalomnak, amit most éreztem, amikor láttam a száját arra a másik szájra tapadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látjátok, feleim, szem`tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A "pillangó", a "gyöngy", a "szív" - már nem az, ami volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embertelenségről semmi sem vall
megrendítőbben és pontosabban,
mint a gyermeksikoly.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy hét. Egy örökkévalóság annak, aki valóban boldogtalan. Annyira, minden porcikámmal, keresztül-kasul boldogtalan voltam, hogy egy hét alatt elfogyott az egész. A hajam is boldogtalan volt, a bőröm, az ágyam, még a ruháim is. Annyira tele voltam boldogtalansággal, hogy semmi sem létezett azon kívül. És amikor már nem létezik semmi más, akkor lassan megszűnik a boldogtalanság is, mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád. És akkor jön a teljes kimerültség. Aztán elmúlik az is. És lassan újraéled az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha gyűlölnél! de csupán nem szeretsz.
Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizony elfogyna bennünk a lélek, ha a szenvedés nem növelné mindennap kétszer annyival.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet több annál, mint hogy a fájdalmat kerülgessük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékeit vesztett fájdalom
néma, sötét órákhoz hasonló,
melyekben nincs madárdal,
csak tücsökciripelés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés kelyhe nem mindenki számára ugyanakkora.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tele szivem békével,
Túllátok már a földi rácson.
Fáj az élet. Mindenkit
Kérek: ne, ne, ne bántson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha arra gondolok, mi mindent tett azért, mert szeretett - hogy még szeretetből is milyen megpróbáltatásoknak tudják kitenni egymást az emberek. Az a világ minden bajával fölér. Még csak gyűlölet sem kell ahhoz, hogy az embernek pokol legyen az élete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy vágyam van csupán, s efelé török egész lényemmel. Oly soká kívántam, és oly állhatatosan, hogy bizonyára beteljesedik, mégpedig nemsokára, hisz földi életem magába szívta már: megsemmisültem e beteljesedés várásában... Istenem! Hosszú küzdelem ez, és bár vége volna már!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékek ingei, ruhái,
még meddig látlak titeket,
meddig fáj - ha moslak, vasallak -
a nem múló emlékezet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol több az érzés, több a szenvedés is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a szomorú igazság, hogy a hozzánk legközelebb állók képesek a legnagyobb fájdalmat okozni nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek fájdalmától ne féljetek. A kín elhamvad lassan, akár a tűzrakás. Amikor elfoszlik a füstje is, meglátjátok: elvezetett valahová; megerősödtetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiányűr ölel,
vakká válok...
Semmisúlyt feszít
körém egy Látnok.
Könnycsepp-tengerben fürdőző bánat
boldogságfaló cápákat láttat!
Nem látom tőlem
bennem az énem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem figyeltél rám uram
s látod mibe keveredtem

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zongorán künn új dal zúgva harsan,
Vonagló, jajgató, éles, sötét,
S én felriadva, könnyes szemmel, halkan
Lefogom ábrándjaim kék szemét.
Ó, mért is volt álmodni annyi álmot,
Fényes mennyország, mért szálltál le rám,
Ha pár év múltán életed s halálod
Egy halk futam egy ócska zongorán...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy szép napon rájövök, hogy az élet már csak ilyen: nincs értelme és nem változik. És belenyugszom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig sajnálni fogja elvesztett gyermekét. Örökre magányos űrt fog érezni miatta, amit senki sem tölthet be, sem a férje, sem a többi gyereke.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalomban
részenként szól a test, de
az egész ott van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A születés véres és fájdalmas.
Az élet hosszú és vigasztalan.
A halál lassú és megalázó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás