A címkéhez 506 idézet tartozik


A szerelem mindig továbbáll
Két szomorú ember marad utána
Két egymást vádoló nyomorult

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sírj, ha szomorú vagy. Ha nincs több könny, az élet majd megy tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ajándékot kapok valakitől, szinte mindig az a vége, hogy elszomorodok tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kimerült író olyan, mint a megcsalt férj: maga veszi észre legkésőbb a szomorú igazságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- A boldogságnak több fajtája létezik (...). Egyes fajtáihoz nem kell bizonyíték.
- Mint például a napfelkeltéhez?
- Pontosan. (...) Egy napfelkeltében egyszerűen nincs semmi szomorú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó szerelem, segíts hát megint
A sors szomorú cselszövéseit
Darabokra zúzni, s aztán
Újragyúrni vágyam szerint!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A krízishelyzetek gyakran még a legkeményebb személyiséget is meg tudták lágyítani - egy időre. A szomorúság, a döbbenet, a nagyfokú izgalom sebezhetővé tette az embert, aki ezért olyanokat mondott, amit rendes körülmények között nem tett volna, mivel a védőpajzsa leomlott. A szokatlan viselkedést nem lehetett vízválasztónak tekinteni. Nem egy száznyolcvan fokos pálfordulásnak volt a jele, ami után minden örökre megváltozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi, férfiak a legnagyobb bánatunkban könnyezünk, örömünkben nevetünk, tiszta sor. A nők azonban hajlamosak szomorúságukban kacagni, boldogságukban pedig sírni, aztán csodálkoznak, hogy képtelenek vagyunk kiigazodni rajtuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak vissza tudnám forgatni az idő kerekét, bárcsak meg nem történtté tehetném a szomorúságot, de attól félek, ezzel az öröm is eltűnne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Furcsák az emberek. A szomorúság mindig eltűnik, és csak a szép emlékek maradnak meg. Az ember bármiről szívesen elfeledkezik.
- Így élhetünk csak tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ebben az óriási műteremben,
Amit világnak nevezünk,
- És ahol egy véget nem érő vásznon
Festi meg az idő szomorú történetünket -
Csak egy percre megkaphatnám az ecsetet,
Jól odapingálnálak magam mellé,
Hogy soha ne kophass el onnan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet, mint a zongora, a fehér billentyűk → boldog percek,
a feketék → szomorú időszakok... De nem szabad elfelejteni, hogy mindkettő szín együtt játszva éri el a csodálatos dallamot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rácsok mögött az élet egyik szomorú igazsága, hogy a félelem, a szenvedés és a közvetlen létszükségletek elvonják a figyelmet az ember valódi életéről. Emiatt nehéz sok rabnak visszatérni a valóságba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan, mint a hárfa. (...) Akármit pöngetnek rajta, mindig szomoru.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oké, lehet az ember olykor szomorú vagy dühös, de száz százalékban nem szabad haragudni a világra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, a legszomorúbb emberek próbálják legjobban boldoggá tenni az embereket, mert tudják, hogy milyen érzés jelentéktelennek lenni, és nem akarják, hogy bárki is ezt érezze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden embert bánt valami, amit titkol a világ elől és gyakran megbélyegezzük azzal, hogy rideg, pedig csak szomorú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek megvan a története, csak mi nem ismerjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vársz valakire. Egy Angyalra. Szeretnéd látni szemeinek csillogását, vágysz erőt meríteni mosolyából, kívánod hallani hangját. Mert... de nincs "mert"... nincs magyarázat, nem is kell. Vársz rá, szükséged van rá. Igen, vársz rá. Az Angyalra. Az Angyalra, pici szárnyakkal. De nem érkezik. És szomorú vagy... Ám történik valami. Az Angyal küld valamit. Egy pici tollacskát a szárnyaiból. És már tudod, amit eddig is éreztél: gondol rád, fontos vagy neki. És már nem vagy szomorú... a pici tollacska szárnyakat ad... neked is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorú titok az, hogy megtörténhet: párja mellett is halálosan egyedül élhet valaki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tetszel, megadom magam. De figyelmeztetlek, hogy ez a vonzás, ez a szerelem, pontosan huszonnégy óráig tart majd. Az első álomra következő ébredés elűzi arcod emlékeim közül, mint a napfény a hajnali ködöt. Édes arc, ködből vagy. Amíg beszélek rólad, már homályosabban látlak. Mikor pontot teszek e mondat végére, szomorúan (...) észlelem, hogy már nem is látlak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egész életemet arra fordítottam, hogy minél kevesebbet érezzek. Nap mint nap kevesebbet éreztem. Az öregedés teszi? Vagy valami rosszabb? Az ember nem védekezhet a szomorúság ellen anélkül, hogy a boldogság ellen is ne védekezne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékek nem fájnak, legyenek bár boldogok vagy szomorúak, örömteliek vagy fájók, rosszak vagy jók: az embereknek az életet jelentik. Az érzelmek, amiket az emlékek keltenek, ártatlanok, ez a szeretet. Ezért van remény a világban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek az életében van szomorúság meg fájdalom, de időnként jön egy fénysugár, ami elolvasztja a magányt a szívben, és vigaszt nyújt, mint a forró leves meg a puha ágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség, mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha igazán szeretünk valakit, annak soha nem lenne szabad fájdalmat okoznunk. Soha nem lenne szabad hagyni, hogy szomorúság költözzön a tekintetükbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csatában elesni nem valami méltóságteljes dolog. Többnyire nem egyéb, mint hogy az ember húsát cafatokra tépik, és vérét szétfröcskölik, ami végeredményben inkább piszkos, mint felemelő dolog. Ám annál nagyobb, szinte édesbús méltósággal jár a gyász - a tehetetlen, reménytelen szomorúság, amellyel az a bizonyos sürgöny áraszt el egy-egy családot. Itt nincs mit tenni, nincs mit szólni, és csak egyetlen remény van: hátha nem szenvedett sokat! Istenem milyen csüggedt, milyen utolsó remény is ez! És az is igaz, hogy mindig vannak emberek, akik - mikor gyászuk kezdi elveszíteni zamatját - szelíden áttolják a büszkeség érzelmi körébe, és egyre magasabban hordják az orrukat, egyre nagyobb embereknek tartják magukat gyászuk és veszteségük alapján. És ezek közt olyan is akad, aki a háború elmúltával tőkét kovácsol gyászából és veszteségéből. Mindez csak természetes, mint ahogy egészen természetes, hogy egy ember, akinek életfunkciója az üzlet, a háborúból is pénzt akar kifacsarni. Ezért még csak nem is hibáztatja senki, legfeljebb elvárják tőle, hogy zsákmánya egy részét hadikölcsönbe fektesse.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorúság nemes dolog. Egy férfi esetében ugyan kissé patetikus, de mégis nemes, hiszen nem szomorít el engem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretsz gondolni?
– én attól majdnem mindig
szomorú leszek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél nagyobb csatát vívsz meg, annál nagyobb utána a boldogság. Olyan szintekre emel a saját erőd, amiről azt gondoltad, hogy nem is létezik, vagy egyszerűen csak a képzeleted szüleményeként élheti meg a holnapot. De ott van, jön, csak hinni kell benne. Felülemelkedni a szomorú szürkeségen, állni a sarkadon, kiállni magad mellett, és hinni a saját erődben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mit csinálsz te velem? Elvarázsolsz?
- Nem értek én ahhoz. De ha értenék hozzá, elvarázsolnálak. Téged is elvarázsolnálak, meg mindent, az egész életet. Fújnék egyet, és attól eltűnnének a gondjaid, és minden jó lenne, minden úgy történne, ahogyan akarjuk, és mindig melletted lehetnék...
- Megunnád... - cseppnyi szomorúság bujkált a lány hangjában.
- Nem unnám meg.
- Dehogynem. Előbb-utóbb mindent megun az ember.
- Akkor elvarázsolnám az unalmat is. Kiirtanám az életből. Azt mondanám: akarom, hogy mindig újak legyünk egymásnak, és úgy is lenne.
- Szép varázslat volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tűnik, mióta a szeretett lény eltűnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink... Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? (...) A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás