Legújabb idézetek

Látóhatárunkon messze túl (...) szó szerint végtelenül nagy terület lehet, ahol a körülmények minden lehetséges kombinációja megvalósulhat - és csakugyan végtelenül gyakran ismétlődhet. (...) Ez a kilátás óva inthet minket a tudományos önhittségtől - attól, hogy eltúlozzuk, mennyit is érthetünk meg valójában a természet bonyolultságából.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a legokosabb és a legbutább ember nem változik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél tovább él az ember, annál inkább rájön, hogy napjainkban jószerével teljesen kiveszett már a régi jó valamit valamiért szemlélet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha semmit nem akartam megtudni a szerelemben, mert éppen ez volt az egyetlen alkalom arra, hogy a tudatom ellenére legyek sokkal erősebben, és összehasonlíthatatlanul árnyalatosabban jelen az életemben, vagy magamban, vagy ki tudja, miben, mint ahogyan az ember a tudatával bármikor és bármiként egyáltalán jelen lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A királyné, aki harisnyáját javította a börtönben (...), bizonyosan igazán királynői volt, talán még inkább, mint a díszes ünnepségeken.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed, semmi sem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek, hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged, de ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű, és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál életed során.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látod-e még azt,
amit nézel - vagy már csak
tudod: "ott" "az" "van"?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelem ajtókat nyit, a logika viszont ajtókat zár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor az ember nem kezeli a helyén a kapcsolatait, hanem inkább sztereotípiákat utánoz. Azt akarja, hogy ez legyen az igazi, a tökéletes, amire mindig is várt, pedig a leggyakoribb hiba, hogy a szerelembe szeretünk bele: inkább a játék tetszik, mint az, akivel játszunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a rám legjellemzőbb jó és rossz tulajdonság? Az érzékenység. Ez olyan adottság, amely jó és rossz egyszerre, és nem választható ketté.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hadsereg is csak ugyanolyan pocsék dolog volt, mint minden egyéb, s az egyetlen jó az volt benne, hogy az embernek cimborái akadtak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő s az előttünk járó emberek hol lennének máshol, itt laknak bennünk és körülöttünk, az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből tapad össze a föld, a kövek a csontjai, az elfutó felhők az órák, az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé újra és újra, de megálmodja a múltat is, a földet, amin jár, a vizet, amiben megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jaj annak a növénynek, amelynek genetikai programja sehogy nem illik annak a földnek a földrajzi szélességéhez, amelybe elültették!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak annyit tehetsz, hogy alkalmazkodsz az élethez és reménykedsz, hogy jól csinálod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki se kíváncsi rá, milyen boldogító vagy gyilkos közlendővel lép be az otthonába az ember, a neandervölgyi ős nyilván akkor tanult meg könnyezni, mikor először élte át, hogy egymaga diadalmaskodik a hazahurcolt bölény mellett, nincs kivel megosztani a harc élményét, nincs kinek megmutatni sem a zsákmányt, sem a sebeit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örök békéhez hasonlóan sok ezer év próbálkozásai bizonyítják, hogy ami nem megy, az nem megy. Vagyis a nő-férfi kapcsolatoknak, a tartós együttélésnek esetleg vannak egyéni jó megoldásai, de társadalmi méretekben nincs: elviselés van, tűrés, megalkuvás és kibírható kompromisszumok. Csak az a fontos, hogy a megkötött kompromisszumok tűrhetők legyenek, hogy a lemondás megérje az együtt maradást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megfojthat bánat, újra erőt ad az ég
Vaskézzel támad, de megvéd a zöld, a kék
Elzár és kínoz, mérgekkel olt a múlt
De bent egy hang biztat, hogy újra lerázd a súlyt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszokta már, hogy örömét lelje a magányban, amit hamar benépesített az általa olvasott könyvek szereplőivel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon én könnyebben tudok-e majd búcsút mondani azoknak a gesztusoknak, amelyek az ifjúságot jelentik számomra? Vajon marad-e más választásom, mint hogy azután legalább utánozzam őket, és eme oktalan tevékenység számára biztonságos zugot találjak okos életemben? Mit számít, hogy mindez haszontalan játék? És mit számít, hogy ezt tudom? Vajon abbahagyom-e a játékot csak azért, mert hiábavaló?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az számít, hogy ki mennyire viszi valamely idő alatt, csupán az, hogy eltökélten keres.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nőknél soha sincsen "utolsó szó": amit ma mondanak, annak holnap esetleg épp az ellenkezőjét cselekszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne járj olyan orvoshoz, akinek a rendelőjében pusztulnak a virágok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten, vagyis inkább Isten képzete a beletörődése és az intellektuális és erkölcsi oka a földi rabszolgaságnak, és az ember szabadsága soha nem lesz teljes addig, amíg az égi mester eszméjét teljesen ki nem irtották.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki az ösztönökhöz szól, az ember legmélyéhez szól, és megtalálja a megfelelő választ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyengéknek a korai halál jut osztályrészül, míg az erőseket csak a még erősebb állíthatja meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az oly nehezen megszerzett szabadság valójában csak álcázott száműzetés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tükrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Verseim?" ugyan.
- Versek, amelyeket épp
én írhatok le.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem volt hajlandó beismerni, hogy kiábrándultságának vége, újfent sorsául rendelték, hogy éppúgy érezzen, mint oly sokan mások: fájjon, féljen, higgyen, bízzék, szeressen. Visszakapta a lángot, az éltető szenvedélyt, amely egyszerre képes gyönyörködtetésre és gyötrésre, egekbe röpíti s földbe döngöli megajándékozottját; nélküle bármekkora tehetség, szerelemértelem odavész, kiszárad, elhal. Ez az égés tölt meg élettel, ez szabadítja fel az alkotóerőt, a megismerés-átélés, a teljesség vágyát. Akiben e vulkán kialszik, akkor is halott, ha a teste tovább mozog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi egy csattanós
ütközés a néma le-
hagyáshoz képest!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történelem nem tanít meg semmire - csak megbüntet, ha nem tanulunk belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsen olyan ember, akinek az életében egyszer ne köszönne be az a pillanat, amikor mélységesen szégyelli, hogy él. Az élet szégyen, mert minden pillanata botrányos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Dögvész mindkét családra.
Ők tettek engem férgek ételévé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokféleképpen lehet nemszeretni is. Még emberségesen is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás