A kategóriához 700 idézet tartozik (bővebb infó)


Azt hiszem, kevesen tudják, mi az igazi félelem. Mert a legtöbb ember létező dolgoktól fél. De a legszörnyűbb félelem mindenek között, ha az ember olyasmitől fél, ami alaktalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor arcjáték csak a kívülállónak szól, önmagát senki sem tudja becsapni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit ér az ész, a szellemi kiválóság, a Parnasszus magasa az ősi ösztönök és a test démonainak támadásával szemben?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami jön, az jön! Vagy tán azzal, hogy félünk, képesek vagyunk megakadályozni, hogy a hideg hideg legyen? S a félelem megvéd-e bennünket az éhségtől? Jóllakunk talán, és nem nyomorgunk, ha már most aggodalommal gyötörjük magunkat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De a furcsa, megszállott vágyakozás már nem lángolt a lelkében: azt végleg kioltotta a félelem és veszteség fájdalma. Úgy érezte magát, mint akit pofonnal ébresztettek fel álmából.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Nem félsz a haláltól. Azt hiszed, ez erősebbé tesz téged, pedig csak elgyengít.
- Miért?
- Hogy tudsz gyorsabban mozogni, vagy hosszabb ideig harcolni, mint mások, ha nem jár át a legerőteljesebb ösztönzés, amit csak kaphatsz: a halálfélelem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világnak fogai vannak, és beléd marhat, amikor csak akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelemtől nem lehet csak úgy megszabadulni. Mivel mi magunk hozzuk létre, egyedül nekünk áll módunkban elengedni is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a tartalom okozza a félelmet. A félelem okozza a tartalmat. A félelem testi jelenség. A szívverésed felgyorsul, a mellkasodra nyomás nehezedik, görcsös és merev leszel. (...) Amint sikerül egy kissé lazítanod, kitörsz az ördögi körből. Minél intenzívebben érzed saját magadat, annál kevésbé tudnak kínozni a gondolataid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy győzhetjük le a félelmeinket, ha szembenézünk velük. Be kell sétálnunk az oroszlán barlangjába, megkockáztatva ezzel, hogy elbukunk. De próbáld csak elrejteni a félelmedet. Meglátod, felemészt majd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember félrelép, aztán elrendezi, és úgy dédelgetjük saját kis gyávaságunkat, mint valami házi kedvencet. Cirógatjuk, idomítgatjuk, ragaszkodunk hozzá. Ilyen az élet. Vannak a bátrak, és vannak a megalkuvók.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha olyan körülményekbe képzeljük magunkat, amilyent az isteni gondviselés egyáltalán nem szabott ránk; félünk ezernyi szenvedéstől, amelyek közül soha egyetlenegyet sem kell átélnünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerre nem lehet félni és nevetni is. Amikor nevetsz, nem félsz. S azt érzed, valamitől megszabadulsz. (...) Eloszlik a szorongás. Nem tudatosul benned, de azért nevetsz, mert rájössz, hogy az élet győzött a halál felett. És a halhatatlanság a mulandóság felett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserűség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sűrű ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytű, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a zuhanástól félek... attól félek, amikor vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövendölés arra való, hogy beavassuk magunkat abba, amit már úgyis tudunk. Abba, amitől félünk. Démonok nincsenek, csak archetípusok, amelyek közösek minden civilizációban. A félelem a veszteségtől - a Halál. A félelem a hontalanságtól - a Torony. A félelem a múlékonyságtól - a Szekér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyű tragédia történjen. Néha elég egy mondat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétféle ijedtség létezik; legalábbis az én felfogásom szerint. A tévés ijedtség és az igazi ijedtség. Szerintem általában csak a tévés ijedtség szintjét érjük el. Például amikor a vérteszt eredményére várunk, vagy amikor a sötétben hazafelé sétálunk a könyvtárból, és arra gondolunk, hogy a bozótban rosszfiúk rejtőznek. Az ilyen szarságoktól nem rémülünk meg igazán, mert a szívünk legmélyén tudjuk, hogy a vérteszt negatív lesz, és hogy senki sincs a bozótban. Hogy miért? Mert ilyesmi csak a filmekben történik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál semmi a halálfélelemhez képest.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szeretek félni. Ettől pedig csak egyetlen módon lehet szabadulni: meg kell szüntetni a félelem okát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem értetlen ragadozó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és elhasznál. De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet, mint a sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem felfelé emel!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem nem a gyávaság jele. A félelem az, ami lehetővé teszi, hogy bátrak legyünk, és megadja azt a kegyet, hogy szembeszálljunk az élet adta kihívásokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bátran megyek előre legtöbbnyire, tudom; de a kétségbeesés mindig közel van hozzám. Életem mindennapi óráiban oly közel van hozzám, amily közel lehet a cápa a hajón alvó utashoz. Megfontolt hitemnek a vékony deszkaszála biztosít a kétségbeesés ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetettebbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk - jelentéktelenné zsugorodnak. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket, a félelmek enyészni kezdenek. Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta - ez a félelem igazi eloszlatója.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába vagyok olyan pali, aki a jelenben él, rájöttem, hogy a múltamat mindig cipelni fogom, és rettegek, hogy meghatározza a jövőmet is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudnám, mi sül ki ebből az egészből, szívesebben lennék halott a múltban, mint itt eleven.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermekek furcsa kis teremtmények. Ha nagyon megijednek, különösen ha olyasmitől, amit nem értenek... nem beszélnek róla. Magukba fojtják. Látszólag, talán, elfelejtik. Az emlékkép azonban mégis ott rejlik bennük, valahol mélyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pánikba esett ember könnyen elveszíti a fejét, és minden ok nélkül vaktában lövöldözni kezd. A golyók pedig közismerten nem válogatnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tulajdonképpen semmitől nem kellene úgy félnünk, mint a félelemtől. A félelem az alkotó, a teremtő erő ellentéte. Szűkíti az ember látóhatárát, valóságos és átvitt értelemben egyaránt. Szétszórttá, esetleg széthasítottá teszi az egyéniséget. Elzsibbaszt, esetleg megbénít teljesen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Féltem; az érintkezéstől, a csóktól, attól, hogy nem tetszem neki, és hogy nem lesz megelégedve velem. De miután egy ideig így álltunk, és én éreztem az illatát, testének melegét és erejét, minden természetessé vált.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás