A kategóriához 886 idézet tartozik (bővebb infó)


Kétségbeesésében tárt karokkal fogadta a fájdalmat, amely eltöltötte a testét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben az ember egymás után elveszti kedveseit. Rengeteg fájdalom marad az ember mögött. A sors elviselhetetlen szenvedések sokaságával képeszt el bennünket. S még csodálkoznak, hogy az öregemberek sokat beszélnek. A kétségbeesés beszél belőlük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az illúzió szomjúságára, az örök vigasz vágyának dús burjánzására, (...) csupán valami nagy fájdalom lehet a magyarázat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem tudsz vidám lenni, csak oly vidám légy, amennyire kitelik tőled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés is lehet új erőt adó, ha például vezeklés a legnagyobb szégyenünkért, a szeretetnélküliségért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyi fájdalmat okoztam akarva és akaratlanul másoknak csak azért, mert nem tudtam megbirkózni a sajátommal? Hogyan ítélkezhettem bárki felett? Vajon milyen lennék most, ha hallgattam volna a szívemre?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rágalmazást és a gúnyolódást azzal kell lefegyvereznünk, hogy semmibe vesszük őket. Azokhoz a szikrákhoz hasonlatosak, amelyek nagy tűzből pattannak ki, de tüstént elalszanak, ha nem fújunk rájuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten mindenkire annyi fájdalmat osztott, amennyit az illető el bír viselni, se többet, se kevesebbet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint medalionba zárt képek, oly közel van szívemhez megannyi emlék, de szörnyű képek ezek, egyetlen művész vagy fényképezőgép se örökítené meg soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő minden sebet begyógyít - mondta mindig a nagymamája. Georg olyan szívesen hitt volna neki. De már kisfiúként tudta, hogy ez a mondat csupán kegyes hazugság. Hogy vannak olyan sebek, melyeket semmi és senki sem gyógyíthat be.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eszembe jutott, hogy Joroidóban egyszer az egyik fiú a tó közelében egy tüskés bokorba lökött. Amire kikászálódtam belőle, annyira megvadultam, hogy akár egy faágat is keresztül tudtam volna harapni. Ha valaki egy néhány percnyi szenvedéstől is majd meg tud őrülni, akkor mennyit ronthatnak az embereken a hosszú esztendők? Még a kő is elkopik, ha sokan tapossák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha meghalok majd, mélyre ássatok
gyarló valómban meg ne lássatok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Szenvedés nélkül nem lenne szeretet!
- Mondd ezt a szenvedőknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb a szenvedésben élni, mint meghalni benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet arról szól, hogy képesek legyünk túlélni a másik által okozott sebeket, és rosszul érezzük magunkat azok miatt, amelyeket cserébe mi okozunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánatba nem halhatsz bele, bár úgy érzed, hogy ez lesz a sorsod. Egy szív nem szakad meg, bár a mellkasod néha úgy fáj, mintha mégis. A gyász idővel elhalványodik. Ez a dolgok rendje. Jön egy nap, amikor újra mosolyogsz, és úgy érzed, áruló vagy. Hogy képzelem, hogy vidám vagyok. Hogy képzelem, hogy boldog vagyok egy olyan világban, ahol már nincs ott az apám. És új könnyeket hullatsz, mert már nem hiányzik annyira, mint régebben, és a gyász feladása is egyfajta halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom nem egyéb, mint a fájdalom élénk képzelete: feszítsd meg erődet, hogy ezt a képzeletet megváltoztasd, vesd ki magadból, ne panaszkodj, és a fájdalom megszűnik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szól a szem, bár hallgat a száj,
És beszéli, belől mi fáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fák sudarára szállt az Est, az álnok
És torkom szorongatja valami titok:
Ajkat én miért csak sóhajra nyitok?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ülök ennél az üres íróasztalnál, és egyre rezeg bennem az inger, hogy kirohanjak ebből a lakásból. (...) Ott van a doboz a sportszatyrom fenekén, húsz minor trankvilláns, testre szabott nyugtatók, előkotorhatnám a kis fehér dobozt, bevehetném belőle az adagomat, nem akarom, nem kellenek a nyugtatóik… Semmit se akarok. Vagy mégis. Magamról tudni, azt nem akarok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Romok alól nincs aki mentsen
már nem a fájdalom a részvét rettent
mert ha sorban kell állnom SORvadok
hisz nem büntetés ez de kegy sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgyis lelkem puszta táj,
hol jó lélek egy se jár,
élve trónol a halál...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van az úgy az emberi érzelmek közepette, hogy valami, hitvány tövis módjára, szúrni, gyötörni kezdi a szívet, s ez a fájdalom idővel vagy elmúlik, vagy egyre jobban sajog, annyira, hogy végül még a legforróbb szerelmet is fájdalommal, keserűséggel mérgezi meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden fájdalomnak megvan a tanulsága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a hamutömeg, ami a szíve volt, s amely a mindennapos valóság legkeményebb csapásait is állta, a sajdító emlékezés első fuvallatára összeomlott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azon tűnődött, hogy az élet mégis roppant kegyetlen, ám az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De e süket tél-támadáskor
Érzem legjobban ősi voltam,
Hogy nem először bandukoltam,
Hogy nem először sírok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pár fájó érzés a szívverésnek utat adva született
Pár dobbanásban fogalmazódott meg ez az üzenet
Így egy művészlélek művészettel minden érzést feltár
Ettől a fájdalomtól lesz ez most egy szenvedélyes leltár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szólongatom olykor magam: be szépek
A föld csudái, látod, bús nomád?
Miért hát mindig bánat a komád,
És sóhajszéllel bélelt halk beszéded?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyönyöreinket az a félelem kíséri, hogy elmúlnak; ez az öröm első fájdalma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oh, de borus, oh, de sötét,
Vígasztalan a jelen...
Ifjúkorom boldogsága
Csak kínzó seb szívemen,
Égő pokol és kárhozat
Az én egész életem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás