A kategóriához 378 idézet tartozik (bővebb infó)


Ha nem szeret, csak kötelességből jó, gyöngéd hozzám, és amit én akarok, az nem lesz meg - ezerszer rosszabb, mint a harag. Az a pokol! És most ez van. Már réges-rég nem szeret. S ahol a szerelem véget ér, ott kezdődik a gyűlölet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Inkább csak kiszikkasztotta a vigasztalást. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, de nem tudom, miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. Kívánom, maradj meghitt viszonyban a csodával! Légy boldog, itatódj át szerelemmel, és részegülj tőle! Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. Tőled, általad is szebb a tömérdek-arcú világ. Te az a lány vagy, azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a szerelem elillan egy házasságból, a gyerekek jelentik a maltert a téglák között. Ha a gyerekek elmennek, a téglák csak úgy hevernek egymáson. S amikor a gyerekek meghalnak, minden elenyészik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Voltaképpen a szerelem fénysebességgel érkezik, az elválás pedig hangsebességgel. A gyorsabb sebességről a lassabbra váltás nedvesíti be a szemünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha soha többé nem látlak, tedd, hogy legalább a hiányodat érezzem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hallok olyan
gyorsan, ahogy te játszol
- köztünk nincs zene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem Te vagy a hibás,
csak egyedül az Isten:
mert a szerelemnek is határt szabott.
Sőt tán nem is hibás
sem Ő, se más
Véletlen tette csak, hogy így legyen:
hogy ami fa, ne nőjön fel az égig,
és elenyésszen, ami szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elengednélek, de félek, ez nem így megy,
nyomnám a féket, mégis a gázra lépek.
A túl hosszú hajnalok mögött megszöknek a napok,
elengednélek, de képtelen vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Voltál test - méretű valóság -
hiányod mindenségnyi semmi,
köröttem bizsereg a csönd már,
mellemet kiáltás repeszti,
kiáltozom, de visszalengő
illatod éri felszakadt szám,
s csitulok, mint aki magában
dúdol, ha kopognak az ajtón.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudtam elképzelni, hogy elhagyjam, ám azt sem, hogy vele maradjak. Nem akartam bántani senkit és semmit. Csak csendesen ki akartam osonni a hátsó kapun, mindenféle ceremónia és következmény nélkül, hogy aztán meg se álljak az óceán túlsó partjáig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Angyal voltál, titkot loptál
Ördöggé, mondd, miért változtál?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emberek között, akik egyszer szerették egymást, s aztán elmentek egymástól, marad valamilyen kegyetlen, minden írott szerződésnél és ünnepélyes eskünél keményebb kötés, mely ellen nem tudnak vétkezni, akkor sem, ha akarnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy vagyunk mi otthon egy fedél alatt, mint az ellenségek. Hazug látszat, csalás ez a mi házasságunk már régen. Porhintés a világ szemébe. De nekem nem kell tovább ez a hazugság. Elválok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a tiéd, akárkié.
Könyörögnék, hogy engem szeress,
De nem ragyogsz rám már soha többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Be nem váltott szép ígéreteim
húzzák már le a zsebem, aranypénz
helyett. Üresen kongó reggelek.
Ki volt, ki nincs, sosem lesz többé már,
fázom, kitakarsz, nem vigyáztál rám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, nélküled is tudom, hogy hol a helyem.
Azt hiszem, még jobban nyitva tartom a szemem.
Azt hiszem, egyedül is rájövök, hogy mi jó nekem.
Azt hiszem, elengedheted mind a két kezem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Az ember, ha már nem tud szeretni: menjen tovább!" Semmiért nem kár, csakis a szeretetért. Az pedig - ha valóban volt - elveszíthetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem elmúlik, a bűntudat soha.

pont 27 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz,
belém vágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: maga magával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
Aztán megint
késel majd.
Majd elsietsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Véget ért egy kapcsolat, pontosabban, egy mély szerelem barátsággá szelídült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs híd, amely a múltba elvezessen
Hozzád, halott szerelmem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok kőszikla, csak egy ember. Tedd le kezed, csendesítsd le elméd, és gondolj arra az időre, amit elvesztettünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De ha szorosan vesszük, minden gépies a földön. A csókolódzás is gépies. Mióta a világ világ, úgy csókolódzunk, hogy a férfi a száját rátapasztja a nő szájára, egy darabig szívja, aztán eltávolodik tőle, újrakezdi a műveletet. Aki észreveszi, hogy ez egyhangú, s azon töri a fejét, hogy a csókolódzás terén valami "újítás" kellene, például, hogy a férfi piros papírsipkát tegyen a fejére, a nő pedig kis ezüstcsengettyűt a fülére, s a félhomályos szobában a Tűzvarázs-t játssza egy jeles művész és láthatatlan inasok perzsaliliom-illatot fújjanak rájuk, azt én nem "vakmerő, forradalmi lélek"-nek nevezem, hanem valami egészen másnak, az nem a csókolódzás új művészetét teremti meg, az egyszerűen unja a csókolódzást, az egyszerűen nem tud csókolódzni, az egyszerűen nem szerelmes többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van ennél számonkérhetetlenebb formája is az elszakadásnak; - mikor még együtt fekszünk le, együtt reggelizünk, s talán még jobban is igyekszünk szeretni egymást, mint azelőtt. De mégsem ezen múlik. Egyszer csak jön egy nap, mikor egy táj kezd fölrajzolódni, (...) egy táj, ahová tudom, hogy csak a másik léphet be, hiába látom én is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Menj, ha menni muszáj!
Jobb lesz így ezután.
A néma csend ölel át,
Túl hosszú volt ez a tánc.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok.
Én már nem leszek másik.
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás