A kategóriához 2 556 idézet tartozik (bővebb infó)


Ha valaki felidegesít, az azért van, mert vannak olyan tulajdonságai és cselekedetei, amelyek benned is megvannak, csak annyira elfojtottad őket, hogy nem tudsz a létezésükről. Éppen ezért hihetetlen intenzitással befolyásolnak téged, de mivel nem veszel róluk tudomást, az egód a maga módján próbálja felhívni rájuk a figyelmedet. Azok a személyiségjegyek, amelyeket hibának látsz másokban, mind megvannak benned is, csak letagadod a létezésüket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az élet tükör volna, sokkolna a tükörképem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindnyájunknak megvan az önmagunkról alkotott képünk... amilyennek látni szeretnénk magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész délelőtt attól rettegtem, hogy megint olyan érthetetlenül gyűlölködő pillantással fog majd méregetni. A lelkem egyik fele szeretett volna elébe állni és nekiszegezni a kérdést, mi baja van velem. Éjszaka, miközben álmatlanul forgolódtam az ágyamban, el is képzeltem, mit fogok mondani neki. De túl jól ismerem magamat, és egy pillanatig sem gondoltam komolyan, hogy csakugyan elébe mernék állni. Hozzám képest a Gyáva Oroszlán maga a Terminátor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Micsoda vad dolgokat képzel az ember, ha kedves önmagáról van szó, és mekkorát téved!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi tesz minket emberré,
És miért hazudunk folyton?
Mit ér az érzés, ha nem mutatom,
És a szót is magamba fojtom?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban! A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtanultam, hogy azok a források, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy valóra váltsuk álmainkat, bennünk vannak, csupán arra a napra várnak, amikor úgy döntünk, hogy felébredünk, és igényt támasztunk velünk született jogainkra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki nem állhatom mások társaságát. Csak magamat bírom elviselni, s olykor még ebben is szünetet tartok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az általánosan elvárt viselkedési normák magadra erőszakolásával nem érsz el semmit, csak azt, hogy a tiszta, teremtő érzelmeid eltorzulnak, és fájdalmat, szenvedést szabadítasz a világ nyakába.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak áltattam magam, hogy elmúlt, pedig azért is nem tudtam senki mást szeretni, mert még magam elől is titokban az övé maradt a szívem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha jobban megfigyeljük, az egész világ érthetetlen, logikátlan, és véletlenszerű akkor, ha a környezetet okoljuk azzal, ami velünk történik, de tök egyszerűvé lesz minden, ha magunkban keressük a választ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S most már hiába van minden igyekezet,
Keresve önmagam, magamra nem lelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rettegett a szenvedéstől. A fájdalom elől menekült el, fájt, hogy nem szereti úgy, ahogy ő, hogy olyan kegyetlen különbség van érzelmeik, nem egyformán szenvedélyes csókjaik közt, gyógyíthatatlan sebből vérző, talán soha meg nem gyógyuló szíve fájdalma elől menekült el. Félt a még kegyetlenebb szenvedéstől, félt, hogy az a szorongás, amelynek előérzetében csak néhány hónapig élt, és csak néhány hétig gyötörte igazán, évekig is eltarthat. Gyenge volt, mint mindig, meghátrált a fájdalom előtt, ahogy egész életében mindig is meghátrált a nagy erőpróbák előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk... Igen, ez alapigazság... Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudsz másokat megmenteni a fulladástól, ha te magad is csak alig mersz vízbe menni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem könnyű a haragos érzésektől megszabadulni, még akkor sem, ha belátjuk, hogy alaptalanul haragszunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hasznos lehet számunkra, ha belátjuk, hogy korántsem vagyunk olyan rendkívüliek, mint ahogy képzeljük, mert akkor mindjárt reálisabban tudjuk szemlélni önmagunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megvilágosodásnak léteznek ösvényei, de ezek eléréséhez szükséges, hogy az ember megszabaduljon minden olyan előítélettől, amelyre az érzékszervei tanították; függesszen fel minden olyan meggyőződést, amely a létezésünket könnyen értelmezhető aktákká alakítja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha mindig befelé néznénk, ahányszor csak zavar minket valami a másikban, véget vethetnénk a kivetítéseknek és semmi sem tudna többé felbosszantani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elmúlt napokban azt tanultam meg, hogyan ne bízzak meg másokban. Örülök, hogy nem sikerült. Van úgy, hogy másokban keressük önmagunkat, hogy meg tudjuk határozni, kik is vagyunk, de én szerencsére egyre inkább csak magamban keresem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ szemében akárhányszor megbukhatsz. Önmagunk előtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, nagyon is takarékoskodunk az érzésünkkel. Többnyire csak elmélkedünk, értékelünk, és nem engedjük szabadon fejlődni az érzéseinket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élvezem, hogy gonosz vagyok. Igen. (...) Határtalanul élvezem. Sok mindent láttam az életben, Ruth. Szinte mindent kipróbáltam már. Voltam színész, boltos, pincér, segédmunkás, hordár és cirkuszi kellékes! Szolgáltam matrózként egy teherhajón. Részt vettem az elnökválasztási kampányban egy dél-amerikai köztársaságban. Ültem börtönben! Csak két dolgot nem csináltam még: nem robotoltam becsületesen egyetlen napig sem, és még soha nem fedeztem magam a költségeimet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

NEM ELÉG
hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe!
Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe!
Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kéne egy mikrofon, hogy elmondjam a világnak,
Hogy nem szemétnek születtem, csak a szemekben szilánknak.
A jobbik énem én vagyok, a másik elveszett,
És út leszek a számodra, ami a fákig elvezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azelőtt mindig könnyen és biztos kézzel tudtam dönteni; rájöttem, hogy ez azért van, mert az ifjúságunkban a kérdés mindig ez: a jobbat vagy a kevésbé jót választom-e. Most már csak két rossz közt választhatok, ezért olyan nehéz a döntés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha olyan reménytelen önzők vagyunk, hogy nem tudunk egy kis örömet sugározni magunk köré és egy kis elismerést juttatni másoknak anélkül, hogy viszonzásképpen ne akarjunk valamit kifacsarni belőlük, ha lelkünk nem különb, mint a savanyú vadalma, akkor elér minket az a kudarc, amelyet nagyon megérdemlünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magadértés
versenyén neked jut a
legutolsó hely.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindaz, ami mögöttünk van, és minden, ami előttünk, eltörpül amellett, ami bennünk van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás