Képek villannak föl, mindegyik a maga módján szomorú vagy vidám. Néha mindkettő. Az egyik véglet áthatolhatatlan, reménytelen sötétség, a másik a szinte felfoghatatlan boldogság, amely olyan vakító fénnyel ragyog, hogy bántja a szememet. Állandóan váltakoznak a képek, mintha egy láthatatlan kéz cserélné őket egyfolytában. Jön az egyik a másik után. Kattanás. állj! Merevítsd ki ezt a képet. Nézd meg jól, akármit is látsz rajta. Henri mindig azt mondta: az emlékezés ára a fájdalom, ami vele jár.