A kategóriához 680 idézet tartozik (bővebb infó)


Be nem váltott szép ígéreteim
húzzák már le a zsebem, aranypénz
helyett. Üresen kongó reggelek.
Ki volt, ki nincs, sosem lesz többé már,
fázom, kitakarsz, nem vigyáztál rám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A női szív egy őszibarackmag. Az ember teli szájjal beleharap a gyümölcsbe, és hirtelen kitöri a fogát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs is annál a napnál komorabb, mint amelyen ráébredünk: mindaz, ami mostanáig fontosnak látszott számunkra, valójában a nullánál is kevesebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha becsapsz, szégyelld magad; ha másodszor is becsapsz, szégyellem magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az Antikrisztus napjai ezek.
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alig érdemes élni. Alig érdemes. Amikor még gyerek voltam, annyira hittem, hogy én valami különlegeset tudok. Hogy csak rám várnak, hogy engem meghallgassanak, és mindenki el lesz ámulva, hogy erre még nem jött rá az emberiség. Pedig hát semmi sincs. Néhány üzekedő baromnak eszébe jut, hogy gyereket csináljon, mert közben néhány percre jó nekik, aztán ez a gyerek növekszik, teletömik hazugsággal, ha pechje van, lemészárolják, ha szerencsés, magától rohad meg előbb-utóbb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz,
belém vágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: maga magával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
Aztán megint
késel majd.
Majd elsietsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába van életed száz, vigyázz, melyik oldalra állsz!
A cél a fontos, nem a rajt, és te is rájössz majd, ha
Átver a látvány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyi optimizmus kell ahhoz, hogy az élet ne törje meg az embert? Mennyi kitartás, hogy átlépjünk a csalódottságokon? Mikor összetörik a szívünk, mert elrabolják tőle az álmokat, vajon csillagpor marad utána, mint a világűrben szétrobbant csillagok helyén? És nem tehetünk semmit, mert a döntések, a magunké vagy másoké egymás után és egymásba kapaszkodva sodorják magukkal az életünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A célod nem, de módjaid utálhatom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem
múltunk söpröd össze amíg megérkezem

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek agyafúrt aljassága, mérnökien kitervelt becstelensége idővel már nem dühít, inkább elszórakoztat, néha elkápráztat. Úgy látszik, ez az igazi emberi műfaj, ebben igazán nagy, emberi az ember: az aljasságban és a becstelenségben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetősége. (...) Az emberi élet végtelen félreértések örök sorozatának körforgása. E félreértések összege az a színes, bonyolult, félelmes és nagyszerű csoda, melynek gyűjtőneve az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed, semmi sem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek, hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged, de ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű, és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál életed során.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valamelyikük akármilyen hatásra (...) felnőtté válik, már csak idegesíteni fogja partnere gyereklelkűsége, a másik riadtan nem érti, hogy mi történik, és csalódottan eltávolodnak egymástól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerencse üvegből van: mikor legszebben ragyog, akkor törik el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet minden csatája arra jó, hogy tanuljunk valamit belőle, még azokból is, amelyeket elveszítünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve félelemmel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csalódni csak az tud, aki valaha hitt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok, és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne akkor szedjél fel, amikor már padlón vagyok, akkor kapjál el, amikor éppen lefelé zuhanok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem fogok többé hinni az emberekben, mert egy ember becsapott. Gyűlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Káprázat pusztán a történelem,
Míg némán a vállára hajtom fejem,
Elringat, marasztal, egésszé gyúr,
Aztán unottan szétszed, mint legót az úr.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vége lett mindennek, amit én a jövőtől reméltem. Vége lett annak is, amilyen én azelőtt voltam. Azt hittem, előbb-utóbb majd túlteszem magam rajta, és meg is próbáltam, de aztán egyáltalán senkit nem érdekelt, ki vagyok én valójában. Egyetlen férfi sem volt kíváncsi rám, én meg bebújtam a csigaházamba. Erre én ezen a hétvégén jöttem rá, és ezt a felismerést még mindig nem egészen emésztettem meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem várom már az életet.
Vagyok úgy, ahogyan lehet.
(...)
Ha tűz lobog, hát majd elég.
Ha vér ömlik, hát van elég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember életében nem sikerülnek dolgok, akkor azt mondja, sajnálom. Ami egyáltalán nem változtat a dolgokon. És egyáltalán nem biztos, hogy sajnálja. De kitölti az űrt. Az emberek általában nem szeretik az űr(öke)t. Zavarba jönnek tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Réka testében valami megnevezhetetlennek a szintje töredékmásodperc alatt a talajig zuhant. Nem tudott megszólalni, csak nézte szobormerev arccal az embert, akiben megbízott, és aki most elárulta őt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mérgelődés legyen olyan, mint a vihar, ne pedig, mint a tartós eső: tisztítsa meg a levegőt, és ne tegye tönkre a vetést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden boldogságomat megzavarta a lelkem legmélyén örökké mozgó nyugtalanság érzete: hogy én is csak olyan vagyok, mint a mesebeli ember, aki a szivárványt fogta meg, és hogy (...) bármilyen közel is van látszólag, a valóságban mégis örökké elérhetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát nem marad meg soha semmilyen kapcsolat? Olyan meghittnek, olyan zavartalannak, amilyennek kezdetben látszott? Nem állhat fent soha semmilyen helyzet sokáig? Hirtelen szúrni kezdett a szívem, éles és metsző fájdalommal, kimondhatatlan nosztalgiával csak az imént eltűnt pillanat után is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármit börtönnek tudsz látni, ha elveszted az illúzióidat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem halt meg ő s nem szendereg -
csak az élet álmából ocsudott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian úgy vágunk neki az életnek, hogy a fejünk tele van csodálatosabbnál csodálatosabb eszményekkel, aztán évekkel később már szerencsésnek érezzük magunkat, ha a nap végén még életben vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lennék dalod és táncod
vagy csak síró hegedűmuzsikád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás