A kategóriához 680 idézet tartozik (bővebb infó)


Nem akarok semmi különöset
csak igyekszem a kezdetleges álmok
a múlt bukolikus finomságaira emlékezve
illúziótlanul nézni a világba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy terv kudarca után nincs jobb vigasz, mint azonnal új tervet készíteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit megtanultam, mind hazugság,
Aki vigyázott rám, már nincs velem,
És azt kívánom, bárcsak tudnád,
Hogy mit is érezhet a védtelen!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami legvégül marad, nem mindig az, amit szeretnél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudni, mi a jobb: minél tovább gyereknek maradni, vagy minél előbb felnőni. Az egyetlen csalódás, ami teljesen bénítónak és visszafordíthatatlannak hat (...), amikor az ember saját maga vagy szerettei szenvedésein keresztül szembesül az élettel, és eszmél rá, hogy élete soha nem lesz kiegyensúlyozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt meghatároz bennünket. Jó okunk lehet rá, hogy szökni akarjunk előle, vagy a benne lévő rossz elől. De csak úgy szökhetünk el, ha valami jobbat tudunk hozzá tenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rontás... megsarcolt álom...
- benned semmivé lettem -
egy vágy adósaként te
itt maradsz mégis közted és köztem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan, mintha valaki gyomorszájon rúgott volna, mintha megállt volna a szíved. Olyan, mint az álom, amiben zuhansz a semmibe, és hiába próbálsz felébredni, mielőtt földet érnél, sajnos nem tehetsz semmit. Nem bízol többé semmiben, senki sem az, akinek mondja magát, az életed örökre megváltozik, és az egyetlen dolog, amit profitálsz ebből a rémségből, hogy többé senki sem tudja így összetörni a szíved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak tökéletesnek tűnő emberek... minden tökéletes rajtuk... papíron minden stimmel. Egészen addig, amíg meg nem ismerjük őket. Igazán. Mert akkor rájövünk, hogy talán mások számára tökéletesek, nekünk viszont nem jönnek be.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A belenyugvás csak akkor tökéletes, ha meghiúsult vágyaink tárgya szemünkben már veszít valamit értékéből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Részeggé tettél.
Egyedül aludtam ma:
elvonókúrán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lebuktam ím és fölmerültem,
Szorítva gyöngyházálmokat,
Megsebzett szívvel, szédülten,
Felnőtt lettem egy perc alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sors kegyetlen zsarnokunk,
Haragja akkor sújt le mindig,
Amikor boldogok vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha majd foltozott álmainkat,
lelkünk minden fehérneműjét
idegeinkre teregetjük,
mi marad meg a szerelemből?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb, ha a hollók, mint ha a hízelgők áldozatául esik az ember: amazok holtan falnak fel, emezek elevenen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátnők csak arra jók, hogy csalódást és keserűséget okozzanak az embernek. Kislánykorában volt egyszer egy barátnője (...), most végezte a harmadik gimnáziumot, ott laknak velük egy házban, de olyan messze van tőle, mint a hold. Vagy még annál is messzebb. Mert lehet, hogy a hold és a föld hamarosan összeköttetésbe kerül egymással, amióta a sok szputnyikot (...) küldözgetik felé. De Som Gizi és ő sohasem találnak többé kapcsolatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tündérmesékben a hercegnő megcsókolja a rút varangyot, és az daliás herceggé változik. A való életben viszont a herceget csókolja meg, aki pedig rút varanggyá változik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor megtudta, hogy szegény vagyok, bár az apám gróf volt, elhagyott. Rájöttem, elsősorban az vonzotta, hogy mellettem grófné lehetett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az életben folyton citromba harapsz, legalább vágj jó képet hozzá!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a legszörnyűbb a felnőttkorban - és erre csak most kezdek rájönni -, hogy mire az ember megkapja, amire egész gyermekkorában vágyott, a dolog feleannyira sem csodálatos, mint hitte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A várva várt nagy csodák, többnyire
- mire beteljesednek -
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,
akár a kígyóbőrt, és nem marad más,
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei, -
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak
- közönyös füst - virágok -
és az
"ennyi csupán az egész"
görcsös kérdőjele
?
kunkorodik fel egy
keserves ásításban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberekben nem lehet megbízni... a legjobbakban is csalódunk, akikről semmi okunk nem volt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást okoznak nekünk... talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül? Meglehet, de ez nem változtat semmit a kínos megdöbbenésen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy csalódásokhoz nagy hit kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunknak fel kell ismernünk a saját értékeinket. Ha másoktól várjuk, hogy megtegyék - és nem teszik meg, akkor állandóan csalódottak leszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, nem lett boldogabb attól, hogy megtanult olvasni. Úgy járt, mint az emberiség az édenkerti kígyó almájával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Saját magunknak kell legyőznünk a csalódásunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó pár éve megtanultam a leckét: soha senkit ne engedj túl közel magadhoz! Törődj másokkal, de ne feledkezz bele, mert a végén úgyis el fogod veszíteni őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csalódottság csak azokat érintő érzelem, akik törődnek másokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Újra egy generáció lehanyatlóban,
Kik életet adtak másoknak és reménykedtek az újban,
A valós szenvedések, miket átéltek,
Az újaknak már csupán filmek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Prim a fellegekben járt, hogy visszakapta az anyukáját. Én viszont szemmel tartottam anyát, vártam, mikor hagy cserben bennünket újra. Nem bíztam benne. Valahol a lelkem mélyén utáltam a gyengesége miatt, meg azért, hogy így elhagyta magát és nem törődött velünk, gyűlöltem a hónapok miatt, amiket végig kellett szenvednünk. Prim megbocsátott neki, én viszont eltávolodtam tőle, falat húztam kettőnk közé, így akartam elkerülni, hogy még egyszer az életben szükségem legyen anyára. Soha többé nem lettünk olyan jóban, mint régen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Soha többé nem tudok hinni egyetlen férfinak sem.
- Ezzel nem vagy egyedül. Csakhogy lehet, éppen az a feladatunk, hogy ezt legyőzzük. Hogy a történtek ellenére is bízni tudjunk, s ha találkozunk egy olyan pasival, aki tetszik, annak esélyt adjunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó és a rossz közötti határvonal úgy elmosódik, hogy a kettő szinte megkülönböztethetetlen, és csak jóval azután vesszük észre, hogy egyáltalán létezik, ha már átléptünk rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás