A kategóriához 886 idézet tartozik (bővebb infó)


Rettent a perc, a létező
S teher minden következő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy pillanatig átláttam a mély, szürke szemekben izzó, hitetlenkedő dühön. Fájdalom volt mögötte. És a tudat, hogy fájdalmat okoztam neki, égetett, mint a sav.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalomba kapaszkodunk, mert már csak ez maradt nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mielőtt elmenekülnénk szenvedéseink elől, először mélyen meg kell értenünk azok okát és természetét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint égve felejtett lámpában a villanykörte
izzik bennem a fájdalom bár lennél porcelánedény
összetörnélek keresztet vetek a táj homlokára
amerre mentél visszafordíthatatlan az út mint a folyó
kétszer nem léphetsz bele ugyanabba a tévedésbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öntudatlanságot három- vagy négyéves koromban hagytam abba, és néha hiányzik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs ember, aki elég erős és okos ahhoz, hogy elhárítsa szóval vagy cselekedettel azt a balsorsot, amely vastörvénnyel következik lényéből, jelleméből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál sohasem fáj, Matild. Csak a halál előtti percek, pillanatok fájdalmasak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy könnyező szem annyit csinál, ahány belenéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran az a legfájdalmasabb, ami a szeretteinknek fáj. Én például szinte neurotikusan szenvedek, ha a gyermekeimnek fáj valami. Ha őket bántod, rosszabb, mintha énrám támadnál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A depresszió egy tégla a fejeden, ami nyom lefelé, és a gondolataidat apró ólomrögökké zsugorítja.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A mérgelődés legyen olyan, mint a vihar, ne pedig, mint a tartós eső: tisztítsa meg a levegőt, és ne tegye tönkre a vetést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Belül én már rég meghaltam,
csak a maszkom él,
belül én már rég meghaltam,
egy maszk nevet feléd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ég arcán egy nehéz gondolat száll,
az a felhő, az a vad és komor;
mint lelkibeteg, kire éji harc vár,
hánykolódik szélben a bokor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak mentem-mentem, azt sem tudtam, merre, azt sem tudtam, hová. A szívemen, mint valami szorító kígyó, vonaglott a fájdalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom nem más, mint az értelmünket elzáró burok feltörése. Éppúgy, ahogy fel kell törni a gyümölcs csonthéját, ha hozzá akarunk jutni a maghoz. Meg kell hát ismerned a fájdalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolj életed néhány fájdalmas eseményére. Ezekből hányért vagy ma hálás, mert ezeknek köszönhetően megváltoztál, nőttél. Itt van az élet egyik egyszerű igazsága, amiről a legtöbb ember mit sem tud. A boldog események örvendetessé teszik az életet, de nem vezetnek önmagunk felfedezéséhez, növekedéshez és szabadsághoz sem. Az a kiváltság olyan dolgoknak, személyeknek és helyzeteknek van fenntartva, amelyek fájdalmasak számunkra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem halt meg ő s nem szendereg -
csak az élet álmából ocsudott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha a sebhelyek tesznek minket azzá, akik vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyik rossz nem törli el a másikat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár,
Nem szabadul - Soha már!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha te voltál már valaha igazán legyőzve, akkor tudod, hogy mire gondolok. Amikor téged igazán megvertek, rájössz, hogy te csak egy bőr boríték vagy, egy könnyen átszúrható boríték, ami sok folyékony és néhány szilárd szerkezetet tart össze, melyek ettől a bánásmódtól egyszerűen összezúzódnak és betörnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom nagyon mulandó dolog. Az öröm viszont időtálló, mint a bronz. (Félre ne értsék: nem költészet ez sem, hanem tudomány.) A fizikai fájdalom különösebb erőfeszítés nélkül eltűnik; a kellemes vagy csak semleges tapasztalatok viszont oly erősen rögzülnek az elmében, hogy semmiféle általunk ismert eljárás nem képes ezeket elmozdítani. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy megvizsgáljuk, az örömteli emlékek milyen tartóssággal rögzülnek. Azt találtuk, hogy állandósulnak; a fájdalom ellenben mulandó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Évek: órák, kínra-költek:
Gyönyör: annyi mint pazallás.
Élet: vérző sebbel dallás.
- De ha szív-véreddel élted:
Sorsa oldott, mély hitvallás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint régi, szent apáca, úgy vágyja már a mennyet,
hogy csak bélpoklost ápol, s mert a sebet utálja,
magát megbüntetendő felszürcsöli a gennyet:
úgy én dühös rajongó, aki e korba senyved,
s homályban, állatok közt a tiszta fényt csudálja,
dacból sarat zabálok és kortyolom a szennyet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember legyen büszke a csúfnevére, bármennyire derülnek is rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Fájdalom az egyetlen nemesség,
amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy a fájdalom emlékeztet arra, hogy élünk, a szeretet viszont arra emlékeztet, hogy miért élünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben megyünk tönkre, hogy mindent felírunk és számon tartjuk, és őrizzük, mint fájó, büszke titkot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden tragédiába torkolló szenvedés oka az, hogy az ember önhitt, nem számol a végzet hatalmával, mely így is, úgy is beteljesül rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az asszonyra nézett, aki csak gubbasztott, mint a meglőtt, haldokló madár - madár, melynek vergődő szívéből elszáll az élet, megtört tekintete a te arcodra mered, aki testébe küldted a golyót, s bágyadt, szelíd, elhomályosodó pillantása búcsút vesz mindattól, ami szép a földön, a naptól, a levegőtől és a párjától.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás