Kál a maga anyjára gondolt, a régen halott anyára, akinek hűlt kezét többé nem csókolhatja. Valahol messze, égre mutató kőszálbálvány alatt talán megérezte titkos gondolatait a porladó anyaszív: gyenge szellő szárnyán lágy simogatást küldött édes szülöttjének, a halálon túl is élő, örökkévaló szeretet áldott üzenetét.