„ A szerelemben nemcsak a csalódás képessége van meg, hanem a felejtésé is. ”

„ Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz. ”

„ Véges vagyok, mikor te a végtelennel játszol. És a csendek, a szavaid utáni üresség, az mind mi vagyunk. Benne létezünk még mindig abban, amik sosem mertünk lenni. Halkan foszlottunk le egymásról. Akkor távozunk, amikor a másik nem lát. A fájdalom fokozható. Az üresség is. Csak a közelség nem. ”

„ S én szerettem saját vakságomat,
vak őrületemet,
mely, mikor már a szem rég észrevette,
s az ész belátta, veszve,
még akkor is azt mondta: nem lehet,
azt súgta: lehetetlen,
s bírt reményt látni a reménytelenben,
és tudomásul venni képtelen volt,
hogy véges, miről vélte, végtelen volt,
s mikor varázsod már rég összetörted,
téged vallott akkor is legkülönbnek. ”

„ Azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod,
nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott. ”

„ Volnék inkább a régi senki,
Kinek nevét csak szájad ejti,
S ne papiron, de kebleden
Lelném meg rémed`, szerelem! ”

„ Nekem többé nem kell az élet,
Mert célját elveszítém;
Te voltál célja életemnek,
Te általad s te érted éltem. ”

„ Miért száradt ki a folyó, miért?
Gátat vontam rá, hogy enyém legyen,
Ezért száradt ki a folyó, ezért. ”

„ Nem értem, mit mond, s az arca olyan más;
Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd.
Attól félek, késő már menni,
Egyedül jöttem, és nem is várt senki. ”

„ Ha hiába remélünk,
Nemcsak megcsalt szivünk - szenved a büszkeségünk,
És legfőbb gondja, hogy kárpótolja magát,
Ha nem is sikerül, színleljük legalább,
Különben pipogyák s gyávák vagyunk - olyan nagy
Hiba szeretni azt, aki bennünket elhagy. ”

„ Az elmúlt szerelem - kialudt vulkán. Sohasem mondhatod el, hogy az újabb kitörés veszélye teljesen megszűnt. ”

„ A barátság elhidegülésének és lazulásának megvannak a maga okai; a szerelemben annak, hogy nem szeretjük egymást többé, nemigen van más oka, csak az, hogy túlságosan szerettük egymást. ”

„ Alig emlékszem erre a szerelemre! - vetette oda kihívóan a szívének, nyugtalanul várva válaszát, de szíve meg sem remegett, nem dobogott hevesebben, nem emésztette a vágy, csak előtűnt ama szörnyű pillanatok emlékezete. ”

„ Azt reméltem, az idő múlásával könnyebbé válik a teher, hogy felvirrad a nap, amelyen igazából nélküle ébredek, amikor már nem csak fizikailag, de mindenestől eltávolodik tőlem, kivész belőlem; elmúlik rólam, akár egy gyönyörű átok, amely valamennyi borzongató szépsége ellenére mégiscsak átok. ”

„ Beléd kapaszkodnék, de nem vagy már sehol.
Egyedül állok itt s a nagy korong
forog, forog. ”

„ Sirok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány. ”

„ Aranycselló mély húrjain zenélt
a végtelen magány. Akkor megálltam
kinyújtott karral, mint világtalan
kéregető s utánad tapogattam.
Milyen voltál és milyen volt a hangod?
hogyan néztél rám és hogyan szerettél?
- jaj, elfeledtem. ”

„ Minden szerelem mulandó. Elillan a legdrágább parfüm illata is. Szerteszállnak csodás álmok, legszebb szavak. ”

„ ...Megszeretik egymást
Ifjú és leányka.
Tündér-álmot szőnek,
Sírnak is utána, -
Megszeretik egymást
S elfeledik egymást! ”

„ Szívében mintha lezárult volna valami. Nem volt igazán nagy érzés. Ez volt a legrosszabb benne - hogy egyáltalában nem volt igazán nagy érzés. ”

„ Elment egy asszony. Tegnap még szerette,
Múzsája volt, és hite volt neki,
Ma tudja már: a nő nem szereti.

Elment egy asszony. És a férfi lelke
A távozó után könnyezve száll,
S úgy érzi: nem lesz többé verse már. ”

„ Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, először elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emeli, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idő után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet, mondván, hogy erre nincs szüksége. ”

„ Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, először elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emeli, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idő után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet, mondván, hogy erre nincs szüksége. ”

„ A "szeretlek" szó ellentéte nem a "gyűlöllek", hanem a "szerettelek". Így, múlt időben. ”

„ Csak kongó visszhang
s elnyűtt mondat foszlánya
a Te nagy Csended. ”

„ Az volt a baj, hogy túl gyakran találkoztak. Nem lehet egy viszonyt állandóan forrponton tartani. Ritkábban kell találkozniuk - lazítani kell egy kicsit. ”

„ Hova lett a szerelmünk? (...) Mikor lett oda? Igaz, az utóbbi időben ritkán fordult elő reklámfilmekre jellemző gyöngéd pillanat, nevetés, és nem tűztünk ki közös célokat sem. De ez már okvetlen azt jelenti, hogy vége? ”

„ Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni. ”

„ Az igazi bosszú jól élni nélküled. ”

„ Szerettük egymást.
Te is egy mást, én is egy mást
- kerestük egymásban. ”

„ Mindig joghurtkapcsolataim voltak (vagyis olyanok, amelyeknek lejárati dátuma volt), sokszor a történetek csak úgy véget értek, szinte anélkül, hogy észrevettük volna: egyre kevesebbszer kerestük egymást, azután már egyáltalán nem, és a dolognak vége lett, kiürült, mint a műanyag pohár. ”

„ Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság. ”

„ A szerelem olyan, mint egy virág - még a legszebb is meghal. ”

„ Nagy vágy-kötelek elszakadnak,
Ébrednek oktalan szerelmek
S karunkon a régi örömök
Lesznek bús, utálatos terhek. ”

„ Valamit adtunk a világnak magunkból. Semmit nem vettünk el cserébe. Nincs már nálam belőled, csak a nevetésed. Te még egy ideig hordozod közömbössé érlelt tekintetem. Óvatlanul tör majd rád. Egy macskaköves hajnalon. ”