A kategóriához 2 556 idézet tartozik (bővebb infó)


Én bizony nem félek a bűntudattól - úgyis hamar elmúlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kérdezz önmagadtól - felelj önmagadnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bennem valóban nincs meg a tehetség, mint némely emberben, hogy könnyedén el tudjak beszélgetni olyanokkal, akiket még sohasem láttam (...). Nem tudom megütni társalgásuk hangját, nem tudok annyi érdeklődést mutatni ügyeik iránt, mint azt gyakran látom másoknál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felejtést és érzékelést illetően a következő megfigyeléseket gyűjtöttem össze: (...) a jót hajlamos vagyok abban a pillanatban elfelejteni, amikor megtörténik, a rosszat nem: emlékszem minden neheztelésre, mellőzésre, visszautasításra, amikor megfeledkeztek rólam, átnéztek rajtam, vagy faképnél hagytak. A jóra talán ezért nem marad szabad agykapacitásom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne törekedj arra, hogy megszabadulj a vágytól, vagy hogy "elérd" a megvilágosodást! Légy jelen! Légy ott, ahol vagy, ám az elme őreként!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy érzem, hallgatnak rám az emberek, de kell, hogy ellentmondjanak. Ha tartósan igazam van, elbizonytalanodom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi vagyunk a düh és a kétség,
Az éhség és a fagy,
Mi vagyunk, akik mindig csendben voltak,
És mindig azt tették, amit mondtak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem boldogtalanok vagyunk mi, hanem gyengék. (...) Úgy neveltek minket, hogy higgyünk magunkban, de közben nem mutatták meg az irányt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak életünk nem megfelelő értelmezése akadályozhatja meg, hogy jól érezzük magunkat, az viszont mindig, mert hatására sem önmagunkat, sem a környezetünket nem tudjuk a maga valóságában érzékelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S ha mozdul valaki, és elindul felém? Kérges szívvel, bánatos testtartással ajtót nyitok a rém vaskos falon. Félreállok. Hogy jöjjön, engedem. Hagyom. Feladom falaim. Feladom énem. Közben szenvedek, mert ismerem a távozás kesernyés ízét. A meg nem értés fertelmes bűzét. A felejtés kínpadját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, könnyebb felébredni és egyedül érezni magam, ha az vagyok, aki vagyok, mint valaki mellett felébredni és egyedül lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagunkkal vívni: a legszörnyűbb viadal; önmagunkon győzni: a legnagyobb diadal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba - és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom - mit tudok
És most azért élek,
Megtudjam egyszer:
Mennyit is érek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magamfajta ember szívesen babrál a szavakkal, túlzással azt is mondja, hogy legszívesebben evvel babrál, s ugyanolyan hévvel mesél egy a hetvenes évek elején megismert asszonyról, mint az Erdélyi Szótörténeti Tárról, amin aztán mindkettő, a nő is, a tár is, megsértődik; de hát két szék közt a pad alatt lenni - lehetne akár ambíciónk is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt saját élettörténetünk értelmezése. Kiemelünk bizonyos meghatározónak vélt eseményeket, elfelejtünk másokat. De ez a kirakott kép itt-és-most van a fejünkben, a múlt emlékei csupán illusztrációi annak, hogy minek hisszük magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazán rettenetes, bénító érzés, ha felbukkan a másik éned. Mert akkor másé a karod, a lábad, a szemed. Egy álmatlan nyughatatlan idegen, aki megy tovább, eszik tovább, és él tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még nem haltam meg, csak széthullóban vagyok. De ki nem? Mi mindannyian ugyanabban a süllyedő hajóban ülünk, és próbálunk jókedvűen evezni. Itt van például a karácsony. Ki a szarnak hiányzik? Aki kitalálta, annak biztosan sosem kellett nehéz csomagokat cipelnie. Nekünk viszont minden felesleges cuccunktól meg kell szabadulnunk ahhoz, hogy lássuk, hol is vagyunk valójában. Pontosabban, hogy hol nem vagyunk. Mert minél több cucctól szabadul meg az ember, annál világosabban lát. Az életben minden fordítva működik. Ha fordítva él valaki, a nirvána az ölébe pottyan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én egy elvetélt művész vagyok, aki tele van hóbortos ötletekkel és fellengzős igényekkel, és talán a boldogság képességével is, de nincs meghatározott eszköze mindennek a kifejezésére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az én hibám, hogy nem tudok olyan lenni, mint te! Én nem úgy kelek fel mindennap, hogy gyönyörű, csillogó, boldog helynek látom a világot! Én nem így működöm... és engem nem lehet megjavítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A belső konfliktusok arra valók, hogy eddzenek bennünket, hogy próbatételül szolgáljanak, amelyek által megküzdhetünk önmagunkkal is. A lelki konfliktusok megoldásának, azaz a vállalt döntések emberiességének nívója adja meg humán méltóságunkat, minőségünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy láthatatlan bíró, akit magunkban hordozunk, és akit nem lehet hazugságokkal megtéveszteni. Néma, és mégis beszél, éjjel-nappal szüntelenül halljuk, amint ítélkezik fölöttünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldogságunk szempontjából sorsdöntő az egészséges önértékelés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyvalakinek már régóta hazudok. Magamnak, mert az igazság megrémít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig erőt, bátorságot és önbizalmat nyerünk, amikor szembe kell néznünk félelmeinkkel. Azt kell mondanunk magunknak: "Átéltem ezt a szörnyűséget. Most már elboldogulok bármivel, ami csak jöhet." Meg kell tudnunk tenni azt is, amiről azt hisszük, képtelenek vagyunk rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe` lennél,
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb és fájdalommentesebb hibáztatnunk a másikat, mint szembenézni a saját hibáinkkal, sőt bűneinkkel. De ha a szándék meg is van arra, hogy elsősorban magunkkal foglalkozzunk, és tárjuk fel a saját felelősségünket, olyan gátak, lelki sorompók, masszív védelmi rendszerek akadályoznak, hogy sokszor közelébe sem kerülünk az igazságnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én a legfélénkebb ember voltam, aki valaha is létezett, de egy oroszlán lakozott bennem, ami nem engedte, hogy hallgassak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen különbül, mennyivel forróbban és bensőségesebben vagyunk azonosak bűneinkkel, fogyatékosságainkkal, mint erényeinkkel és képességeinkkel! Mennyivel inkább jellemez engem az, ami gyöngeség bennem, amire vágyom és tudom, hogy árt nekem, amit szeretnék, s amihez nem vagyok elég erős, bölcs és fegyelmezett, mint az, hogy néha és nagyjából mégis összeszedem magam, elkövetek valamit egészségemért is, mellékesen teljesítem kötelességeim.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a természetünket okoljuk hibáinkért, attól még nem változik meg hibáink természete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás