„ A magzat. Hiszen ebben a pusztuló testben vakon növekszik egy tapogatózó élet. Közös a sorsuk. Emez még táplálkozik, szív mohón, csakis a növekedés ösztöne hajtja, hogy valamivé legyen, mindegy, mi lenne, mérnök, pap, katona, gyilkos, ember, akármi, de élni akar, szenvedőn és boldogan és összetörten - óvatosan haladt a műszer a láthatatlan fal mentén - míg ellenállásra nem talált, ott elővigyázatosan áttört - most kiemelni - vége. Vége az öntudatlan keringésnek, vége a sohasem szállt lélegzetnek, ujjongásnak, panasznak, növekedésnek, eljövendőnek. Fakó, élettelen húsdarabka csupán, meg egy kevés elcsöppenő vér. ”

„ Beképzeltségemben el ne rontsak bármit is! Ahogy a hősök oly gyakran a mesékben. Mindig csináltak valamit, s a már-már holtbizonyos boldogságot eltolták a háztól. ”

„ Néha, és különösen most, éjszaka, úgy érzem, hogy nem bírok tovább élni, mert megérintetted az énem legbelső részét, felrobbantottad az eddigi életemet, már nem az vagyok, aki vagyok, hanem te vagyok, tied vagyok, általad vagyok. ”

„ A boldogtalan oly örömest csatolja magát a boldogtalanhoz; itt talál egyetértő szívet, melyet a balsors csapdosásai meglágyítottak. A boldog hideg tekintettel megy el mellette, és szalad azon kedvetlen érzéstűl, mely belső részében titkosan mozog: Neked is így eshet! ”

„ A papírnyomó volt a szoba, s a korall Julia és az ő élete, mintegy örökre belerögzítve a kristálydarab közepébe. ”

„ Hiszem, hogy úgy szabadulhatunk meg legjobban a múlttól, hogy fejbe lőjük, eltemetjük mélyre, és leöntjük lúggal. ”

„ A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak. ”

„ Én, kedves, sohse leszek napsugár,
csak sápadt pír, csak távoli derengés, 
amin az ember egy kicsit mereng; és
virág se vagyok, kitűzni való,
csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén. ”

„ Így senki sem sírt, ahogy én sírok most.
A téli éjbe magam siratom.
Gyertyát ide! A vajudó pityergést
hadd lássam elsápadni ajkamon. ”

„ Ha le akarod győzni a világot, győzd le magad! ”

„ - Mitől vagy ennyire biztos abban, hogy sikerrel jártok? (...)
- Ezt nevezik vak hitnek, barátom. ”

„ Nem elsősorban a hited és látványos jó cselekedeteid üdvözítenek, hanem a szereteted, amellyel ezeket valóra váltod. ”

„ A remény örök, különösen, ha a lehetséges megoldás nem túl emberi. ”

„ A patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt. ”

„ Szeretnek majd! Csak járt utad
Járatlanért ne hagyd el!
Őrizd örökké önmagad,
Ami nem vagy, máris add fel. ”

„ Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek. ”

„ Az élet kombinációk sorozata, s e kombinációkat folytonosan tanulmányozni kell, szemmel kell követni, ha az ember meg akarja tartani kedvező helyzetét. ”

„ - Miből lesz a boldogság? Mondd meg, úgy szeretném tudni!!! (...)
- Biztonságból, meghittségből, közös dolgokból, önzetlen odaadásból, élményekből, megérzésekből, eszmékből, elképzelésekből, kihívásokból, célokból. És a lista még korántsem teljes. ”

„ Azok, akiket nem sokkol, amikor először találkoznak a kvantummechanikával, valószínűleg nem értették meg. ”

„ Megtalálhatod azt az embert, akit az emlékeidben keresel? És ha meg is találod, el tudod magaddal hitetni, hogy valóban az ő életét éld? Hogy újra melletted legyenek mindazok, akik számára te már régen megszűntél? A valóságnak rengeteg arca van, és mindig a sajátunkét a legnehezebb felismerni. ”

„ Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni. ”

„ Nehéz a szerelmet kimutatni, mikor az emberben kicsi vagy nulla indíttatás van. De a valódi értelemben vett szeretet nem érzelmeken alapul, hanem a szándékon, hogy figyelmesek legyünk a másikkal, még ha igyekezetünk látszólag viszonzatlan marad is. ”

„ Virág a virágban, kő a kőben, ég a tengerben, ember az emberben látja meg képmását, és leli meg együvé tartozását. ”

„ Ha valaki nem hiszi el, hogy az, amit világnak nevezünk, valójában nem is létezik, jöjjön vissza egymillió év múlva, és állapítsa meg, kinek van igaza. És ha már itt tartunk: valójában mi az idő? ”

„ Az élettől közösen kapott és közösen elviselt pofonok ellenére is mindegyikünkben megőrzött hűség az egykori álmokkal feldíszített, később illúzióktól mentes eszmények: ebből fakadt és tart össze ma is bennünket ez a barátság. ”

„ Az olvasónak is vannak jogai. Az író úgy írja meg a könyvét, ahogy neki tetszik. Azt művelhet vele, amit akar. Összezavarhatja a központozást, és annyit bolondozhat a szavak értelmével, amennyit csak akar. De az olvasó is úgy olvashatja a könyvet, ahogy neki tetszik, az író nem akadályozhatja meg ebben. ”

„ Ó, miért nem értekezhetünk egy-két napon át a holtakkal? ”

„ Képzeld magad egy koncertterembe, ahol a legédesebb zene dallamait hallgatod, amikor hirtelen eszedbe jut, hogy elfelejtetted bezárni az autódat. Nyugtalankodsz a kocsi miatt, nem tudsz kimenni a teremből, de a zenét sem tudod már élvezni. Tökéletes példája ez annak az életnek, amit a legtöbb ember él. ”

„ A szenvedésnek annyi fázisa létezik, hogy annyi lépcső még a pokolba sem vezet. ”

„ Ha csakugyan azt nevezzük szerelemnek, amikor elvesztegetjük időnket, örömeinket, egész életünket, és nem bírunk élni, amíg miénk nem lesz a szeretett lény, akkor bizony én fülig szerelmes vagyok. ”

„ Ősz van. A lombok még az ágakon
kinek panaszoljam el a bánatom
Ki érti meg hogy minden mondhatatlan
A semmi ágáról is leszakadtam. ”

„ A félelem az a kamra, ahol az ördög előhívja az ő negatívjait. ”

„ A szavak csak olyanok, mint azok a kis kövek, melyeket a föld felszínén látsz, de amelyek mégis azt mutatják, hogy lent a föld alatt nagy-nagy sziklák vannak. ”

„ Vajon olcsó álmokkal és üres hazugságokkal áltatjuk-e magunkat akkor, amidőn azt képzeljük, hogy léteznek az istenek, pedig csak a vak véletlen és a vad változás mozgatja a világot? ”

„ Nem a kövérségről tudtam meg sokat, hanem az önazonosságról. Ki irányítja? A tömeg? A barátod? A szüleid? Vagy te? (...) Mert kövér vagy vékony, népszerű vagy lúzer, mindez csak attól függ, hogy a világ határoz meg téged, vagy te mondod meg, ki vagy! ”