„ Míg én voltam a kedvesed
s felfénylő nyakadat még nem ölelte más
ifjú, míg veled éltem én,
nálam jobban a dús perzsa király sem élt. ”

„ A szívem üstjét, jöjj, kavard,
míg tart e bűvös éj,
hisz mind tiéd, mi benne forr:
a vágy s a szenvedély. ”

„ Nyomorúságos, didergő kis rikkancs voltam valaha. Emlékszem, akkoriban mennyire sóvárogtam mindaz után, amit most a magaménak mondhatok, a pénz nyújtotta kényelemért és luxusért, de sohasem a hatalomért. Pénzt akartam, de nem azért, hogy hatalmat szerezzek magamnak, hanem azért, hogy pazarlóan elköltsem - mégpedig magamra! (...) Azt mondják, pénzért nem lehet mindent megkapni. Nagyon igaz. Én azonban mindent meg tudok vásárolni, amit akarok. Ezért vagyok elégedett. ”

„ Szerettem és azóta is hiányolom életjel-érintéseidet, azt, hogy valahányszor elmentél mellettem, megsimogattál valamimen, egyszerűen csak érzékeltetve: látod ám, hogy ott vagyok, engem látsz és nekem örülsz. ”

„ Szeretlek. Még akkor is, ha néha legszívesebben a vizes vödröt húznám a fejedre. ”

„ El akarom mondani neked, hogy szeretlek. A szerelmünk volt a fonal a labirintusban, a háló a kötéltáncos alatt, az egyetlen valódi ebben az én különös életemben, amiben bízhattam. Ma este úgy érzem, hogy a szerelmemnek ebben a világban nagyobb a sűrűsége, mint jómagamnak: mintha itt maradhatna utánam is, és körülvehetne, megtarthatna, ölelhetne. ”

„ Szerelmes vagyok a szomorú szemeidbe, és minden vágyam, hogy felvidítsalak, és lehet, hogy akkor, ha vidámabb szemed volna, kiszeretnék belőled, ettől újra szomorú volnál, s újra beléd szeretnék. ”

„ Én mindenre emlékezem
Hogy szép voltál. Gyönyörűen
hordtad a vállad, a fejed
s halálosan szerettelek. ”

„ Mindig úgy volt, hogy akartam egy lányt, aztán megismertem, és akkor már nem akartam többé, de veled csak egyre erősebb és erősebb lett az érzés. ”

„ "Igen", ami nálam, "nem", tenálad. ”

„ Elindultam tőled
s mennél messzebb megyek
annál közelebb jutok hozzád. ”

„ Harmat ragyog a virágon. Csak most ne
Lopódzék egy gyáva könnycsepp szemembe!
Amit érzek, rejtse tőle s amit érez, tőlem el,
Áthatatlan fátyolával szemen, arcom minden jel.
Vándorbotom nehéz volna, s nekünk nehéz az élet,
Hogyha tudná, mint imádom és ha tudnám, hogy szeret. ”

„ Eltévedt bárány voltam, de Te visszafogadtál. Az életem halott volt, de Te föltámasztottad. A szívemben már nem lakott szerelem, de Te visszaadtad nekem ezt az adományt. ”

„ Várt rám a szabad ég,
s elnyelt a szakadék.
Áldatlan múlt az, ami volt.
Máshol nincs menedék,
lángom csak veled ég.
Számomra rég csak te vagy az út! ”

„ Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit. ”

„ Bárhová nézek te vagy akit látok
egységben élünk miként az átok
beszélem veled e hétvégi nyelvet
minek keresni szerelemben elvet. ”

„ Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok, csakhogy nem akarok. ”

„ Sokszor gondoltam rád. Mindig is szerettem volna elmenni hozzád. És most itt vagyok: örülök, hogy találkoztam véled a halál küszöbén. ”

„ A valóság elillan, minden emlékké válik. Lassan-lassan te is megszűntél vágy lenni - emlék lettél. (...) Nem unalmamban szerettelek, vagy szeszélyből, vagy a magány vett rá. Azért szerettelek, mert minden boldogságnál erősebben vágytam rád. És tudtam, hogy az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy együtt tartsa mindazt, amit a vágy képes kitalálni önmagának. ”

„ Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással. ”

„ Annyira tetszel,
hogy nem tudlak szeretni:
rossz, nem én vagy. ”

„ Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok, amiért
annyit dideregtem érted, magamért! ”

„ Félek, hogy nem nagyon foglak szeretni
és félek, hogy te ettől majd talán még jobban,
aztán majd taníthatsz folyton szeretni,
de nem jól, hogy lehessek még hozzád méltatlan. ”

„ Kérdezted, hogy ki vagyok valójában. Nos, egy bűnös. És bárhová is megyek, a bűnöm követ engem. Valaha jó ember voltam, már nem vagyok az. Anya, ha meg kéne határozni, most elsősorban az vagyok. Később lehet, hogy ez visszaüt, de vállalom! Tudod, az ember időnként ráébred bizonyos dolgokra, velem most ez történik. Rájöttem, hogy ez nem nekem való, semmi keresnivalóm nincs már itt. Menjünk el! Nem tudom, hogy működne a dolog együtt, mennyire ismernél meg engem, de neked még megnyílnék! ”

„ Nem vagy hétköznapi. (...) Egészen rendkívüli vagy. Nem szükséges birtokolnod a holló hatalmát ahhoz, hogy számomra különleges legyél. ”

„ Varázsütésre a szívembe zártalak. ”

„ Mennyire szeretlek!
érzem, ez szinte fáj.
Töröld le könnyemet
becéző szavakkal
és ölelj magadhoz
ezen az éjszakán. ”

„ Tested menedék,
De hogy oltalmazz, nem elég.
A selyem és a méz,
Vagy ha a kéz ölelni kész.
Vágyad hatalom,
De legyél a vigaszom,
Jutalmad vagyonom,
Rész helyett egész. ”

„ Ma éjjel újra itt vagyok,
Mit érzek, láthatod.
Itt vagyok, és nem álmodom
A könnyeket arcodon.
Tudnod kell, mennyit érsz nekem:
Te vagy az életem. ”

„ Te egyedül, aki sose bántott
(...)
Te mondd el helyettem
egyszer nem tévedtem
egyszer nem vétettem
amikor ágyamat
szíveden vetettem. ”

„ Reménytelen, reménytelen -
dobogja bennem a félelem,
mert arcod, kezed, szíved nélkül,
az életem a csendbe rémül. ”

„ Megalázott és legyőzött, tehát teljesen szerelmes lettem magába. Engem még sohasem vertek meg. ”

„ Mit tusakodjam már az szerelem ellen,
Ha csak hozzád vagyon, szívem, minden kedvem?
Nálad nélkül nincsen énnékem örömem,
Tied vagyok, szívem, ihon a jobb kezem. ”

„ Ember vagyok és férfi. Meg tudnám önt védelmezni az egész világ ellen; de saját magam ellen nem. Én önt szeretem. Ha ön velem jön, a kárhozatba jön. Mert én nem vagyok sem szent, sem angyal! Ember vagyok- és rossz. ”

„ Hát persze, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem is gondolkozom rajta. Nem is hajtogatom. Olyan természetesen szeretlek, ahogy lélegzem, meszesedem, süketülök, hullajtom a hajam. ”